Rényi Ádám novelláiból készült előadás a 6szín Teátrumban, a szerző és Enyedi Éva dramaturg közös munkájából született A hosszú élet titka szövegkönyve, amely összesen tizenhat történetet vett át az Osztálytalálkozó és a Bezzeggyerek című könyvekből. Rényi Ádám novelláit alapvetően a humor, a mindennapok abszurditása mozgatja, és lehetnek karakterei bármennyire elnagyoltak, szélsőségesek, sosem képzeljük őket valótlannak. A szerző rövid prózai írásai fordulataik ellenére leginkább ismerősségükkel szórakoztatnak vagy gondolkodtatnak el, hiszen mindegyik mondhatni „tipikusan magyar” helyzetet idéz meg.
A tizenhat kiválasztott történetből nem egy összefüggő dráma született, hanem egy megkomponált válogatás, jelenetsor. A nagy egész leginkább a kabaréműsorok egymás után következő szkeccseire emlékeztet, mivel a novellák többsége vidám hangvételű, de olykor-olykor jön a derűre ború is. A válogatás persze nem koncepciómentes, mindegyik történet az emberi lét végességét, végzetességét, kifordítottságát, félreértettségét, újratervezését vagy épp újratervezhetetlenségét mutatja be. Emellett a játszható színpadi helyzeteket kereste a dramaturgi munka, a szereplők csak nagy ritkán válnak az események narrálóivá.
Lengyel Andor rendezésében négy színész eleveníti meg a novellákat, Balla Eszter a hölgyek, lányok szerepében látható, anyukaként, önkormányzati dolgozóként, bárénekesnőként és a többi; Mohai Tamás pedig a fiatal férfikaraktereket alakítja, az este folyamán többek között ügyvédként, munkásként, jósként látható. A Jászai-díjas Márton András feladata megformálni az idős nyugdíjastól az önjelölt terroristán át a vén kéjencig az élemedett korú férfit, hozzá illő párja Ecsedi Erzsébet. Látszólag az egész színészgárda élvezi a sűrű karakterváltásokat, de muszáj megemlíteni, hogy Ecsedi Erzsébet találja meg helyét legjobban az állandó jellemvariálásban. Az Aase-díjas művész olyan epizodista-virtussal dolgozik, amit ritkán látni, talán őt segíti a legtöbb eszköz, többször vált parókát és jelmezt is, de átszellemülése és lendülete egészen rendkívüli.
A helyzetek sokfélék: öntelt, kiöregedett operettcsillagok nagyotmondásai épp úgy témája a történeteknek, mint egy ’56-os hős emléktáblája, melynek egyetlen szépséghibája, hogy a vértanú él és virul.
Nagy sikert arat az oligarcha-casting jelenete, melyben feltűnik egy félreismerhetetlen kék-piros ing és egy pufi mellény, majd szóba kerül pár felbecsült értékű vagyontárgy. A jelmezt és a díszletet tervező Ignjatovic Kristina a gyakori térváltásnak megfelelően semleges teret és könnyen alakítható kosztümöket hozott létre. Atmoszférateremtőként szolgál Márkos Albert csellista a produkciót kísérő muzsikája.
A jelenetek megkezdése előtt minden esetben egy animációt láthatunk kivetítve, mely az adott történet helyszínét jelzi. Nagyjából fél percig látható a mozgókép, majd eltűnik. Bármilyen szépek a szösszenetnyi felvételek, valahol fölöslegesek, hiszen a színház épp ettől varázslatos: minimális díszlet és kellék esetén elég egy szó vagy egy gesztus, és máris létrejött a helyszín, az idő, az éghajlat.
Nem elhazudva az előadás sikerét, felmerül, hogyan lehetne mégis egész estés, komplex drámát gyúrni egy vagy több Rényi Ádám-írásból. A hosszú élet titka bizonyította a novellák színpadra alkalmazhatóságát, de nem merítette ki a Rényi-dráma lehetőségeit. Kizárt, hogy ne érdekelné az is a nagyérdeműt, még akkor is, ha a hosszú élet titkát valószínűleg örökre megtanulta.
