Az egy éve tartó ukrajnai háborúhoz lakossági fogadtatása kísértetiesen hasonlít az afganisztáni háborúhoz való viszonyuláshoz. Amikor 1979-ben a szovjet csapatok lerohanták a szomszédos Afganisztánt, akkor a korabeli propaganda az internacionalista kötelességre hivatkozva küldte a vágóhídra katonáit. Miközben egyre szaporodtak a cinkkoporsóban hazatérők, a nagyközönség még mindig abban a tévhitben élt a mindent eluraló propagandának köszönhetően, hogy a szovjet katonák az afgán nép segítségére siettek, ott iskolákat, kórházakat építenek, egyszóval a szocializmust. Kezdetben elég sok önkéntes jelentkezett „internacionalista kötelességtudatból”, majd idővel a struccpolitika váltotta fel a lelkesedést – úgy próbáltak tovább élni, mintha hazájuk nem is folytatna háborút, katonáik nem embereket ölnének a szomszédos országban.
Így nyilván könnyebb volt megemészteni a történteket. A The Moscow Times moszkvai riportja ugyanezt a lakossági struccpolitikát tükrözi. „A moszkvaiak megvonják a vállukat, amikor Oroszország az ukrajnai háború egyéves évfordulóját ünnepli”, állítja már címében a riport. Az orosz fővárosban az élet nagyrészt a szokásos módon zajlik, a moszkvaiak többsége szerint a városban a harcok iránti közömbösség az uralkodó hangulat.
"Általánosságban szólva, ez nem tartozik ránk" - mondta az ellenzéki portál háborúról érdeklődő riporterének egy hatvanas éveiben járó nő, hozzátéve, hogy "nem érdekli a politika". Egy harmincas férfi pedig a következőképpen reagált:
"Nem igazán érzem, hogy háború folyik. Az ember könnyen alkalmazkodik bármilyen körülményekhez - minél tovább tart ez a konfliktus, annál inkább elfogadják az emberek a helyzetet".
A cikk szerint az orosz fegyveres erőket támogató elszórt óriásplakátokon és néhány bezárt - vagy átnevezett - nyugati márkabolton kívül az orosz fővárosban valóban kevés nyilvánvaló jele van az alig több mint 500 kilométerre tomboló háborúnak, amelyben emberek tízezrei haltak meg, és ukrán városokat tettek szinte a földdel egyenlővé.
A háború talán legaggasztóbb következménye a moszkvaiak számára a légvédelmi rendszerek telepítése, amelyek a múlt hónapban jelentek meg az orosz fővárosban, állítja a The Moscow Times. Ennek ellenére
az oroszok többsége úgy tekint a háborúra, mint "olyasmire, ami nem érinti őket közvetlenül"
- mondta a portálnak Denis Volkov, a független, külföldi ügynöknek bélyegezett Levada Center közvélemény-kutató vezetője. A szakértő szerint ez az attitűd a stresszhez való alkalmazkodás egyik formája, egy megküzdési mechanizmus, különösen akkor, amikor az emberek úgy gondolják, hogy semmin sem tudnak változtatni. Volkov hozzátette, hogy az orosz hatságok általában véve sikeresen állították be a háborút úgy, mint egy szélesebb körű konfliktust a nyugati országokkal, amelyek Oroszország gyengítésére törekszenek.
Az országból száműzött ellenzéki orosz média egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy az invázió pénteki évfordulóján várhatóan nem lesznek jelentős ellenzéki tüntetések. Ami nyilván nem véletlen. Az OVD-Info rendőrségi megfigyelő, jogvédő csoport összesítése szerint az elmúlt év Oroszország modernkori történelmének legsúlyosabb politikai elnyomását hozta:
200 000 weboldalt blokkoltak,
több mint 21 000 aktivistát vettek őrizetbe,
mintegy 6000 büntető- és közigazgatási eljárást indítottak a háborús cenzúratörvények alapján.
A 442 vádlott közül, akiknek ügyét az OVD-Info nyomon követte, 94-et ítéltek el a bíróságok, míg a többiek rácsok mögött vagy száműzetésben várják az ítéletet.
A büntetőügyek egyharmada a közösségi médiában folytatott tevékenységhez kapcsolódik, azaz a háború közösségi platformon való elítélése, egyáltalán háborúnak nevezése, ami jelzi az elnyomás mélységét. Ezen túlmenően a kezdeti tiltakozó megmozduláson résztvevők közül is sokakat meghurcoltak, elsősorban a szervezőket, hangadókat. Az orosz hatóságok olyan brutalitással és hatékonysággal léptek fel a kezdeti háborúellenes tiltakozó mozgalmak ellen, hogy mára jórészt már csak a külföldre menekült orosz emigránsok vonulnak időnként utcára Putyin háborúja és rezsimje elleni tiltakozásképpen.
De nemcsak a demonstrációkat fékezte meg a hatalom, hanem a közbeszédre is dermesztő hatást gyakorolt a drákói törvényekkel, így az oroszok vagy egyetértenek a háborúval vagy nem, de bírálni már nem bátorkodnak. Pavel Csikov emberi jogi ügyvéd szerint "a nyilvánosság nagyrészt alkalmazkodott a háborús nyomáshoz, ami elkerülhetetlen volt".
Hisznek a győzelemben
Az ukránok 95 százaléka biztos abban, hogy az Oroszország által indított háború Ukrajna győzelmével ér véget, derül ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet a háború kirobbantásának első évfordulója kapcsán végzett a Rejting szociológiai csoport. A számok az optimizmus fokozódását jelzik, korábban ugyanis ez az arány 56 százalékos volt. A felmérés szerint a Volodimir Zelenszkij elnökbe vetett bizalom az egekbe ugrott, 90 százalékos, míg egy éve még 36 százalékon állt.
Nőtt a hadseregbe vetett bizalom is – 65-ről 97 százalékra.
A háború következtében a lakosság 22 százaléka felhagyott az orosz nyelv használatával, és teljesen átállt az ukrán nyelvre. Ukrajna központi régióiban az ukrán nyelv használatának szintje 12, a déli és keleti régiókban pedig 7 százalékkal nőtt.
