Ma is időszerű az itthon kevéssé ismert, magyar származású író, Székely János közelmúltban előkerült műve. Az 1901-ben a Terézvárosban született író Székely János magyar volt ugyan, s első irodalmi kísérlete, Üzenetek a csendben című verse 1919-ben Kassák Lajos Ma című lapjában jelent meg, neve itthon kevéssé ismert, hiszen fiatalon, a Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe emigrált. Elsősorban forgatókönyvíróként vált ismertté, olyan némafilmsztárokkal dolgozott együtt, mint Marlene Dietrich, Brigitte Helm, vagy Emil Jannings. 1934-ben Ernst Lubitsch meghívta Hollywoodba, kimenekítette a hitleri Németországból. 1938-ban végleg az Egyesült Államokba emigrált, és némafilmek és hangosfilmek keresett forgatókönyvírója lett. 1940-ben Oscar-díjat kapott az Arise, my Love című film forgatókönyvéért.
Hogy nevére ma is emlékeznek Nyugaton, jelzi: a Neue Zürcher Zeitung hosszas cikkben taglalja, hogy előkerült egy elveszettnek hitt kézirata. Még 2020-ban, egy napsütéses januári reggelen az amerikai Tony Kahn kissé vonakodva felmászott a Massachusetts állambeli, Cape Cod-i nyaralójának padlására, és átkutatta 137 dobozát. Kahn sokáig orosz költők műveit fordította angolra, később több rádiójátékot írt. Egész munkássága ezekben a dobozokban lapult, és valahányszor kinyitott egy újat, emlékek lobogtak fel benne. Egyszer csak egy 710 oldalas kéziratot tartott a kezében. Kiderült, hogy Székely János elveszett regényére bukkant rá.
A zsidó gyökereit mindig titkoló Székely első regényét, az 1940-ben megjelent Der arme Swobodát („Szegény Swoboda) a sajtó remekműnek tartotta; néhány évvel később jelent meg a "Kísértés", amelyet a kor egyik nagy társadalmi regényeként ünnepeltek. Ekkor került irodalmi munkásságának csúcsára, Maxim Gorkijhoz és Émile Zolához is hasonlították. Talán még híresebb íróvá válhatott volna, ám a Joseph McCarthy szenátor által fémjelzett sötét éra alatt a sokszor csak vélt kommunistákra vadászó hatóságok célkeresztjébe került az Egyesült Államokban. Az Oscar-díjas művészt, az ünnepelt regényírót, árulónak kiáltották ki.
Székely, magyar, feleségével és kislányával, Katival a mexikói Cuernavacába utazott, ahová rajta kívül is sok, a „nép ellenségének” kikiáltott hollywoodi író emigrált, és egyfajta művésztelepet hoztak létre. Sorstársai közé tartozott például Albert Maltz, a Casablanca című film egyik szerzője, vagy egy másik forgatókönyvíró, Gordon Kahn, a kéziratot felfedező Tony Kahn apja.
A Székely család Cuernavaca lankáin telepedett le, egy teraszos házban. Itt kezdte diktálni feleségének a művét, amint lánya erről később beszámolt. Bár esélye sem volt, hogy a művet kiadják az Egyesült Államokban, mégis megszállottként dolgozott a szövegen.
Itt íródott tehát Székely elveszett regénye, az "Egy éjszaka, amely 700 évvel ezelőtt kezdődött". Egy magyar faluról, Kakasdról szól a második világháború végén, amelynek lakói nem tudják, hogyan éljenek meg a gróftól kapott bérből, miközben a német katonák mindent elpusztítanak, felgyújtanak és kifosztanak körülöttük.
Székelyék öt évig maradtak Mexikóban, mielőtt 1955-ben visszatértek az Egyesült Államokba, ahogy sok más író és rendező is; enyhültek az antikommunista érzelmek. A hollywoodi kolónia felbomlott. A megvádolt forgatókönyvírók közül néhányat később rehabilitáltak, köztük Dalton Trumbót, aki később nagy sikert aratott az Exodus és a Spartacus című filmekkel.
Székely azonban, New Yorkba való visszatérése után Magyarországra akart menni, az NDK-n keresztül. Mivel voltak kapcsolatai a potsdami Defa állami filmvállalattal, családjával Kelet-Berlinben telepedett le, ott halt meg 1958-ban. Lánya, Kati az NDK-ba költözött, színésznő lett, családot alapított, és ma pszichoterapeutaként dolgozik a svájci Walenstadtban. Őt értesítette Tony Kahn arról, hogy rábukkant a regényre.
Mint a Neue Zürcher Zeitung írja, a kézirat jó néhányszor ide-oda ingázott Európa és az Egyesült Államok között, míg végül Kahn padlására került. A könyv, amelyet a hatvanas években kellett volna kiadni, és amely egy véget nem érő háború zűrzavarában tengődő faluról szól Európa keleti peremén, ma sem kevésbé aktuális.
