Nem volt nagy hír, voltaképpen nem is volt hír, csak egy kis poszt, néhány fényképpel, Novák Katalin közösségi oldalán. És, hogy oda kitette, az azt is jelenti: tudatni akarta a világgal: Elszökött egy hétvégére, Tamás fiával, mégpedig a Camp Nouba, az El Clasicora. A köztársasági elnök fényképeket is feltöltött az utazásról; ha jól vettem ki nagyon szerényen, menetrend szerinti járattal repült a katalán városba. Mondom, ezt a képek alapján állapítottam meg, de az is lehet, hogy tévedek. De számomra mindenképpen úgy tűnt, nem a szokásos nem-kormánygép kormánygépet vette igénybe, és ez manapság igazán dicséretes dolog. Olyannyira az, hogy már ahhoz is hozzászokhatunk, hogy egy ilyen kirándulásra is három különböző honvédségi privátrepülő viszi a notabilitásokat, megmagyaráztathatatlanul és megmagyarázatlanul.
Novák Katalin nem ezt tette; ahogy ő fogalmazott: elszökött. Eleddig nem tudtam, hogy ő maga is felsorakozott a NER kötelezően futballbarát csapatához, ám nem is biztos, hogy így van. Könnyen lehet, hogy a focirajongó fiát akarta részesíteni e páratlan élményben – valóban az –, ami nem pusztán magát a meccset jelenti, hanem – megint az elnökasszony fogalmazását kölcsönvéve, a magyar törzshelyet, a Futballáriumot, és persze Gaudit is…
Bevallom, eddig nem tudtam, hogy a Futballárium törzshelye, noha jártam párszor Barcelonában, sőt El Clasicon is (2-2), de ez az élmény kimaradt. Most utánaolvastam ennek a két magyar által alapított étteremnek, nos 2014óta létezik, és a leírás szerint a futball szerelmeseinek zarándokhelye. Teljes ellátást – szállást,meccsjegyet is – biztosít, no meg kirándulásokat.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy irigylem a „szökést” Novák Katalintól, gyorsan megnyugtatom: súlyosan téved.
Sőt, kifejezetten szép anyai ötletnek tartom a barcelonai szökést, és eszembe sincs olyan kommenteknek felülni, mint, amilyeneket olvastam.
Nem szép dolog gúnyolódni, populista húrokat pengetni, és olyanokat írni, hogy más is meg-, illetve leszökött csirkefarhátat vásárolni. Ez tényleg nem egyenlő a luxusjachtozással, vagy az ibizai bározással, s noha nem tudom, hogy az elnök maga fizette-e a kiruccanást, de a beszámolóból arra következtetek, hogy igen. Feltételezem: nem engedte volna meg magának, hogy a nyilvánosság elé tárja utazását, ha egyszer a köztársaság büdzséjét dézsmálta volna maga és gyermeke számára. Abban pedig semmi kivetnivalót nem kell és nem szabad találni, ha egy anya ily gáláns a gyermekével; mind a meccs maga, mind pedig Gaudi művészetének megismerése fontos lépés a fejlődés irányába. (És addig sem kell hallania az iskola LMBTQ propagandáját.) Mellesleg a nyilvánosság azért is okos döntés, hisz könnyen előfordulatott volna Novák Katalinnal is, hogy egy lelkes, de nem feltétlen NER-kompatibilis magyar lefényképezi őt, miközben Messi kedvencét fogyasztja a Futballáriumban. Márpedig mostanság az ilyentől tartani kell; mindenhova jut egy-egy nemzetietlen magyar, fényképezőgéppel, vagy okostelefonnal a kezében.
De,most itt vagyok az írás végén, és azopn tűnődöm: van-e ennek a történetnek bármi tanulsága. Hát nincs. Legfeljebb annyi: időnként muszáj megszökni. Kinek mi jut...