Több állami erdőgazdaság máshonnan próbál fát szerezni, mert nem képes annyit kivágni, ami legalább az árstopos tűzifát igénylők előre kifizetett mennyiségét fedezné. A tavaly nyáron indult program április 15-ével véget ért, új jelentkezéseket már nem fogadnak az erdőgazdaságok. Ám sokan, akik sikerrel regisztráltak, és be is fizették a tetemes summát, lehet, hogy őszig várhatnak, mire eljut hozzájuk a tűzifa, és még az is lehet, hogy az ország másik szegletéből.
A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.-nek például több ezer köbméterre van szüksége az igények kielégítéséhez. Ebben a helyzetben a Szombathelyi Erdészet Zrt.-től próbál segítséget kérni, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy mire jutott a győri központú állami társaság – tájékoztatott egyik informátorunk. A Vérteserdő Zrt.-nek sincs elég tűzifája, ezért 20-30 vagonnal Somogyból és Zalából próbál hozni – számolt be erről egy másik helyi forrásunk.
A tűzifaprogram vége felé az után érdeklődtünk a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. erdészeteinél, hogy ha most íratnánk fel fát, akkor azt mikor kapnánk meg? Konkrét választ nem kaptunk, csak arról tájékoztatott a jánossomorjai igazgatóság munkatársa, hogy még igen hosszú a lista. Ma is közel száz köbméter tüzelőt rendeltek – érzékeltette a tisztviselő, hogy az utolsó percekben is nagy a nyomás rajtuk. A kapuvári igazgatóságon sem volt jobb a helyzet, napi tíz-húsz új jelentkezővel bővült a februárban már 1500-at meghaladó lista.
Nem volt elég csak feliratkozni, a rendelt fát a program utolsó napjáig, április 15-ig ki is kellett fizetni. Aki fuvarost hoz, hamarabb jut fához, különben akár több hónapot is várni kell a kiszállításra – tájékoztatott a ravazdi erdészet.
Az olcsóbb – hatósági áras – tűzifára várakozók jobbára csak panaszkodtak a program lebonyolítására. Tavaly fizettem, és még mindig nem jött meg a fa, pedig április eleje van – tette szóvá egy háromgyermekes édesanya Agyagosszergényben.
A keményfa elfogyott, csak puhát adtak. Dühít, mert nem ezt ígérték. A traktorunkat sem használhatom, így a szállítás is pénzbe kerül, ráadásul csak az erdészet listáján szereplő fuvarosokat lehet megbízni – állította egy idős asszony Kapuváron, akinek a férje az erdészetnél dolgozott. Bizonytalan, mikor lesz fája, a fuvaros sem tud időpontot mondani. Merthogy nem az átvételi pontra megy, ahogy ez az akciót beharangozó közleményben állt, hanem az erdőbe, a kivágás helyszínére. Persze csak akkor, hogyha nem esik az eső és nem süpped a kerék mélyen a talajba. Egy fuvarral 5 köbmétert visz el, naponta 4-5 címet keres fel, így 15-20 köbmétert szállít ki a rá váró mintegy 350 köbméterből, ami csak még több lehet.
Mire összekuporgattam a pénzem, elfogyott a fa, most meg nem sok jóval biztatnak – kesergett egy Himodon élő nő. A háztartásonként járó tíz erdei köbmétert naponta átlagosan tizenöten íratták fel, ami 150 köbméter. Az erdészetnél pedig három favágóbrigád van, és napi 50-60 köbmétert képesek kitermelni. Így nem fogják utolérni magukat. Aki ezt a programot kitalálta, annak nem volt fogalma arról, hogy az ársapkás fa beszerzése mivel jár – összegezte.
Egy idő után elegem lett a hitegetésből, ezért lemondtam az ársapkás fát, magánerdőből hozattam 10 köbmétert. A fuvarral együtt majdnem félmillió forintba került. Ez a tüzelő tavaly köbméterenként 24 ezer forint volt, most 45 ezret kértek érte – jegyezte meg egy rábacsanaki férfi.
Elfogyott a türelmem, a telefont nem vették fel, és nem is hívtak, hogy mikor lesz fám, noha megígérték. Ezért jöttem személyesen érdeklődni. Hogy milyen fát kapok, nem tudták megmondani. Ezt egy erdész dönti el a helyszínen, akinek megvan a telefonszáma. Nem értem, hogy lehet ezt így csinálni. Félek, hogy a fa nem lesz megfelelő, amivel kiszúrják a szememet – panaszkodott egy tényői lakos hazafelé menet a ravazdi igazgatóságról. Azt hallottam, hogy a hatósági áras tűzifából készleteket zárolnak, különben nem lenne ősszel szociális tűzifájuk az önkormányzatoknak – tette még hozzá.
Az erdőgazdaságok nem ehhez szoktak
Amikor a program kezdetét vette, a miniszter és az államtitkár is azt mondta, hogy van elegendő fa. Azt sajnos nem vették figyelembe, hogy sok erdész, fakitermelő és fuvaros is hiányzik az erdőgazdálkodásból, ami a terv sikerét eleve kétségessé tette – mondta lapunknak Kocsis Mihály, aki volt vezérigazgató-helyettes és vezérigazgató is erdőgazdaságoknál. Szerinte ennek az eredménye látszik most. Észre kellene venni azt, hogy egy háztartás nem tud mit kezdeni 50-60 centiméter átmérőjű, 2-2,5 méter hosszú rönkökkel. A megrendelő elképed, amikor meglátja, hogy mit dobtak le az otthona elé. Ez csak a favágónak jó, akinek így még kifizetődőbb a gépi, helyszíni darabolás horroráron, köbméterenként 9500 forintért. Az erdész meg nem szól érte, mert tart attól, hogy ha a favágó megsértődik, és faképnél hagyja, akkor nem lesz, aki a munkát elvégezze.
