Azon túlmenően, hogy pályafutása során hetedszer lett az év legjobbja Lionel Messi, az év edzője díjat a vb-győztes Lionel Scaloni vehette át, a legjobb kapusnak járó elismerést pedig a szintén argentin Emiliano Martínez kapta, a FIFA Év Labdarúgója-díj párizsi átadása nyomán arról is megbizonyosodhattunk, hogy a Real Madrid szurkolói körében elég sok a rasszista nézeteket valló szimpatizáns, de legalábbis olyan, aki éktelen haragra gerjedve a legmocskosabb módon képes csak kezelni agresszióját.
Történt ugyanis, hogy Messi ismételt „megkoronázása” után a nemzetközi szövetség – szokás szerint – nyilvánossá tette, hogy a díj odaítélésében részt vállalók miként szavaztak. Voksolnak ilyenkor a válogatottak szövetségi kapitányai, a nemzeti együttesek csapatkapitányai, valamint újságírók. Érdekes olvasmány, minden évben tartogat valami furcsaságot, ki kit látott a legjobbnak (a magyarokat trenírozó Marco Rossinál speciel így nézett ki a játékosok sorrendje: 1. Messi, 2. Kylian Mbappe, 3. Erling Haaland, míg az edzőké ekként festett: 1. Carlo Ancelotti, 2. Scaloni, 3. Pep Guardiola). Ekkor szembesültek a madridiak azzal, hogy David Alaba a Real Madrid játékosaként képes volt elkövetni azt a merényletet, miszerint nem klubtársát, az Aranylabda jelenlegi birtokosát, Karim Benzemát tette az első helyre, hanem Messit. A királyi gárda drukkeri ezen olyannyira fölháborodtak, hogy a 30 éves védő azonnali kiebrudalását követelték, legalábbis a disztingváltabbak, a többiek alpári módon kezdtek majmozni s banánhéjjal jelezték az internetes felületeken, mennyire undorodnak a színes bőrű játékostól.
„Takarodj, Júdás!” – olvasható a Twitteren ezerszám, s a felháborodás olyan mértéket öltött, hogy Alaba kénytelen volt hivatalos közleményt kiadni, amiben azt ecsetelte, hogy az osztrák válogatottnál az a szokás, hogy csapatként szavaznak, ez nem egyedül az ő döntése. „Mindenki tudja, különösen Karim, mennyire csodálom őt és a játékát” – írta Alaba. Ez se nagyon csillapította a kedélyeket, főképp, mert valaki előbányászta a játékos egyik 10 évvel ezelőtti posztját, amit Alaba egy Bajnokok Ligája-meccsen tett közzé, s amin az olvasható: „Meeeeessssiiiii, góóóóóóól!” Az argentin akkor még bőven a Barcelonában futballozott...
A gyűlöletcunami nem csitult, jóllehet a kulturáltabbak fölvetették, vajon azok, akik most rasszista gusztustalanságokra ragadtatták magukat, miként viszonyulhatnak a Real további színes bőrű játékosaihoz? Vagy csavarva egyet a képleten: a színes bőrű játékosok mit szólhatnak most társuk megaláztatásához?
„Tűrhetetlenek ezek hangok, a rasszizmusra nincs mentség! De amikor a Real Madird játékosa vagy, elvárható volna a lojalitás” – írta másvalaki.
Na, igen, a lojalitás jelentősége kapcsán azért elgondolkodtató, hogy egy ilyen voksolás mennyiben az érzelmek játéka, s mennyire lesz objektív a döntéshozatal?! Persze, a futball megítélése, a rajongás az érzelmek játéka, de akkora probléma, ha valaki a sajátjánál mást jobbnak vél?
Meg kellene tehát lincselni például Mo Szalaht Liverpoolban, amiért nem átallotta a rivális Manchester City belga középpályását, Kevin De Bruyne-t a második legjobbként megnevezni? Vagy Egyiptomban megkövezni, amiért a marokkói Achraf Hakimit tette a harmadik helyre? S legjobbnak meg azt a Vinícius Jr-t látta, aki a Real Madrid győztes gólját szerezte épp a Pool elleni tavalyi BL-döntőben?
Hát miféle ember ez a Szalah is?
Fél lábbal varázsolt
Történelmi pillanatot hozott az Év góljának kiválasztása: a lengyel Marcin Oleksy tavaly novemberben a mankójára támaszkodva ollózott a kapu bal alsó sarkába az amputált lábúak Warta Poznan-Stal Rzeszow bajnoki mérkőzésén, ez pedig Puskás-díjat jelentett számára.
