Megható: Szijjártó Péter az Európai Zöld Megállapodás megvalósulásáért aggódik. Nem úgy általában persze – alig akad olyan EU-tagállam, ahol a kormány többet tett volna a Green Deal kisiklatásért, mint a megegyezés minden részletét szorgosan fúró Orbán-kabinet –, hanem nagyon is konkrétan. Szerinte akkor kap végzetesen léket Európa zöldülése, ha Debrecenben nem épülhet föl még egy újabb kínai akkumulátorgyár a szintén kínai CATL gigaüzeme mellé. A debrecenieket, amikor a cserepesre szikkadt Nagyerdő porát hozza a városukba a szél, bizonyára megnyugtatja majd, hogy enélkül az igazán szóra sem érdemes áldozat nélkül a luxemburgi, dán vagy osztrák polgárok csak sokkal drágábban (értsd: az összes környezeti költséget megfizetve) vehetnének villanyautót, és/vagy a kínai tulajdonos lemondhatna annak a profitnak egy részéről, amely a kommunista ideológia szerint eleve a dolgozó tömegeket illetné. Reméljük, hogy így lesz, mert ahogy a dolgok állnak, más vigaszuk nem nagyon marad. Ha a város körül az összes akkuüzem beindul, a vízhiány ugyanúgy hozzá fog tartozni Debrecen mindennapjaihoz, mint a Hortobágyhoz a délibáb. Azért nem mondjuk, hogy a drága ivóvíz is, mert az nem egyedül a debreceni polgárok privilégiuma lesz: már a csőben van a törvényjavaslat, amely – papíron az egységesítés jegyében – jelentős vízáremelést hoz majd; az akkumulátorgyártók olcsó vizének árát valakinek meg kell fizetni. Hasonlóképp járhatunk az árammal is: a tervezett akkumulátoripari beruházások megvalósulása esetén harmadával nőhet az ország áramigénye – az már a mi pechünk, hogy se olajunk, se gázunk (a szélerőműveket pedig a kormány előrelátóan betiltotta).
Hogy is fogalmazott a miniszter: „Elektromos autók nélkül nem lehet sikerre vinni az Európai Zöld Megállapodást, márpedig elektromos autók nincsenek elektromos akkumulátorok nélkül”. A fejlődés áldozatokkal jár, Szijjártóékról pedig köztudott, hogy bármikor életüket és vérüket adják Európért – aki ezt elhiszi, annak Debrecen sorsáért sem kell izgulnia.