;

közterület;fővárosi önkormányzat;Kiss Ambrus;Horn Gyula;

- Nem engednek a főispánnak, marad a Horn Gyula sétány

A kormányhivatal nincs abban a helyzetben, hogy utasítsa a fővárosi önkormányzatot. Márpedig a közgyűlés nem akar új nevet adni a volt szocialista kormányfőről elnevezett sétánynak – derült ki Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes nyilatkozatából.

„Sajnáljuk, hogy kisstílű politikai vita lett egy közterület elnevezéséből. Egy nemzetközileg elismert és Magyarországon legitim módon megválasztott miniszterelnök érdemesített arra, hogy közterületet nevezzenek el róla” – a XIII. kerületi önkormányzat a Népszava kérdésére így reagált arra, hogy Sára Botond, a fővárosi kormányhivatal főispánja (Józsefváros volt fideszes polgármestere) szerint harminc napon belül át kell keresztelni a Horn Gyuláról elnevezett sétányt.

Ha egy budapesti kerület szeretne közterületet elnevezni valakiről, akkor azt a mostani szabályok értelmében jóvá kell hagyatnia a fővárosi közgyűléssel. Így történt a 2013-ban elhunyt Horn Gyula esetében is.

A fővárosi közgyűlés tavaly nyáron hozzájárult ahhoz, hogy Angyalföldön sétány viselje a volt MSZP-s miniszterelnök nevét. „Tudjuk, volt olyan, hogy Horn Gyula a történelem rossz oldalán állt. Amikor utcát (sétányt) nevezünk el róla, amellett is hitet teszünk, hogy a megvallott bűnöket meg lehet bocsátani” – érvelt a szavazáskor Karácsony Gergely főpolgármester. A fővárosban kisebbségben lévő Fidesz képviselői nem támogatták a javaslatot.

A jogi helyzet nem nevezhető egzaktnak. A közterületek elnevezésről szóló, a fideszes Tarlós István idején elfogadott fővárosi rendelet – leegyszerűsítve – csak annyit ír elő, hogy legalább öt évnek kell eltelnie a névadó halála után, az illetőnek a maga területén kiemelkedő jelentőségű, közmegbecsülésnek örvendő személynek kell lennie. Az önkormányzati törvény azonban azt is rögzíti, hogy közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki részt vett „a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában”.

A törvény nem definiálja, hogy ez pontosan mit jelent. Ha kétség merül fel, akkor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalását lehet kérni. A Horn Gyula sétány ügyében nem született ilyen.

Civil szervezetek esetében hasonló névadási szabályok érvényesek. A mandiner.hu cikke szerint egy Lakiteleken élő ügyvéd és társai kifejezetten azért kezdeményezték egy Horn Gyuláról elnevezett alapítvány létrehozását, hogy állásfoglalásra késztessék az MTA-t. A Mi Hazánk közleménye is hivatkozik arra, hogy a civil szervezet ügyében az MTA megtiltotta a névhasználatot, mivel Horn Gyula „közismert életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett, sőt vezető szerepet vitt XX. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában”.

Sára Botond a kormányhivatal vezetőjeként arra kérte a fővárosi közgyűlést, hogy tárgyalja újra a kérdést. A közgyűlés idén januárban másodszor is jóváhagyta, hogy közterület viselje Horn Gyula nevét. A minap Sára Botond már konkrétan arra szólította fel a közgyűlést, hogy harminc napon belül változtassa meg az elnevezést. A Mi Hazánk saját „antikommunista sikerének” tartja, hogy a párt bejelentése nyomán „meg kell változtatni a Horn Gyula sétány nevét”.

Ennél azért bonyolultabb a képlet.

– Sára Botond, bár főispán, még nincsenek olyan jogosítványai, hogy utasításokat adjon a fővárosi önkormányzatnak

– hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes. A kormányhivatal törvényességi észrevételt tett, a fővárosi közgyűlés számára nem kötelező megváltoztatni a Horn Gyuláról elnevezett közterület nevét.

A közgyűlés – folytatta – harminc napon belül megtárgyalja a kérdést, ha pedig fenntartja azt az álláspontját, amit előzőleg már két alkalommal megszavazott, akkor marad a Horn Gyula sétány elnevezés a XIII. kerületben. Kiss Ambrus elmondása szerint

Sára Botondnak ebben az esetben lehetősége lesz bírósághoz fordulni, ahogyan az máskor már előfordult. Aztán majd kiderül, a bíróság hogyan ítéli meg az ügyet.

Kiss Ambrus fontos körülményként említette, hogy a fővárosi közgyűlésben senki nem akadt, aki előzőleg kikérte volna az MTA véleményét Horn Gyuláról politikai múltjáról. A Mi Hazánk hivatkozik ugyan egy másik ügyben hozott MTA-állásfoglalásra, de azt Sára Botond nem csatolta a törvényességi észrevételéhez. Egyébként pedig:

mivel a közgyűlési döntés már megszületett, utólag ilyen szempontból nincs is jelentősége az MTA megállapításának.

Bár a főpolgármester-helyettes nem kívánt belemenni annak értékelésébe, hogy Horn Gyula milyen szerepet töltött be a Kádár-korszakban – úgy érzi, ez meghaladná a hatáskörét –, szerinte a fővárosi közgyűlésnek nincs oka megváltoztatni korábbi határozatát. „Helyesen jártunk el, amikor úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a XIII. kerületi önkormányzat javaslatát, és közterületet nevezünk el a volt miniszterelnökről” – jelentette ki Kiss Ambrus.

Felemás életpálya

Horn Gyula a rendszerváltás utáni Országgyűlésben ezt mondta karhatalmista múltjáról: „Rólam köztudomású, hogy 1956. december közepe és ’57 júniusa között szolgálatot teljesítettem a karhatalomban mint közkatona, és nem mint hivatásos tiszt. Ezt magam publikáltam jóval a választások előtt és korábban is, és tulajdonképpen ennek ismeretében választottak meg Somogy megyében az állampolgárok. Most is vallom – mint akkor is –, hogy semmi olyat nem tettem, amit meg kellene tagadni! Tehát vállalom mostani és akkori tevékenységemet is!”

A titkosszolgálatokhoz fűződő kapcsolatára Horn Gyula a nyilvánosság előtt nem tért ki, de Ungváry Krisztián történész tényként közölte, hogy a későbbi miniszterelnököt (szófiai) diplomáciai szolgálata alatt, Harcos fedőnéven 1962 előtt beszervezte az akkori kémelhárítás III/II-3-c alosztálya.

Az önkormányzati törvény hiányosságai leginkább akkor ütköznek ki, ha azt az időszakot nézzük, amikor Horn Gyula külügyminiszteri tisztséget töltött be: közvetlenül a rendszerváltás előtt Németh Miklós kormányának volt a tagja. Formailag akkor még „önkényuralmi rendszer” működött, amelynek fenntartásában a jogszabály betűje szerint Horn Gyula is részt vett. Csakhogy politikai ténykedését tekintve valójában a pártállam felszámolásához járult hozzá. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a nyugati határon lévő „vasfüggöny” lebontásában, és ő volt az, aki aláírta a szovjet csapatok kivonásáról szóló megállapodást.

Az LMP fáklyás felvonulást szervez április 4-én Budapesten.