A diplomataképzés az egyik legigényesebb munka. Az olasz külügyminisztérium honlapján például hosszasan ecsetelik, milyen előírásoknak kell megfelelnie annak, aki ezt a pályát választja. Ezen az oldalon szerepel egy kulcsmondat: „A diplomata rendkívül kényes munkát végez, mivel egy állam nevében kapcsolatokat tart fenn más országokkal és különböző nemzetközi szervezetekkel”. Ez esetben tehát nem elég bemagolni a tanagyagot, hanem a tanultak gyakorlati alkalmazása a legfontosabb, aminek elsajátításához hosszú évek kellenek. A képzés szempontjából mintának tekinthető, hogy 2010-től közösen képzik a német és francia diplomatákat, így tudatosítva a leendő diplomatákban, hogy közös európai gondolkodásra van szükség. Ezt egyébként a cseh képzés során is fontosnak tartják, hiszen a prágai Diplomáciai Akadémia egy sor külföldi partnerintézménnyel tart fenn kapcsolatot.
Nálunk a nagykövetek munkája gyökeresen megváltozott az eltelt bő egy évtizedben. A külképviselet-vezetők ugyanis nem a hagyományos diplomáciai munkát végzik, hanem az a feladatuk, hogy váltig a kormány álláspontját védelmezzék: tiltakozniuk kell a különböző fórumokon, ha „támadás éri Magyarországot”. Vagyis a diplomáciai munka degradálásának lehettünk tanúi. Így az ember már semmin sem csodálkozik, azon sem, hogy – mint a Telex hírül adta – gyorstalpalón akar képezni a diplomatákat a külügyminisztérium és mindössze két féléves kurzus után munkát lehet kapni a külügyben. Azért nincs semmi meglepő ebben, mert magyar diplomáciáról is nehéz beszélni akkor, amikor külügyminiszterünk az Európai Unió tagjaként azt tartja legfontosabb feladatának, hogy azt az értékrendet szapulja, amihez országa tartozik, közben pedig diktatórikus állam politikusait védelmezze. A cél nyilvánvaló: még hűségesebb pártkatonákat akar a kormány a diplomáciai testületekben. És ezzel még egy lépést teszünk kifelé Európából.