Régen röhögtem akkorát, mint a minap, amikor belehallgattam Bogár László, Gajdics Ottó és Boros Imre beszélgetésébe, amelyet a nevezett urak voltak képesek nyilvánosan előadni – holott az efféle „gondolatokat”, amelyeket tőlük hallhattunk, az ember inkább szégyellni szokta, semmint másokkal megosztani.
Bogár László volt a legjobb, mint mindig. Most azonban saját magát is felülmúlta, mert sikerült „leügynököznie” Dózsa Györgyöt, az 1514-es parasztlázadás fő felelősét. Ha jól értettem, Bogár úr szerint Dózsa úr a „háttérhatalmak” (magyarul: „tudjukkik”) ügynöke volt, érvként pedig az hangzott el, hogy Dózsa úr Mohács előtt 12 évvel volt képes polgárháborút kirobbantani a „tudjukkik” megbízásából.
Ej, de szép ez. Bogár úr rátalált egy sablonra, amelyet minden történelmi eseményre ráilleszt, s máris megvan a megoldás: a történelem minden fontosabb eseményét a a „háttérhatalmak” (magyarul: „tudjukkik”) tervelték ki anyagi haszonszerzés és a népek megnyomorítása céljával.
De szeretnék én Bogár László lenni! De szeretném ilyen egyszerűen, fekete-fehérben látni a világot!
Milyen jó lehet neki: kutatni, gondolkodni, forrásokat elemezni minek is, elegendő a háttérhatalmi sablon használata, s máris megvan a megoldás.
Igaz, abban az egyben Bogár úrnak igaza lehet, hogy Dózsa – pontosabban ahogy ő nevezte magát: Székely György – talán tényleg nem érdemel sem kultuszt, sem utcanevet. Habár az 1514 előtti életéről nem sokat tudni, az egykorú (igaz, vele szemben meglehetősen elfogult) történelmi források szerint összeférhetetlen, anyagias és elvtelen katona volt. II. Ulászló királytól 1514 elején Budán még busás jutalmat kapott érte, hogy párbajban megölt egy Ali nevű szendrői törököt; de nem sokkal később, amikor újabb párbaj-győzelmekért jelentkezett jutalomért, s már nem kapott, Székely György bosszúból meggyilkolt és kirabolt egy királyi adószedőt, s közölte, hogy inkább átpártol a törökhöz, semmint olyan királyt szolgáljon, aki őt nem becsüli. Nem csoda, hogy az egyik XVI. századi forrás hitvány rablógyilkosnak nevezi.
Ami pedig a keresztes háborúból elfajult lázadást illeti: valójában országdúlás és fosztogatás volt az, közelebbről egész magyar nemesi családok – férfiak, nők és gyerekek – kivégzése és vagyonuk elrablása. Székely György még a csanádi püspököt is karóba húzatta – neki az volt a „bűne”, hogy a parasztvezér szemére hányta a bűneit.
Hogy ebből a bosszúszomjas emberből miképpen lett Bogár úr fantáziavilágában a háttérhatalmak ügynöke? Rejtély. Bogár úr szerint a „háttérhatalmak” bábja volt V. Károly császár és I. (Nagy) Szulejmán is, az ügynökük pedig Dózsa György. Azaz – Bogár úr „gondolatmenete” szerint – Dózsának és az ő megbízóinak már 1514-ben tisztában kellett lenniük vele, hogy 12 év múlva bekövetkezik a mohácsi vész, s természetesen azért lehettek tisztában ezzel, mert a „háttérhatalmak” (magyarul: „tudjukkik”) tervelték ki a mohácsi vereséget is!
Mindenkit kézben tartottak és tartanak! Ó, boldog együgyűség! De irigyellek!