Ott folytatom, ahol a múlt héten abbahagytam: ki volt Heltai György (1914-1994), akinek életéről a vele készített interjú alapján Csalog Zsolt írt egyes szám első személyű „dokuregényt”? A Tények és tanúk sorozatban Soltész Márton gondozásában megjelent kötet (Csalog Zsolt-Heltai György: Hogyan kell forradalmat csinálni? – Heltai György portréja. Magvető, 2018) műfajilag közelebb áll Konrád György A cinkos című pikareszkjéhez, mint egy hiteles memoárhoz; az anekdoták néha felülírják a történelmi tényeket. Az így megszülető hibrid „dokuregény” hőse hasonló stációkat jár végig, mint Konrád több valós figurából összegyúrt „cinkosa”: a fiatal zsidó értelmiségi munkaszolgálatosként megjárja az orosz frontot, majd részt vesz a német megszállókkal szembeni ellenállásban – leginkább a zsidók mentésében –, ahonnan egyenes út vezet a kommunista párt felső vezetésébe.
A nemzetközi jogot végzett Heltai a külügyminisztérium igazolóbizottságának tagja, majd politikai osztályának a vezetője lesz (1945-48). Külügyi és pártvonalon is sikertelenül próbálja meg leállítani a (cseh)szlovákiai magyarok kitelepítését, emiatt a csehszlovák elvtársak „sovinisztának” bélyegzik. Részt vesz az 1947-es párizsi békekonferencián; miközben Heltai a magyar delegáció tagjaként tárgyal, felesége, Lányi Ágnes (1920-2010) Rákosi kísérőjéül szegődik, együtt járják végig a francia főváros divatszalonjait. Hithű kommunistaként részt vesz az 1947-es „kékcédulás” választási csaláson: „Adtak mellém egy alezredest a katpolról, kezünkbe nyomtak harminc-harminc szavazócédulát, megadták az útirányt – tessék, menjetek szavazni! (…) Ketten mentek, az már hatvan szavazat, és ha körbejár ezer ilyen pár, az már HATVANEZER szavazat! Induljatok!”
Heltai nem kedveli, a „merev”, „balos” Rajk Lászlót, így amikor az 1948-ban belügyminiszterből külügyminiszter lesz, átkerül az igazságügyi tárcához. Mégis a Rajk-per egyik mellékperének a vádlottja lesz, "Pálóczi-Horváth György és társai" ügyében 10 év börtönre ítélik, egyebek közt Szász Bélával együtt, aki később megírja a rettenetes, de csodálatos művét, a Minden kényszer nélkül-t. A helyzet skizofrén voltát Heltai anyósa szavaival jellemzi, aki letartóztatásának másnapján azt mondta:
„Majd egyszer még áldani fogjuk a Jóistent ezért! Hogy MOST vitték el a Gyurit! (…) Mert ha itt marad, hogy ússza meg, hogy bele ne keveredjen ebbe a disznóságba?!”
Miután 1954-ben szabadul, Nagy Imre híve lesz, de Déry Tibornak is hetekig meséli börtönélményeit, egyebek között ebből születik az író Szerelem című novellája, A forradalom napjaiban eleinte nem vállal szerepet, de október 29-én bemegy a Parlamentbe, s a külügyi tárca vezetését megtartó Nagy Imre helyettese lesz. Bár hívják a jugoszláv nagykövetségre, otthon marad. Kádárék is hívják, Apró Antal tankot küldene érte, hiába – november végén családostul Ausztriába szökik. Brüsszelben megalapítja és vezeti a Nagy Imre Intézetet (1958-64), majd Amerikába költözik. Csalog itt veszi fel vele az interjúját 1983-ban.