A tavalyi év második felében négy hellyel visszacsúszott a vásárlóerőhöz viszonyított magyar lakossági áramár európai helyezése – szűrhető le az Unió statisztikai hivatala, az Eurostat által nemrég frissített adatbázisból. Eszerint, míg 2022. első felében a vizsgált 36 országból a hazai érték a 6. legalacsonyabbnak számított, addig a második félévben visszaestünk a 10. helyre. (Bár Izland még nem szolgáltatott második fél évi adatot, az ország mutatója mindig is jóval kedvezőbb volt a magyarnál. Így az északi államot a második fél évre is a nálunk kedvezőbb mutatójúak közé soroltuk.) A visszaesés annál is inkább figyelemre méltó, mert Magyarország ebbéli helyezése egész mostanáig szinte töretlen javulást mutatott. (Igaz, 2020. is mutatott némi döccenőt, amikor a 8. legjobbról a 10. legjobb helyezésre estünk vissza.)
A vásárlóerő szerinti összevetés azt jelenti, hogy az adott ország pénznemében mennyi termék és szolgáltatás vásárolható. A helyezés jelentős romlása tehát minden bizonnyal a forint tavalyi, nagyarányú gyengülésének hatása.
A kormány és propagandagépezete az Eurostat néhány héttel ezelőtti jelentését kapta szárnyra, amely szerint EU-szerte még mindig a hazai lakossági áram- és gázárak a legalacsonyabbak. Bár ez a tavaly nyár végi – illetve gáz esetében augusztusi és októberi – rezsiemelés ellenére is igaz, a képet színesíti, hogy az Eurostat néhány EU-n kívüli, európai állam rezsijét is rendszeresen méri. Itt pedig már jóval árnyaltabb a sorrend. Igaz, némi nehézséget jelent az ezen államok egyikére-másikára jellemző, rendszertelen adatszolgáltatás. (Így számításainkból a nyilvántartott, de adatot csak ritkán jelentő államokat kizártuk. A főképp csak a tavalyi II. fél évi értékkel adós államok esetében pedig korábbi helyezésükből indultunk ki. Bár ez alapján az országok többsége egyértelműen besorolhatónak bizonyult, néhányuk – például Szerbia vagy Montenegró – esetében „rezgett a léc”, mert esetenként legutóbb csak egy hellyel minősültek nálunk drágábbnak. Mindazonáltal becslési módszertanunktól ezekben az esetekben sem tértünk el.) Eme, Unión kívüli államok vizsgálata ugyanakkor azért lehet fontos, mert legtöbbjük gazdasági helyzete közel áll Magyarországéhoz. Ráadásul a központi propaganda előszeretettel keveri – mintegy „véletlenül” – az EU-t Európával, miközben, mint láttuk, a két halmazban elfoglalt helyezésünk alapvetően különbözik. Mindazonáltal a vásárlóerőhöz viszonyított lakossági áramármutató szerinti listán olyan uniós tagállamok is beelőztek bennünket – ebben a sorrendben –, mint Hollandia, Málta, Luxemburg és Finnország.
Mindemellett az sem hagyható szó nélkül, hogy a forint gyengülése a vásárlóerő szerinti gázármutatóban egyelőre nem éreztette kedvezőtlen hatását. Olyannyira, hogy itt az összes, 29, uniós és azon kívüli állam sorában is a magyar helyezés a legkedvezőbb. Úgyszintén, csak a rend kedvéért, olyan, Unión kívüli államokban is nehezebben fizethető a lakossági gázár, mint Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Törökország.
Az Eurostatnak rendszeresen jelentő, Unión kívüli, európai államokkal együtt vizsgálva a tényleges lakossági áram- és gázárak szerinti sorrend is színesebb. (Az idézett felmérések évi 2500-5000 kilowattóra közötti áram-, illetve 20 és 200 gigajoule közötti gázfogyasztási sáv tarifáira vonatkoznak.) Igaz, EU-n belüli elsőségünk sem új hír. Az áram terén 2021. első felében, Bulgáriát megelőzve kerültünk az élre, míg gázárunk ugyanazon év második felében vált, egy nagy ugrással, Lettországot és Litvániát elhagyva, Unió-szerte a legalacsonyabbá. 2022. II. felében ugyanakkor a lakosság úgyszólván az összes, Unión kívüli, európai államban kevesebbet fizetett az áramért. Ezek közé tartozik például Szerbia, Bosznia-Hercegovina vagy Észak-Macedónia is. (Korábbi helyezései alapján a nálunk olcsóbbak közé soroltuk Törökországot, Ukrajnát és Grúziát, míg Izlandot, Montenegrót és az Egyesült Királyságot drágábbnak minősítettük. De az Eurostat által nyilván nem tartott, európai államok közül hagyományosan olcsóbb nálunk Oroszország és Belorusszia is.) Úgyszintén megjegyzendő, hogy ebbéli helyezésünk az elmúlt évek során óvatos javulást mutatott, de még a továbbfejlődés előtt is mutatkozik tér.
A tényleges tarifák szerinti, egyes, unión kívüli államokat is tartalmazó, 33 tagú Eurostat-listán a grúz lakossági gázár biztos alacsonyabb a hazainál. Korábbi adataik alapján ugyanakkor bizton ide sorolható Törökország és Ukrajna – amiként tudvalévőleg az oroszok és a beloruszok – is. Szerbiát, az Egyesült Királyságot és Liechtensteint viszont nálunk drágábbnak vettük. Több éves távlatban ebbéli helyzetünk is javulást mutat, bár a 4. pozíció 2021. második fele óta beállni látszik.
A rezsi ára
A pártpropaganda egyik központi témájául szolgáló, viszonylag alacsony hazai lakossági energiaárak „ára” a melléjük rendelt, csak idén 2610 milliárd forintra tervezett, „rezsivédelmi alapnak” nevezett költségvetési támogatás. A kormány becslései szerint ugyanis körülbelül ennyivel többet fizet a lakossági ellátást végző MVM az energiatermékekért – főképp a gázért –, mint amennyit ugyanezekért az – átlagfogyasztás alatt 2014 óta „rezsicsökkentett”, afelett pedig tavaly augusztusban többszörösére emelt, „piacosított” díjat fizető – háztartásoktól beszed. Mivel tehát Magyarország az energiát – különösen a gázt – külföldről, piaci áron szerzi be, az Orbán-kormány a termékek árcsökkentését nem hatékonyságjavítási intézkedésekkel, hanem egyszerű költségvetési támogatással érte el. A rezsivédelmi alap egyrészt a különböző „multiktól” beszedett extraadókból, részint közvetlen költségvetési támogatásból áll. Előbbi tétel a „multik” vásárlóit, vagyis a hazai fogyasztókat, utóbbi pedig – az államadósság növekedése révén – a jövő magyar adófizetőit terheli.
