A napi narancsba oltott kiadványok egyikében délután még 750 néző volt a Mezőkövesd–Vasason, órákkal később viszont már 1850-re szaporodott fel a közönség. Közben egy másik agitációs műhely 1362-re tette a jelenlévők számát ugyanott.
Ennyire hitelesek manapság a vármegyei NB I látogatottsági adatai.
Ám az átlag a „tupírral” együtt is 3326. Még rosszabb volna a helyzet az FTC nélkül, mert a zöld-fehér csapat 9848-as középértéket produkál. A többi smafu, elképzelni is nehéz olyan magyar családot az ország különböző részein, amely a Paks–Kisvárda, Felcsút–Mezőkövesd kombóhoz igazította vasárnapi programját.
A hazai viszonyok képtelenségére egy összevetés is rávilágít. Skóciának kevesebb mint 5,5 millió lakosa van. Első osztályú bajnoksága ugyanúgy 12 csapatos, mint a magyar. Hatnál több skót együttest valószínűleg nem sok olvasó tudna megemlíteni (habár könnyen lehet, hogy hetet a hazai „élvonalból” sem sorolna fel).
Ám az átlagos skóciai nézőszám 16 776. Több mint ötszöröse a hazainak. Nem, mintha a kinti színvonal az eget verdesné, de arrafelé még mindig inkább van mire kimenni, mint hazánkban. A futball történetével és statisztikáival foglalkozó lipcsei szervezet, az IFFHS a skótot a 21., a magyart az 54. helyen jegyzi a világ bajnokságainak rangsorában.
Az 54. pozíciót úgy kell értékelni, hogy 55. Örményország, 56. Koszovó, 57. Üzbegisztán. Skócia mögött viszont Csehország, Izrael, Marokkó, Görögország, Mexikó, Dánia következik. Régiónkból Szerbia a 17., Románia a 19., Ausztria a 28., Horvátország a 29., Lengyelország a 45., Bulgária a 47. Még Azerbajdzsán (41.) és Lettország (46.) is jóval Magyarország előtt van...
Oly sok száz milliárd állami forintért ez a kevésnél is kevesebb.
Nemzetközi összehasonlításban persze nem sokat ér a forintáradat, de a vármegyei sorozat 3,8 millió forintos havi átlag fizetése akkor is őrült túlköltés. Nagy pénz, kis foci – ez az indifferens hazai labdázgatás szlogenje.
Amúgy a skót futball nem sikeresebb a magyarnál. Skócia válogatottja mindeddig utoljára 1998-ban járt világbajnokságon; igaz, ezzel 12 évvel beljebb van, mint Magyarország, de a negyedszázados szünettel sincs mit dicsekedni. Eb-n a skótok ugyanúgy 2020-ban szerepeltek legutóbb, mint a magyarok – egy ponttal kevesebbet szereztek két döntetlent elérő honfitársainknál –, ám az előző 20 esztendőben nem mutatkoztak a kontinenstornán. Nekik is úgy jött a létszámemelés, mint egy falat kenyér.
Klubszinten Skócia feltétlenül jobb, mert még a XXI. században is hallatott magáról: a Rangers 2008-ban UEFA Kupa-, 2022-ben Európa Liga-döntőt vívott. Ilyesmiről jelenkori magyar csapat nem is álmodhat, bár az FTC-t néhány buzgó népnevelő igyekezett finalistának láttatni az EL-ben az idén.
Amúgy a skót klubok nemzetközi sikereinek zöme sem manapság született: a Celtic 1967-ben nyert BEK-et és 1970-ben vívott BEK-döntőt; a Rangers 1972-ben hódította el a Kupagyőztesek Európa Kupáját és 1961-ben, majd 1967-ben volt KEK-finalista; az Aberdeen 1983-ban vitte el a pálmát a KEK-ben, a Dundee United 1987-ben játszott döntőt az UEFA Kupában.
A magyar mérleg szerényebb: hat döntő, egy győzelem. VVK-t nyert a Ferencváros 1965-ben, aztán finalista volt ugyanezen a tornán 1968-ban és 1975-ben a KEK-ben; szintén döntőbe jutott az MTK 1964-ben (KEK), az Újpest 1969-ben (VVK) és a Videoton 1985-ben (UEFA Kupa).
Azóta csak korai végjáték van.
Ám a skót csapatok ellen abszolúte kiegyensúlyozott az összesített klubstatisztika: 34 mérkőzés, egyaránt 16 győzelem és vereség, valamint 2 döntetlen. A legtöbb meccset (nyolcat) az Újpest játszotta: a Dunfermline-nal 4:3, 1:0, a Celtickel 1-2, 1-1, majd 1-2, 3-0, az Aberdeennel 2-0, 0-3 (kétszer 15 perc hosszabbítás után).
Apropó, Aberdeen! Az európai kupák első hazai tizenegyes-párbaja a Honvéd és az Aberdeen között zajlott (1-3 és 3-1 következtében) Kispesten. Bicskei Bertalan kapus ki is védett, be is rúgott egyet, a Honvéd továbbjutott a KEK-ben.
A legnagyobb bravúrral az MTK rukkolt ki: 1964-ben a glasgow-i 0:3 után a Népstadionban 4:0-ra nyerte a KEK-elődöntőt. A legnagyobb verést a Diósgyőr szenvedte el 1980-ban, amikor 6-0-ra kapott ki a Celtictől. A legnagyobb égés azonban a Vasasé volt 1971-ben: a Tamás – Török Péter, Fábián, Vidáts, Ihász – Müller, Lakinger, Kovács Ernő (Menczel) – Puskás Lajos, Farkas, Várady összetételű együttessel 0-2 és 1-0 a St. Johnstone-nal szemben az UEFA Kupában.
Az eredmények szimmetrikusak, ehhez képest napjaink nézőátlagai klubonként a következők:
1. Celtic 58 719 / FTC 9848, 2. Rangers 49 232 / Debrecen 4798, 3. Hearts 18 513 / Honvéd 3748, 4. Hibernian 17 453 / Újpest 3126, 5. Aberdeen 15 421 / Fehérvár 3074, 6. Dundee United 9366 / ZTE 2529, 7. Kilmarnock 6444 / Kecskemét 2417, 8. St. Mirren 6287 / Vasas 2350, 9. Motherwell 5916 / Paks 2287, 10. St. Johnstone 5360 / Kisvárda 2213, 11. Ross County 4420 / Mezőkövesd 1992, 12. Livingston 4186 / Felcsút 1532.
Érdemes hozzátenni, hogy a hazai nyilvántartás szerint az FTC, a Debrecen, a Honvéd, az Újpest, a Paks és a Mezőkövesd mérkőzéseinek látogatottsága szignifikánsan, a Fehérváré csekély mértékben emelkedett. Kérdés: a Honvédé, az Újpesté, a Mezőkövesdé, a Fehérváré ugyan mitől? Netán a „kozmetikától”?
Tíz magyar csapatnak így is jó volna befognia legalább a Livingstont. Mert a látogatottságban utolsó skót együttesnek is jobb a nézőátlaga a magyar mezőny öthatodánál.
Közben a propaganda változatlanul „a mind sikeresebbé váló magyar futballról” harsog. Minta szerint. Pető Péter bölcsen írta napjaink itthoni alapvetéséről „A kormányzás a valóság megváltoztatását jelenti.”
