- A költő visszatér

Látszólag Petőfiről, életéről, munkásságáról, századokon és határokon átívelő hatásáról beszélt ünnepi beszédében a költő kiskőrösi szülőháza előtt Orbán Viktor.

 Petőfi életéből merített események, történetek mögé bújva próbált kapcsolatot teremteni 1848-49 forradalmi napjaival és a magyar nemzet szabadságáért folytatott közel egy éves harc hőseivel, mártírjaival, de leginkább a költő immáron 175 éves, minden magyar által elismert és tisztelt eszmeiségével. Vélhetően a Petőfi bicentenárium és a helyszín miatt kissé túl is tolta a költő korabeli hatásának szerepét, amikor arról beszélt, hogy kevés dolog van, amiben minden magyar egyetért, az egyik ilyen, hogy Petőfi a legnagyobb magyar költő, illetve, hogy a magyar szabadság története Kiskőrösről indult, nem a Pilvax kávéházból vagy a Nemzeti Múzeum lépcsőiről.

Történészek és irodalmárok ilyeneket hallva persze azért vakarózni kezdenek, jobb esetben talán az évfordulóra tekintettel megadóan legyintenek, ám a beszéd végére kiderült, a költő szerepének és időtlenségének méltatása egyszerű kampánykellék, hiszen remekül felhasználható a jelen magyar szabadságharcában, ahogyan a propaganda és a kormány nevezi a kialakult külpolitikai egérfogót, melybe egyre jobban beleszorul az ország. Mert, ha igaz is, ahogyan Orbán állította, hogy 1848 óta „a magyar szabadság hatalmas menetében” Petőfi is a magyarokkal van, még akkor is, ha nem látjuk őt, a költő életét és gondolkodását ismerve nehéz elképzelni, hogy lelkesen asszisztálna a jelenkori honi hatalomnak, s csak az ellen lázadna, hogy „idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek”, illetve akkor, „amikor a világ hatalmasai Magyarországot be akarják olvasztani egy európai szuperállamba”.

„Látjuk, hogy elindul helyettünk meghalni a magyar szabadságért” – vizionálta a miniszterelnök, akit cseppet sem zavart, hogy kordonok mögött beszél folyamatosan a szabadságról.

Petőfi már csak ezért is elzavarta volna a portájuk elől.