- Élő hit

Mindenképpen valami különlegességgel találkozik az, aki hallgatja a Szent Efrém Férfikar új, kétlemezes albumát, amit rögtön jelez, hogy az első szám Leonard Cohen nyolctagú férfikarra átdolgozott Hallelujah című slágere, a második pedig a 23. zsoltár, Ének Dávid királyhoz címmel. A zenei és szövegi világok teljesen különböznek, az ihletettség azonos. Hit a zsidó-keresztény Istenben, aminek zenei-művészi kifejeződése nem csak szigorú liturgiai kötöttségű zenei formákban jelenik meg. Cohen szövegének első sorai így szólnak: „Végtére, hallottam, hogy van egy titkos akkord, / amit Dávid játszott, ami tetszésére volt az Úrnak, De tényleg meg akarod érteni, miről szól a zene, valóban?” – kérdezi a modern költő. A második szám szövege a kísérőfüzetben héberül szerepel, ez tehát a 23. Zsoltár, amelynek jól ismert kezdete pedig így szól: „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel, és felüdíti lelkemet.” A tematika tehát azonos, a megközelítések tág skálán mozognak, évezredes és évtizedes hagyományok találkoznak, az ókori zsoltártól szláv énekeken át Elton John és Tim Rice filmzenéjéig, az Oroszlánkirályig.

Az egységet az előadók teremtik meg, hiszen az előadásmód egyöntetű: a nyolctagú Szent Efrém Férfikar összeszokott, sokszólamú a cappella hangzása, néha hangszerekkel kiegészülve. És ha már a modernebb zenei megközelítések is szerves részei a Szent Efrém eszköztárának, a lemezkészítés során is alkalmaztak elektronikus effektusokat. Persze csak visszafogottan, ezek nem fedik el a lényeget, az élő, emberi hangokból kialakított, hangzó szövetet, ami az egész alapját adja. Hiszen mint említettük, mind zeneileg, mind szövegileg van mit összefogni, az első lemez tizedik száma a Winter is green (Zöldellő tél) című darab, amely a Greensleeves néven jól ismert XVII. századi angol, ismeretlen szerzőjű dal feldolgozása, a tisztán szerelmi ének Bubnó Lőrinc újragondolásában kiegészül a XVIII.-XIX. századi misztikus költő, festő, William Blake Szent Csütörtök című versének négy sorával, az elmúlt szerelem, és az örök tél képzete találkozik itt.

A király metafora tehát egyértelművé vált az első lemezen, de mit takar  királynő, vagy inkább: mi hallható a második lemezen? Ismét egy slágerrel indít az énekegyüttes, a  Queen együttes dobosának, Roger Taylornak dala a Mennyország mindenkinek a kezdő szám, és hamarosan kiderül, Mária-énekeket hallunk szintén a legkülönbözőbb kulturális közegekből, a második szám már egyértelműen utal erre, ami Papp Viktor Laudemus Virginem feldolgozása. De hallhatjuk a Boldogasszony anyánkat, egy Rahmanyinov-szerzeményt, vagy Liszt Salve Regináját is, és persze ismét szláv énekeket, de még egy örményt is. Mindez talán így sok is lehet, a valóban időtlen értéket képviselő Liszt-mű és Roger Taylor együtt, az említett dalokkal kiegészítve, de az előadásmód egységességét már említettük, és tegyük hozzá, hogy ehhez hozzájárul az, ami leginkább működővé teszi az egészet: ez pedig a legmagasabb rendű megszólalási minőség.