Ma folytatja le a parlament annak a bejelentővédelmi törvénymódosításnak az általános vitáját, amely uniós jogharmonizációs kötelezettségként végre valódi védelmet nyújtana a visszaéléseket névvel vagy névtelenül feltáró forrásoknak. Még 2014-ben vetette fel az akkor a Párbeszéd EP-képviselőjeként dolgozó Jávor Benedek egy egységes, európai bejelentővédelmi szabályozás szükségességét, nem kis részben az ÁFA-csalásokkal kapcsolatos NAV-vizsgálatok hiányát nyilvánosságra hozó Horváth András elleni büntető intézkedések nyomán.
Az Európai Bizottság eleinte erősen ellenállt a jogalkotási kezdeményezésnek. Az EP zöld frakciója ezért egy nemzetközi szakmai munkacsoportot hozott létre, amely 2016-ra elkészített egy, az EU-s jogon nyugvó irányelv-tervezetet – ezt az Európai Parlament is támogatta, és több állásfoglalásban szólította fel a Bizottságot egy megfelelően erős, egységes európai bejelentővédelmi irányelv megalkotására. Közben az EU-s hozzáállás is elkezdett megváltozni a közérdekű bejelentők által kirobbantott olyan botrányok nyomán, mint a LuxLeaks vagy a Panama Papers. 2018-ban az Európai Bizottság előállt egy olyan tervezettel, amely számos ponton támaszkodott a Jávorék által készített javaslatra. A szöveget 2019-ben a Parlament és a Tanács, mint társjogalkotók is elfogadták, és az év őszén hatályba is lépett az új direktíva. Az irányelv átültetésére 2021 decembere volt a határidő, 2023 végére pedig az intézményi struktúráknak (például az 50 főnél nagyobb foglalkoztatók esetében önálló bejelentési csatornák létrehozatala) is létre kellene jönniük. Az Orbán-kormány tehát erős késésben van a jogharmonizációval.
Magyarországon jelenleg a 2013-as bejelentővédelmi szabályozás van hatályban, amelynek alkalmatlanságát épp a Horváth András-ügy mutatta meg. Nem írja elő a belső bejelentési csatornák kialakítását a foglalkoztatóknál, egyáltalán nem alkot meg az állam által működtetendő külső bejelentési csatornákat, elutasítja a név nélküli bejelentések vizsgálatát, nem alkot meg speciális támogatási rendszereket a bejelentők számára. Azaz semmilyen tényleges védelmet nem nyújt a korrupciós és egyéb ügyeket feltáró forrásoknak.
Elvben a törvényjavaslatot egyeztetni kell a Bizottsággal, hogy az megfelel-e az irányelvnek. Az EU mindenképpen vizsgálni fogja a jogharmonizációs folyamatot, ezért az EU-s irányelvnél rendszerszinten gyengébb szabályozást nem igazán lehet elfogadni. A magyar kormány láthatóan a kötelező minimumra szorítkozik, például továbbra sem kötelezi a hatóságokat a névtelen bejelentések vizsgálatára.
Jávor szerint a legnagyobb potenciális konfliktust mégsem az okozza, ami kimaradt a magyar javaslatból, hanem ami belekerült. A magyar törvénytervezet teljes III. fejezete a házasság és a család alkotmányosan elismert szerepét illetően megfogalmazott kételyek, illetve a melegellenes gyermekvédelmi törvény rendelkezéseivel kapcsolatos kritikák bejelenthetőségét tartalmazza. Bár ezek nem számítanak bűncselekménynek, de a törvényjavaslat alapján, ha valaki nem ért egyet a család fideszes felfogásával, és ennek hangot is ad, akkor a hatóságnak gondoskodnia kell „a szükséges intézkedések megtételéről”.
Magyarán a családról vallott nézetei miatt bárki hatósági fellépésnek lehet kitéve. Ez ellentétes a szólás, a lelkiismereti és véleményszabadság európai alapelveivel, így jogsértő. Bizonyára az a szándék is benne van ebben a lépésben, hogy a Bizottság támadja meg emiatt a magyar törvényt: így egyrészt tovább lehet kommunikálni a Brüsszel elleni ideológiai háborút, másrészt a bejelentővédelmi szabályozás addig sem lép hatályba.
