Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője szerint Kenderesi Tamás írása, melyben azt ecseteli az olimpiai bronzérmes úszó, milyen hibák és tévedések vezettek ahhoz, hogy ellene doppingeljárás folyik, tele van ellentmondásokkal. Kenderesi azt állítja: befolyásolta a biológiai útlevelének adatait, hogy a tavaly, véradása után egy nappal levett mintájára azt írták, vérátömlesztésen esett át, miként az is, hogy megesett vele, edzés közben ellenőrizték; s egyébként is megkérdőjelezi a Doppingellenes Világszervezet (WADA) által használt modellek pontosságát.
Az ellenőrök egy-egy sportoló évek során leadott mintáiban változó adatokat, úgynevezett dopping biomarkereket követnek nyomon. Ezeket újra és újra átvizsgálják, a kiugró eredmények pedig doppingszerek hatására utalhatnak. Szóval már nem csupán úgy működik a dolog, hogy leveszik a mintát, s ha találnak benne valami tiltott szert, növekedési hormont, szteroidokat, stimulánsokat, effélét, akkor nyakon csípik a bűnöst. Szóval az adatokat a biológiai útlevélben rögzítik és egy matematikai program mutat rá a természetellenes eltérésekre.
Úgy 15 éve az egyik legnevesebb magyar úszó édesapja azt mondta nekem: gyermeke 40 féle szert szed, ezek egyike sincs doppinglistán, szóval nem doppingol. Az élsportoló már csak olyan, hogy mindig törekszik a jobb és jobb eredmények elérésére, és ezért mindent bevet. Ha a biológiai adatait nézik, akkor elképzelhetőnek tartok olyan helyzetet, hogy mindkét félnek igaza van: a sportoló, aki állítja, sosem csalt (hiszen tiltott szert vagy eljárást nem alkalmazott), miközben a doppingellenőr szemét valóban kiszúrja egy adat, hogy ho-hó, itt valami nagyon nem stimmel. Hogy Kenderesi ügyében kinek van igaza, azt megmondani nem tudom, majd megteszi a nemzetközi Sportdöntőbíróság, ha odáig fajul az ügy. Abban viszont biztos vagyok: a rabló-pandúr kergetőzés soha nem ér véget.