tavasz;angyal;küzdelem;

- Lencsés Károly: Idelent

1976-ban született, költő

Ölembe veszem a tavat.
Felleg fölül csillagot szakítok, hogy ott ragyogj a karjaiban.
Lopni kell, hát lopok. Zsebből

Emléket, szerencsét. Ha bánatba nyúlok
Víz alá merítem.
Tisztuljon meg. Valami fanyar ének. Zeng. Bong.

Markom is elsüllyesztem
Odalenn a fény él.
Lemarja a mocskot tenyeremről.

Úgy érek hozzád
Letakart szem a boncasztalon.
Hideg, kék. Megragadom. Lerántom.

Ahol csillag ég
Víz alá. Halak közé.
Élősködnek a húson, ha holt, ha él
Szent vagy, Angyal idelent.

Lányos apa című, a héten megjelent új kötetével a „most”-ra figyelés zsigeri tanulságát, a jelen megélésének tapasztalását adja – igen szuggesztíven és szívmelengetőn. Egy „loknis imbolygás” segíti ebben, akiért a szerző képes elengedni még kedves hobbiját: a szorongást is. A keretnovellák viszont továbbra is azt sugallják, mennyire fontos a múlt mint a jelen mozgatórugója. Ahogy felsejlik az is: nem kibírni kell az életet, talán lehet boldog is az ember. A szerzővel, Grecsó Krisztiánnal beszélgettünk.