magyar futball;nézőszámok;

- Mintha a pályán, labdával

Sajátos tünetegyüttes ismertetése következik a magyar futball jelenéből, konkrétabban az NB I 28. fordulójának fősodrából. Még pontosabban megjelölve: két, nem akármilyen hagyományokkal, múlttal büszkélkedő, egykor komoly nemzetközi presztízzsel is rendelkezett, ma a harmatgyenge hazai mezőnyben a kiesés rémétől sem mentes két fővárosi klub korábban joggal rangadónak emlegetett összecsapását szemlézem.

Rövidre zárva a találgatásokat, a legutóbbi Honvéd-Újpest mérkőzésről vetek papírra néhány, kétellyel és értetlenséggel kísért számadatot. A több mint másfélmilliós fővárosból a tudósítások szerint mintegy hatezer néző vette a fáradságot és elő a pénztárcáját, hogy kilátogasson Kispestre. Nem tagadom, rögvest megszólalt és kérdezett a bennem lakó kisördög ezen adat értelmezése során. Válasz elé állított, miszerint a közölt nézőszám alatt kizárólag a jeggyel és bérlettel ténylegesen belépőket értsük-e, avagy ennél tágabban értelmezzük az érdeklődést, azaz idesoroljunk mindenkit, aki az esemény során megfordult a stadionban. A korrekt összehasonlíthatóság, továbbá a tényleges társadalmi érdeklődés megállapitása, és egyáltalán nem utolsó sorban e sajátos termék eladhatósági fokozatának rögzítése céljából a szűkebb megközelítést javaslom.

Bujkált is bennem a kisördög, hogy vajon ezúttal is a magyar profi futballra jellemző többértelműség, csúsztatás győzött-e a rideg üzleti valóság felmutatása felett, azaz a kifelé jobban hangzó változatot ismerhettük-e meg. Szerintem az felelne meg legjobban az őszinteségnek, ha a megvásárolt jeggyel és bérlettel ténylegesen belépőkről szólna a tájékoztatás, azaz egyértelműen szétválasztható lenne a fizető és az egyéb úton-módon bejutók száma. A színházakban sem keverik össze a jegyvásárlók és a különféle közreműködők kategóriáját.

Nem véletlenül hangsúlyozom a tényleges belépést, mert állítólag nem is egyszer előfordult már az az úri huncutság a magyar futballban, hogy a támogatók a statisztikai és a bevételi kirakat kvázi fényesítése érdekében csak jegyet vettek, ugyanakkor eltekintettek annak érdemi felhasználásától. A bérlettulajdonosok pedig mindíg eleve jelen lévőknek minősíttettek. De térjünk rá a fentebb említett labdarúgó mérkőzés néhány egyéb sajátosságára is.

A kezdő csapatokban a 22 játékosból mindössze 6 volt magyar, remélhetőleg akadémiai pallérozottságú futballista. Amennyiben ők mégsem a hazai utánpótlás nevelés csúcsintézményének képviselői lennének, ez további kérdéseket vetne fel. Azt már talán meg sem kellene említenem, hogy egyik együttes szakvezetője sem hazai intézményben szerezte meg képesítését.

Joggal tolul fel a kérdés, mi lenne, ha a magyar labdarúgást nem kísérné a szakmaiságot, az objektivitást óhatatlanul háttérbe szorító, kimondatlanul is érvényesítendő görcsös politikai-kormányzati elvárás. Ha itthon is igazi profi miliőben, korszerű tartalommal, szigorú követelményekkel és ennek szorosan megfelelő anyagi elismerés közepette zajlana a szakemberek, a labdarúgók képzése, foglalkoztatása, a működés, a teljesítmény elismerése. A premizálás nagyságrendje mondjuk nem csak az eredménytől, hanem a jegyet vásárló szurkolók, valamint a tv-készülékre kattintgatók számától is függne.

Minden bizonnyal az eddigieknél sikeresebb hazai, majd nemzetközi szereplés igazolná vissza e törekvés hatásosságát. Ha nem is szűnne meg azonnal és teljesen az önáltatás, de talán közelebb kerülnénk a valóság fel- és elismeréséhez. Nem tagadom, ilyenkor a jól ismert Patyomkin-történet jut eszembe, amikor a cárnőt hó hiányában is szánkóztatni szándékozó herceg sóval hinttette be az érintett útvonalat. Ott is úgy csináltak, mintha.

A tájékoztatás nagydíját érdemelhetné ki az az egyesület, labdarúgó vállalkozás, amely ugyan név nélkül, de azért nagyságrendileg érzékeltetné, hogy átlagos eredményesség esetén náluk mennyire szokott felszökni a játékosok havi apanázsa. Nincs kétségem, hogy ez a közlés több szempontból is nagyobb erőfeszítésekre ösztönözné a csapatok vezéregyéniségeit, az erre a szerepre áhítozókat, de az együttesek nagyon fontos szürke eminenciásait is. A nyíltság minden bizonnyal további pontokban, jobb helyezésekben kamatozna. Talán az is rendszeresen napirendre kerülhetne a tulajdonosi-vezetői fórumokon, hogy milyen hatékonysággal működik náluk az akadémiai képzés.

Ne reménykedjünk! Ott, ahol a miniszterelnök fémjelezte, alig háromezres lakosságszámú községben közel négyezres befogadó képességű stadion épülhet, ahol legalább negyven-ötven személy kaphat fizetést azért, hogy egyáltalán működhessen ez a sajátos magyar labdarúgó paródia, ott még egyéb huncutságokra is fény derülhetne. Nem fog, mert a fedés egyelőre sebezhetetlennek látszik. A valóság, ha még nem is teljesen, persze így is majdnem meztelen. Már csak néhány foltozott ruhadarab fedi el a pőreséget, de a szereplők még úgy tesznek, mintha vasárnap divatos öltönyben, zselézett hajjal parádéznának a templomtéren. 

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.