Számos 1920 és 1976 között írt Agatha Christie-regényből eltávolították a potenciálisan sértő nyelvezetet, beleértve a sértéseket és az etnikai hovatartozásra való utalásokat – írta a The Telegraph-ra hivatkozva a 24.hu.
A HarperCollins új Poirot- és Miss Marple-kiadásaiban a szerkesztők átdolgoztak vagy eltávolítottak olyan részeket, amelyek a mai közönség számára sértőnek tűnhetnek. Kifejezetten arra részekre koncentrált a cenzúra, amelyekben Christie főhősei az Egyesült Királyságon kívüli szereplőkkel találkoznak. Az 1937-es Poirot-regény, a Halál a Níluson egy részlete is sérült, ebben Mrs Allerton karaktere arra panaszkodik, hogy egy csapat gyerek zaklatja őt, mondván, hogy „visszajönnek és bámulnak, és bámulnak, és a szemük egyszerűen undorító, és az orruk is, és nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.” Ezt az új kiadásban lecsupaszították, és ennyi hangzik el: „Visszajönnek és bámulnak, és bámulnak. És nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.” Egy 1964-es Miss Marple-regény, a Rejtély az Antillákon új kiadásából törölték az amatőr detektív azon elmélkedését, hogy a rá mosolygó szállodai dolgozónak „olyan szép fehér fogai” vannak – hozta föl példaként a brit napilap. Bár ez az első alkalom, hogy Christie regényeinek tartalmát megváltoztatják, az 1939-es Tíz kicsi néger című regénye eredeti címét utoljára 1977-ben használták, és most már And Then There Were None (És már egy sem maradt) címmel kapható, a magyarországi színházi adaptációk is helyenként átvették a finomított címet. Korábban hasonlóan szerkesztették át Roald Dahl és Ian Fleming regényeit, amelyekből eltávolították a nemi és faji hovatartozásra vonatkozó sértő utalásokat, hogy megőrizzék a könyvek aktualitását a modern olvasók számára – az eljárást több kritikus „abszurd cenzúrának” véli a szigetországban.
