A Gellért-hegy tetején magasodik a Szabadság-szobor, a tövéből ível át a folyó fölött a Szabadság híd, melynek pesti hídfőjénél áll Zselyke, aki komolyzenei koncertekre invitáló szórólapokat osztogat a turistáskodó külföldieknek. Jelenléte a képzelt „szabadságvonal” részeként azonban csak kivételes, ugyanis főként a Lánchíd bal parti oroszlánjainál ácsorog munkaidőben – éppolyan hiányzó láncszem, ahogy a szabadság maga is a Freedom című regény víziójában, mely a járvány megfékezésére szolgáló karantén idején afféle visszaemlékező naplószerűségként keresi a maga összekötő hídjait másokkal és a múltjával.
Az öt részre és további 51 fejezetre tagolt eseménytörténet és emlékfolyam kevercse Zselyke belső (lélek-)mozija életbeli útkereséséről és elvesztett szeretteiről – utóbbiak terén kiemelt szerep jut az apának és a majdnem-lélektárs barátnak, Somának. Visszavezet egészen a család meghatározta gyermekkorba, a felnövekedés bakfisvágyaihoz, az első valós és vélt szerelmek fájdalmaihoz, mélységeihez, kudarcaihoz. És tovább: a New York közeli nyári gyermektáborban végzett konyhai munkához, a dániai Business School-beli téli megpróbáltatásokról – mindkettő menekülésszerű hazatéréssel végződik, lelkileg-testileg megviselve a fiatal nőt, aki sehol nem talál magára, sem a tartós, számára is kielégítő párkapcsolatra. Itthon pedig az egykori újságírót, aki a divat- és ékszerbemutatók világáról volt hivatott tájékoztatást adni a nagyérdeműnek, múzeumbeli takarítás (így akár a Frida Kahlo-kiállítás hajnali, magányos megtekintése), majd koncertszervezői munka (aka szórólap-osztogatás) várja – elvileg rengeteg szabadidővel. Az idővel való önrendelkezési jog, a szabadság egyik formája pedig lényeges szempont. Még ha nem is teljesül maradéktalanul.
Miközben olvasóként betekintést nyerünk Zselyke mindennapi lelki életébe, gyásszal és szorongással teli gondolataiba, érzéseibe, feloldhatatlan életdilemmákon rágódásába, rá kell jönnünk, az „akciószegénysége” ellenére is magával ragad bennünket e road movie, méghozzá a nyelvi történései, a megalkotottságának mikéntje által. Szójátékos, finom, (ön)ironizáló humorral bír, nagyban épít a magyar és nemzetközi popzenei kultúra ismeretére, rendkívüli arányérzékkel és tempóban sorakoztatja fel egymás után a fejezeteket, semmi sallang; s miközben az egész szöveg harmóniáját a belső egymásra utalások erősítik, az elbeszélő hangjának megváltozását (többtónusúságát) is érzékelni lehet, mely életkortól és esemény hatására is változik. A szerző korábbi két regényét – Tükörpalota, (2003); DuplApu (2007) – ismerők számára pedig plusz értelmezési perspektíva nyílik a főhős-elbeszélő családi történetének feltérképezéséhez.
A Freedom nem a megfejtések (életvezetési tanácsadó) könyve, épp a zavar kézzelfoghatóságának állandósuló élményét ábrázolja, ahol a járvány vagy a kitörő háború már csak újabb fokozat a kapaszkodók, támaszok nélküli, kényszerű vagy szabadon választott kötöttségek közt őrlődő ember (érzelmi) világában. Holden Caulfield a messzi távolból sokatmondóan bólogat, meg minden. Frankón. (Magyar Napló, 2022. 256. o.)
szabadság;Szabadság-szobor;felnövés;
2023-03-12 08:04:00
