Végre nyugodtan átadhatom magam az ünnepnek! Eddig gyötört a kétely: mivé leszünk, ha május után megszűnik a veszélyhelyzet meg a rendeleti kormányzás. De most megnyugtattak: minden meg lesz hosszabbítva. Elég volt, hogy a miniszterelnök fb oldalán szerdán megjelenjen az „Áldott nagyheti készülődést!” felirat, és Semjén Zsolt tudta a dolgát. Nagyhetileg készülődve még aznap éjjel áldottan benyújtotta a törvényjavaslatot a rendeleti kormányzás hat hónapra való meghosszabbításáról. Enélkül a sonka is megkeseredne a szánkban. Pedig meg kell enni az utolsó morzsáig, ha egyszer olyan baromi drágán vettük.
Az amerikai nagykövet (fuj!) kiszámolta, hány napja élünk valamilyen különleges jogrend, magyarul a kormánynak a szokásoshoz képest is kiterjesztett hatalma alatt. El is nyerte a büntetését a szemtelenkedésért: magának a Megafon központnak (éljen!) az egyik véleményvezére jelentette ki, hogy „nem lennék most Pressman helyében.” Ha erre nem szégyelli össze magát, hát soha!
Ha hozzáadom a Pressman nyilatkozata óta eltelt időt, már 2558 napja vagyunk így. Kezdődött 2015. szeptemberében a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel. Ezt úgy megszerettük, hogy függetlenül a bevándorolni (valójában átvándorolni) próbálók számától, máig megőriztük. A dolog komolyabbra fordult a Covid járvánnyal, és az erre hivatkozó 2020-as felhatalmazási törvénnyel. Ugyan már az érvényes egészségügyi törvény járványügyi rendelkezései is megadták volna a lehetőséget a valóban szükséges lépésekre, de a kormány többre ácsingózott. Amivel a járvány lesújtó adatait szemlélve sokra nem mentünk. Nem úgy a kormány! Ám a korlátlan időre való felhatalmazás akkora botrányt keltett, hogy a Covid újabb hullámára hivatkozó második felhatalmazási törvény szerint 90 naponként a parlament hosszabbítgathatja a veszélyhelyzetet. Ez is elég volt arra, hogy pl. a népszavazások betiltásával megfojtsa a Karácsony kezdeményezte helyi népszavazási mozgalmat, amely a járvány miatti uniós segélyalap felét az önkormányzatokhoz irányította volna. Még mit nem! Ebből is látszott, hogy ez a Karácsony tényleg hazaáruló.
Azóta -szép jelképként az újabb Orbán-kormány eskütételének napján- jött az Alaptörvénymódosítás a szomszédban zajló háború miatti veszélyhelyzettel, amelyet csak hat havonta kell hosszabbítani. Fél évre mindig fellélegezhetünk, kirakható az új magyar címer, amelyen a régi vicc szerint zöld mezőben egy kormány azt csinál, amit akar. És sok mindent akart, aminek semmi köze a hivatalosan megjelölt veszélyforráshoz. Rendelettel irányította át az ellenzéki Göd iparűzési adóját a kormánypárti megyéhez, katonákkal érkező kormánybiztos segítségével kebelezte be a kormánnyal jogi vitában álló debreceni dobozgyárat, felfüggesztette a lázadó színművészetisek félévét, 2021-ben a légiirányítók, 2022-ben a pedagógusok sztrájkját akadályozta. Előbbitől nyilván megszűnt a járvány, utóbbitól meg a háború.
2558 nap, az azért szép idő. Az a gyerek, aki az időszak elején született, hét és fél évesen ma már bőven iskolás. Rendeleti nemzedék. Nekik persze nem sok dolguk volt a rendeleti kormányzással, óvó- és tanítónénijüknek annál inkább. Fizetésük és tanszabadságuk továbbra is a béka ülepe alatt. Most közalkalmazotti státuszukat is elveszik, ha már úgysincs módjuk tiltakozni.
A rendeleti kormányzásból csak a hat hónapot értem. A többit nem, mert a Fidesz frakció úgyis bármit készségesen megszavazna. Persze az egyeduralomra vágyók általában körkörösen bizalmatlanok: végülis bárkiből lehet Brutus. Van, akiből ki is nézem.
Ahogy Orbán is. Az sem árt, ha a népek megszokják: a parlamentarizmus csak vicc, úgyis mindent egy helyen egy ember dönt el. Ez a világ rendje.
De a hat hónap szép hagyomány: a római diktátorokat is épp hat hónapra lehetett kinevezni veszély esetén. A római jog tökéletlenségét mutatja, hogy nekik a pénzügyekbe még nem volt beleszólásuk. Akkor meg mire az egész? De az stimmel, hogy a diktátort akkor sem lehetett semmiért felelősségre vonni. Hétszentség, hogy Polt az egyetemen jelesre vizsgázott római jogból. A diktátornak volt helyettese is (figyelsz, Semjén?), a diktátor a gyalogosokat, a helyettes a lovasokat vezényelte. Végre értem, miért kell Semjénnek időnként lóháton mutatkoznia. Bár nincs nyoma, hogy Rómában a diktátorhelyettes valaha is méregdrága vadászkiállítást akart volna rendezni, pláne szarvaskapuval. Azért az antikvitásnak is megvoltak a maga előnyei.
A lényeg, hogy a húsvét is szép nyugodtan, rendeleti hangulatban telhet. Kissé ugyan megzavart, hogy az unokákkal készülődő miniszterelnök a kedves (tényleg kedves) húsvéti fotójához a facebookon a következő feliratot tette: „Induljon a banzáj! Húsvétra fel!” A kormánypárti sajtó Mandinertől Metropolig boldogan át is vette a cukiságot, aztán valaki figyelmeztethette a kormányfőt, hogy a „banzáj” szó nem elég kegyes hangulatú, nem illik a feltámadás ünnepéhez. Azóta ki is cserélték az ártalmatlan „Készülődés” címre. Miniszterelnöknek lenni sem könnyű.
A fő, hogy húsvét után sem zaklatnak fel holmi parlamentarizmussal. Indulhat újra a banzáj. A rendeleti kormányzás.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.