Igazán jól áll az ostor Orbán Viktor kezében, és ezt most nem szimbolikus értelemben mondom. Persze úgy is, jól forgatja a maga vezénylő ostorát, és a szót is, tagadhatatlan. Különben nem tudná már évtizedek óta nem pusztán egyben tartani a nyáját – helyesebben, adekvátabban: ménesét –, és ő nem pusztán egyben tartja, még növelni is tudja. De itt most tényleg nem erről van szó, nem arról, hogy miként ül Orbán a bakon és tereli hol jobbra, hol balra – de ugye mindig előre – a szekerét, már csak azért sem, mert valójában nem látjuk pontosan, hogy ezt az ostort miként kezeli, mikor hova sóz oda egy nagyot, mikor csak a levegőbe suhint, ha valamelyik talpasa rossz irányba téved.
Ezúttal a valódi ostorcsapásokról beszélek, amelyeket videóban is megörökítettek, és igen: kifejezetten jól csapja a levegőt, irigylésre méltó technikával oldja meg az ostor kezelését; nagyot szól, majdnem akkorát, mint a bemutatóra odarendelt legény kezében. (Persze lehetséges, a legény eleve nem akart nagyobbat ütni a miniszterelnöknél, ezt ugye nem tudhatjuk…)
Az akció, amely a folklorisztikus kormányfő képét volt hivatott bemutatni, oly jól sikerült, hogy mindjárt politikai üzenetté változott. Egy üzenet haza, egy üzenet a külföldnek. Nyilván maga a főszereplő is sikeresnek találta saját fellépését, ezért hagyta jóvá – vagy ötlötte ki ő maga –, hogy ebből az ostoros bemutatóból többet is ki lehet hozni. Végül is: nem akárki kezében van az az ostor, nem akárki csattogtatott avatott mozdulatokkal, egyenest Magyarország első számú embere, aki – lám – ehhez is ért. Illetve: a videóhoz fűzött kommentár már nem erről szól, ahogy fentebb írtam: üzent. Nekünk, itteni, földi haladóknak és külföldre is. Nekünk így szól a szöveg: „Ezért jobb a békesség.” Hogy mit is jelent ebben a kontextusban az ezért szócska, nincs megmagyarázva.
De vannak dolgok, amiket nem kell magyarázni, értjük mi félszócskákból is, hisz itt élünk, tizenhárom éve tanítgatnak bennünket a magyar nyelvre. Tehát világos: azért jobb a békesség, mert ennél lehet rosszabb a helyzetetek, ha sokat okoskodtok.
Azt is gondolhatnánk, hogy a mondat szülőatyja maga Pintér Sándor; mind a pedagógusok, mind pedig az orvosi kamara tagjai megtapasztalhatták, hogy bizony jobb a békesség. Ellenkező esetben még rosszabbra fog fordulni a sorsuk; az az ostor az esetükben már elcsattant.
Na és persze a külföld is jobb, ha összehúzza magát, mert hát nekik is – pontosabban nem tudni, kiknek, de a világhálóra feltéve – elment az üzenet. Amely így szól: „Ne szórakozzon a magyarokkal!” Világos, egyértelmű. A címzett persze sok mindenki lehet, elsősorban az Európai Unió „bürokratái”, de David Pressman és az amerikai kormányzat legalább annyira. És értenie kell az ostor csattanásából a svédeknek is; jobb, ha nagyobb tiszteletet mutatnak irántunk. Meg hát mindenki, aki akadékoskodni mer velünk, magyarokkal. Természetesen ebbe a körbe mi, az ellenzékhez sorolt figurák nem tartozunk, irántunk senkinek sem kell tiszteletet éreznie, mi jobban tesszük, ha figyelünk az ostor járására – könnyen bennünket érhet utol a csapás.