Az aktuális nagyobb ügyek és botrányok, - a menekültügyi politika drasztikus szigorítása, a pandémia kezeléséről és a Downing Street 10-ben a karantének idején tartott partikkal kapcsolatban küldött, most nyilvánosságra hozott WhatsApp üzenetek, - árnyékában is meghatározó helyet követel magának a brit médiában Sue Gray kinevezése az ellenzék vezére, Sir Keith Starmer kabinetfőnökévé. Mint arról lapunk az elmúlt évben ismételten beszámolt, ő volt az, aki az első független jelentést állította össze a Partygate-tel kapcsolatban, alaposan elverve a port Boris Johnsonon. A volt kormányfő hívei a kabinetirodában állandó titkárként felső vezetőnek számító köztisztviselőt okolják bálványuk bukásáért, miután szakszerű és elfogulatlan összefoglalójában arra a következtetésre jutott, hogy a Downing Street 10-ben "nem működött megfelelően az irányítás és hiányzott az ítélőképesség".
Ha első hallásra meghökkentő is, hogy egy konzervatív minisztériumban befolyásos pozíciót betöltő köztisztviselő prominens feladatra vállalkozik a Munkáspárt vezetője mellett, nem precedens nélküli. A legjobb példa alighanem Jonathan Powellé, aki Margaret Thatcher és John Major kormányzása idején a diplomáciai testületben szolgált, utoljára Washingtonban, majd 1995-ben elszegődött az egy évvel korábban munkáspárti vezetővé választott Tony Blair mellé, ugyancsak kabinetfőnöki rangban és végig nem mozdult el az 1997-2007 között hatalmon lévő kormányfő mellől. Rishi Sunak kormánya természetesen lecsapott a témára, be akarja bizonyítani, hogy a Munkáspárt öngólt lőtt. Napok óta nyomást helyez a politikusra, hogy mondja meg pontosan, mikor lépett először érintkezésbe Sue Gray-vel, mikor állapodott meg vele és főleg, tájékoztatta- e főtisztviselő készülő lépéséről a megfelelő grémiumokat, például a nem-kormányzati kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó testületet.
Az ügy feltárása érdekében a toryk által összehívott rendkívüli alsóházi ülésen Angela Rayner, munkáspárti vezető-helyettes hangját felemelve támadt a tory frakcióra, amiért "parlamenti időt fecsérel el, hogy elmélyedhessen összeesküvés-elmélete bizonyításába". Az ultrakonzervatív Sir Jacob Rees-Mogg szerint "összeomlott a független köztisztviselői kar hitele, ha egyik vezetője titkos megbeszéléseket tart az ellenzék első emberével". Starmer maga az LBC rádióban hat kísérletnek ellenállva utasította el a konkrét válaszadást. Úgy látszik viszont, hogy az állásajánlatra már az után került sor, hogy Gray benyújtotta jelentését. Mindeddig nem sikerült bizonyítékot találni Sue Gray által elkövetett szabálytalanságra és nem kérdőjeleződött meg pártatlansága sem, bár a The Daily Mail előkotort és megjelentetett olyan fotókat, melyeken Gray munkáspárti aktivista fia, Liam Conlon Sir Keir Starmer oldalán mutatkozik a vizsgálat idején.
Boris Johnson érthetően kihasználta az alkalmat, utólag "puccs elkövetésével" vádolta meg Grayt, mintha a Munkáspártnak kedvezve, előítéletekre alapozva, az ő lejáratása érdekében készítette volna el összefoglalóját. Az őt jól ismerő Daniel Finkelstein, a Times publicistája a tisztviselői kar egyik legtehetségesebb, megkérdőjelezhetetlenül tisztességes tagjának tartja, aki tökéletesen alkalmas a következő választást várhatóan megnyerő, hiszen a pollokban 22 százalékos fölényt élvező Sir Keir legközelebbi munkatársának feladatára. Arra jó a vita, melynek vége a kabinetfőnök munkába állásának késleltetése lehet, hogy kevesebb figyelem jut a volt miniszterelnök döntésének édesapja felvételére a következő kitüntetési listára. A 82 éves Stanley Johnson, szerző és környezetvédelmi aktivista korábban európai parlamenti képviselő volt, a Világbank és az Európai Bizottság munkatársa. Lovaggá ütése ellen szól, hogy 2021-ben egy politikus- és egy újságírónő is a nyilvánosság elé vitte korábbi, minden bátorítást nélkülöző tapogatási kísérleteit. Máris elindult egy petíció, mely felszólítja Rishi Sunakot, blokkolja Johnson-papa királyi elismerésének tervét, amit nemhogy a Munkáspárt, de befolyásos tory politikusok is "elfogadhatatlannak", "abszolút felháborítónak" tartanak.