;

népszerűség;Demokratikus Koalíció;DK TV;

Márki-Zay Péter és Dobrev Klára

- A DK-ról és tévéjéről

Egy ismerősöm elküldte a Népszavában megjelent írást, melynek címe: A DK TV kicsinyes önteltsége. Szerzője Forgács Iván, aki láthatóan nem érti a Demokratikus Koalíciót, így aztán mondatai egész sorát könnyű cáfolni.

Azt írja például, hogy a DK „pillanatnyilag” a legnagyobb ellenzéki párt. Ez a pillanat épp minimum négy éve tart. Azóta, hogy a DK 16 százalékot ért el az európai parlamenti (EP) választáson. A „pillanat” része, hogy azóta a DK-nak annyi EP-képviselője van, mint az összes több ellenzéki pártnak együttvéve. Nyilván az is csak egy „pillanat”, hogy a DK adja a Budapestet irányító legnagyobb frakciót, valamint a legnagyobb demokrata országgyűlési frakciót is. Egy képviselői helyről még le is mondtunk, hogy az LMP-nek is legyen frakciója… Ennyit a kicsinyességről és az önteltségről.

A szerző bedobja, hogy ki tudja, merre vált majd irányt a DK. Nos, a párt éppen annak köszönheti sikereit és növekvő népszerűségét – a napokban az IDEA és a Republikon hozta ki 20 százalékra –, hogy nem vált irányt. Megalakulása óta következetesen a szabad, szolidáris, demokratikus, európai Magyar Köztársaságot képviseli, ádáz ellenfeleként Orbán rendszerének.

Forgács dolgozata felveti a bánatosan recsegő és hamis lemezt, hogy jaj, a DK nem állt ki Márki-Zay Péter mellett. Akkor tegyük rendbe sokadszor.

Mi már az előválasztási tévévitában is tudtuk, hogy MZP teljesen alkalmatlan arra, amire jelentkezett. Nem a DK tehet arról, hogy ez az ember már a kampány elején közölte: a DK elnöke ne kampányoljon. Nem a DK tehet arról, hogy a Momentum, majd a Párbeszéd és az MSZP – utóbbi feladva baloldaliságát – nem a baloldali, hanem a jobboldali jelölt mögé állt be az előválasztás második fordulójában, még a villamossal is elüttetve önmagát. Ehhez jött még a második fordulóban a fideszes szavazók megjelenése, elcsalva az előválasztást. Majd következett fél év vesszőfutás…

A DK TV Szubjektív a Demokratikus Koalíció televíziója és műsora. Az a dolga – a tervezett további programoknak is –, hogy megmutassa: mit gondol a DK Magyarországról, a háborúról, Európáról, egészségügyről, oktatásról, nyugdíjakról – és igen, ha kell, az ellenzéki pártokról.

Ha Forgács Ivánnak nem tetszett, hogy a DK a saját tévéműsorában válaszolt(!) az őt támadó Kunhalmi Ágnesnek és Donáth Annának, akkor várom azt az írását, amikor a Népszavában bírálja őket azért, hogy miért a DK-t ütik, s miért nem a Fideszt.

Értem, hogy sokakat zavar, hogy leírták, megmondták, hogy „Gyurcsánnyal nem lehet”. Ezzel szemben az az igazság, hogy Gyurcsány nélkül nem lehet. Hiába delirálnak elemzők 5, majd 10, majd 15, most éppen 20 százalékos üvegplafont a DK fölé, mégis egyre több a szavazónk. Most éppen 1,1 millió. Minden második ellenzéki szavazó ma a DK-t támogatja. Nagy szerepe van ebben a Dobrev Klára vezette árnyékkormánynak, amelyre egyre többen tekintenek reménnyel és bizakodással.

A DK TV és a benne szereplők nem kicsinyesek és nem önteltek. Csak tudják, miben hisznek, mit képviselnek. És megvédik a pártjukat, ha támadás éri. Ez egy ilyen összetartó csapat. A DK TV-t hitelesítik a stúdióban ülő vendégek (Kuncze Gábor, Vásárhelyi Mária, Lattmann Tamás, Iványi Gábor, Perintfalvi Rita, Bod Péter Ákos, Selmeczi Tibor, Wittinghoff Tamás, Czeglédy Csaba, Somogyi Zoltán). Szerintem ez a névsor elég rendben van.

Örülnénk, ha a többi párt is tudna növekedni, ez kell a kormányváltáshoz. Mi aztán tudjuk, hogy az elrugaszkodáshoz mennyi munka kell. Nyilván nem véletlen, hogy más pártok politikusai átjönnek, mert a DK-ban szeretnének tovább dolgozni. Nem csábítás, nem kisgömböc, nem zsarolás: jönnek, mert itt látják a kormányváltás reményét és garanciáját.

Ahhoz, hogy elzavarhassuk Orbánt és bűntársait, szükség lesz ellenzéki együttműködésre. De ebben a DK viszi a vezető szerepet. Ez senki számára ne legyen kétséges. Akkor sem, ha nem tetszik.

Megyünk előre, mert a DK növekedése nem a cél, hanem az eszköz ahhoz, hogy Magyarország újra megbecsült, tisztességes és demokratikus ország legyen. Amilyen 2010 előtt volt.

Mert a gyökereknél szeretném kezdeni, egy közszónál, ami egy sík terület melletti kimagasló, dombos, hegyes vidéket jelöl. Ebből aztán idővel tulajdonnevek is lettek, mint például a Felvidék. De melyik is?