Két különböző stratégia áll egymással szemben Európa reformját illetően. Emmanuel Macron a „stratégiai autonómia” híve, ami egy erős, Washingtonnal és Kínával egy szinten álló Uniót feltételez. Az elképzelés abból indul ki: az Egyesült Államokban akár visszatérhet Donald Trump, így az EU-nak fel kell készülnie a hagyományos szövetségi rendszer végére. A másik koncepciót Olaf Scholz képviseli, a német kancellár az Európai Parlamentben „geopolitikai Európáról” beszélt, ami együttműködésre építő Uniót jelent. Scholz úgy véli, a jelenlegi szövetségi rendszer tartós marad, Kína viszont egyre nagyobb veszélyt jelent, ezért meg kell őrizni a jó kapcsolatokat Washingtonnal.
Hogy melyik a jobb koncepció Európa számára, ezt a jövő dönti el. A német kancellár és a francia elnök között arról azonban egyetértés van, hogy az uniós döntéshozatal reformra szorul. Scholz az EP-ben ismét rámutatott arra, amiről már tavaly augusztusban, a prágai Károly Egyetemen is beszélt: szükség van az EU bővítésére, különösen az orosz fenyegetés árnyékéban, ez azonban a döntési mechanizmus egyszerűsítését is feltételezi, vagyis külpolitikai és adópolitikai kérdésekben elegendő legyen a minősített többség az egyhangúság helyett. Ez súlyos csapás lenne Magyarország számára, hiszen kormányunk elvesztené zsarolási potenciálját az EU-ban, az utolsó eszközét, ami a kezében maradt, miután minden szövetségesét elvesztette.
Az uniós alapszerződés módosítása ugyan reménytelen feladatnak tűnik, de Scholz most konkrét lépéseket is tett ebbe az irányba: kilenc európai országgal kezdeményezett vitát, amely a minősített többségre való teljes átállást célozza. Látható, hogy Magyarországot mindinkább megkerülik az uniós döntéshozatalnál. Vagyis pont az ellenkezője igaz annak, amit itthon hallhatunk: Budapest nemhogy nem világpolitikai tényező, Európában is súlytalanná válik.