A közelmúltban egy Budapest környéki agrárüzemben meglepetéssel tapasztaltam, hogy a fizikai munkát végzők kivétel nélkül külföldiek voltak. Toborzásukat a gazdaság tulajdonosa a helyszínen maga a végezte el. S a Dél-Ázsiába tartó útjait azóta is rendszeresen megismétli.
Mégis állandó félelemben él, hogy a vendégmunkásai nyugat- európai országokban dolgozó honfitársai, el ne csábítsák drágán megszerzett "szerzeményeit" a magasabb fizetés reményében. Egy januári felmérése szerint hozzávetőleg 100 ezer vendégmunkás dolgozik ma Magyarországon, s számuk növekszik. Mindebből - kis túlzással - azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a recessziós fenyegetések dacára dübörög gazdaság, vagy legalábbis égető a munkaerőhiány. Az igazság az, hogy talán idén az évesített GDP nem fordul negatívba. A munkaerőpiac alakulása már korántsem ennyire egyértelmű. A KSH adatai szerint immáron háromnegyed esztendeje trendszerűen kis mértékben emelkedik, a munkanélküliek száma, ott tartunk, mint a világjárvány közepén. Mégsem lehet ebből bármilyen messzemenő következtetést levonni. Tény, hogy a megrendeléshiánnyal küzdő építőipar dolgozókat küld el. A magas hitelkamatok és a beruházási stop miatt visszaesett a keresletük. Mégis nő az alkalmazásban álló sikeres álláskeresők száma. Ők azok, akik nem fogadják el, hogy a bérük 2023-ban sem lesz inflációkövető. Ahol nőnek a jövedelmek a 25 százalékos infláció árnyékában a dolgozók jövedelmük 5-10 százalékos növekedésével elégedetlenek. A távozni vágyók csak legalább 15 százalékért maradnának. Tavaly a 340-350 ezer forintos nettó havi átlagkereset 17,5 százalékkal volt magasabb, mint a 2021-es, ami együtt járt az infláció felgyorsulásával. Azonban 2022-ben a fogyasztás növekedési ütemének lelassulása már azt jelezte, hogy hiába emelkednek a bérek, a vásárlóerő egyre gyengül. Az ár-bérspirál napjainkban nem működik, a bérkiáramlás növekedése már nem hat az inflációra, s 2023-ban sem lesz ez másként. Az árak felülkerekedtek a béreken.