Ezzel a program résztvevőit csapják be, akikért tulajdonképpen az egészet kitalálták – folytatta Kocsis Mihály. Mire a 30 ezerért beszerzett árstopos fa a kályhába kerül, annak költsége szállítással, darabolással és hasogatással együtt köbméterenként már 60-65 ezer forintra nő, ami már piaci árnak felel meg. Egyébként a maximált árat is magasnak tartja, és azt is furcsállja, hogy a 10 erdei köbméternek csupán a fele lehetett kemény lombos fa. Az akció előnyét egyedül abban látja, hogy a feliratkozók előbb-utóbb megkapják a fát, miután eddig ezt sem volt könnyű beszerezni.
Az erdőgazdaságok elszoktak a normális fakitermeléstől, nem ismerik a teljesítménykényszert, ezért a hatósági tűzifaprogram komoly kihívást jelentett a társaságoknak, és emiatt kénytelenek voltak kilépni a komfortzónájukból. Mostanáig ez másként volt, inkább embereket küldtek el, munkaköröket szerveztek ki (fuvarozást, favágást), beruházásokat állítottak le, az állam pedig nem vonta el a nyereséget. Így a kevesebből is jól megéltek.
A szakembert az is meglepte, hogy például a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. máshonnan akar számottevő mennyiségben tüzelőanyagot beszerezni, mert a saját készlete arra sem elég, hogy legalább a már kifizetett hatósági áras tűzifából kielégítse az igényeket. Ha ilyen eset történetesen Békésben vagy Csongrádban fordulna elő, ahol 5 és 9 százalék az erdővel borított terület, akkor azon nem csodálkozna. De Győr-Moson-Sopron vármegyében, ahol 19 százalék az erdősültségi mutató, és több mint 78 ezer hektáron terül el erdő, ott ez elfogadhatatlan – jegyezte meg Kocsis Mihály. Amennyiben rövid idő alatt sok fát kell kitermelni, mint ahogy most is, akkor a vágásterv módosítása a megoldás, ami 10 évre készül. Ez alapján bizonyos területeken több évvel is előbbre lehet hozni a kivágást. Hogy mennyivel, azt a kiválasztott sürgősségi fokozat dönti el, amiből öt van. Ezt nevezik vágáscserének. Aki nem ezt figyelembe véve végzi a dolgát, az nagy károkat okozhat az erdőben – tette hozzá az erdész.
Kocsis Mihály azt tapasztalta, hogy az erdőgazdaságok többsége erőlködik, és nem halad olyan tempóban a fakitermeléssel, ami garantálhatná az egyébként átgondolatlan és szervezetlen program sikerét. A kapkodás, a görcsös igyekezet a munka rovására megy. Ha egy szakember tarvágási területet néz meg, önkéntelenül felteszi magában a kérdést: szabad ezt így csinálni, ennyire gazdagok vagyunk? A gépi darabolásnál a tűzi- és az iparifa sajnos összekeveredik, az utóbbi is megy a tűzre. Ezzel a kitűnő fűrészárut, az asztalosipari termékek alapanyagát elkótyavetyélik. Nagyfokú pazarlás az is, hogy a fakitermelés során keletkező apadék, azaz kéreg és vágástéri hulladék mennyisége jóval 20 százalék fölött van. A rossz gyakorlat oka, hogy csak gépekkel dolgoznak az erdőben, az élőmunkát megspórolják az erdőgazdaságok. Fát kizárólag hatósági engedéllyel lehet csak kivágni, ám ugye az erdőfelügyelő sem tud mindenütt ott lenni, ők is kevesen vannak. Miként az erdészek is, ezért nincs elegendő idejük az élőfakészlet pontos felmérésére. Az erdőtervben szereplő adatok sem megbízhatóak. Közben meg fogy a faállomány, és a tűzifaprogramot is teljesíteni kell.
Bencze János, a Jobbik-Konzervatívok országgyűlési képviselője, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagja azt emelte ki, hogy már induláskor látszott, hogy a megszabott feltételek mellett a hatósági áras tűzifaprogram megoldhatatlan feladat az állami erdőgazdaságoknak, és az elvárásoknak megfelelő mennyiséget nem fogják tudni kitermelni. Ehhez komoly géppark kellene, ami a nyugati országokban már megvan, és Magyarországon is lehetne, de nem úgy, hogy nálunk a cégek a modernizációra fordítható pénzt másra fordítják. Emellett az erdőtörvény által előírt újratelepítési kötelezettség teljesítéséhez, valamint a fakitermeléshez is kevesen vannak. Baranyában öt köbméterenként sikerült csak tűzifát osztani, ám az elsők ezt is csak márciusban kapták meg, és nem jutott mindenkinek. Szakmai egyeztetés ennek ellenére nem volt, csupán döntés arról, hogy a programot végre kell hajtani. Aki ellentmondott, mivel tisztán látta a várható és szomorú következményeket, attól megváltak.
