Valamennyire meghökkentett egy Trianonról szóló dokumentumfilm, amelyet a Duna TV-n vetítettek nemrég: azzal, hogy tényleg a Nagy Háborút lezáró tárgyalások eseményeiről szólt, csak azokról. Központi gondolata szerint a békedekrétum már készen várta a magyar tárgyalókat; a többi, frissen létrejött ország és a nyertes szereplők szempontjából egy lezárt pozíció elfogadtatása történt.
Családi emlékezetünk viszont hosszabb időt és több előzményt kapcsol ehhez a mindent meghatározó eseményhez.
Jaksi doktor úr, feleségem nagyapja akkor katonatiszt volt. Azt említette, hogy 1916-ban Anglia egyetlen napon, július 1-jén negyvenezer embert veszített. Olyasmit gondoltak, hogy az utánpótlás, az anyagi eszközök, az emberi erő korlátlan bevetésével felőrlik az ellenfelet. Soha, semmikor nem áldoztak föl ennél több katonát egyetlen napon. Aztán le is vonták a tanulságokat. Példának okáért belátták, hogy az esetleges áttöréseknél hiába van tartalékban a lovasság, nincs sok esély arra, hogy a keletkezett réseket velük gyorsan kitágíthatják. Ekkor ismerték fel a lövészárkok ellen a tankok, a páncélozott gépi meghajtású eszközök hasznosságát. Keveset és hatástalanul tudtak bevetni ezekből az új harci eszközökből, de az ellenoldal, a német katonaság ezt is nagyon rossznéven vette.
Akkor már túl voltak Gallipolin, ahol nemcsak a szárazföldi, élő erőt, hanem a brit királyi flotta számos hajóját is elvesztették, Törökország győzött. Az alapgondolat azonban megmaradt: délen is frontot kell nyitni, csapatokat kell elvonni a nyugati hadszíntérről, meg kell nyitni az oroszok déli kijáratát.
Mindeközben lánykáim egyik ükapja, Halász Károly császári és királyi tábornok, a vaskorona rend lovagja augusztus végén elhunyt. Épp azon a napon, amikor Románia megtámadta Magyarországot. Épp a fent említett gondolat jegyében, miszerint kellett egy háború délen is. A semleges Romániának tehát megígérték, hogy kelet és nyugat felé rendezik területi igényeit, a görögöknek meg Bulgáriát kellett Szaloniki felől támadni, hogy a románoknak szabad kezük legyen a központi hatalmak felé.
De a német, az osztrák-magyar, a török és a bolgár csapatok úgy három hónap alatt szétverték a román offenzívát és bevonultak Bukarestbe. A csapatok bevonulása előtt Zeppelinek bombázták a várost: több mint háromezer áldozata volt a légi fölény korabeli alkalmazásának. Ám a román haderő zöme érintetlenül megmaradt, viszont a magyar sajtó Mikuláskor győzelmi jelentésekben számolhatott be csapataink bukaresti bevonulásáról.
A lánykáim másik dédapja ugyanakkor orosz fogságba esett, ami akkoriban előfordult magyar huszárokkal, így közelről nézhette Pétervárott az eseményeket.
Mindeközben a központi hatalmak diplomáciája sem tétlenkedett. A Lusitania személyhajó tengeralattjárós elsüllyesztését követően megpróbálták semleges pozícióban tartani Amerikát, kihasználva, hogy a németellenes brit tengeri blokád az Egyesült Államok érdekeit is sértette. Viszont amikor kitudódott: Arizonát és Új-Mexikót odaígérték Mexikónak az USA megtámadásáért cserébe, az ajánlat nagyon rosszul vette ki magát. Milyen képtelen gondolat ez ma! A két államot alig ötven évvel korábban vásárolták meg Mexikótól, és majdnem tönkrementek miatta. Márpedig mi akkor egy olyan szövetséghez tartoztunk, melynek legfontosabb tagja, Németország tett ilyen ajánlatot, és - ami fontosabb - ez ki is derült az érintett hatalom számára.
1916-ban a harcoló felek több mint egymillió ember vesztettek. Kizárt, hogy abban az évben már bárki számolt a Nagy Háború ismert végkifejletével. Elég nyilvánvaló, hogy Törökország megtámadása, az Osztrák-Magyar Monarchia hátbatámadása, a román beavatkozás mind a nyugati állóháború következménye. Utólagos értelmezésben viszont a görög és román igények kielégítése a kis népek nagy igazságtételének része lett. A Monarchiát végül sikerült szétdarabolni, de Törökországot nem.
Lánykáim dédmamájának ikertestvére mindeközben Szegeden hozzáment a francia katonai attaséhoz, a dédmamájuk pedig a már említett magyar főhadnagyhoz, aki később a bajai kórház igazgató főorvosa lett. A másik ágon a dédpapa hazajött Oroszországból, ami nagyon fontos fejlemény családunk története szempontjából.
1916 tehát egyre rosszabb háborús híreket hozott Anglia számára. Magyarország, a magyar katonaság rettenetes harcokban őrlődött, hiszen keletről is támadás érte az országot. Az év végére azonban valamennyire javultak a hírek, még mindig nem látszott a végkifejlet. Akkor a török, bolgár szövetség és Bukarest megszállása csak következmény volt, a hadi eseményekből adódott.
Mielőtt béke lett volna a “nemzetek felett”, történt tehát egy és más. A hadszíntéren, a diplomáciában és a családok életében. Váratlanul, de mint láthattuk, korántsem előzmény nélkül.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.