A felülvizsgálati kérelmet a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nyújtotta be tavaly augusztusban, a családok ugyanis másodfokon is pert nyertek áprilisban az állam ellen a 2017-ben indított eljárás végén.
A Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy „az állami szervek mulasztása súlyosan sérti a hat felperes család személyiségi jogait”, és számukra azonnal létre kell hozni támogatott lakhatási férőhelyeket Budapesten, vagy annak körzetében. Amíg ez nem készül el, addig olyan szociális szolgáltatásokat kell biztosítani, amilyeneket egy ilyen otthonban is megkapnának a pert nyert fogyatékos emberek. „Az elszenvedett súlyos lelki szenvedéseik miatt fejenként 5 millió forint nem vagyoni kártérítés illeti meg őket” – döntött a Fővárosi Törvényszék.
A bíróság kimondta: az állam sérti a fogyatékossággal élő emberek és az őket otthon gondozó szüleik személyiségi jogait azzal, hogy nincs olyan lakás, amelyben a felnőtt fogyatékos emberek támogatással élhetnének.
Ezt a tavaly áprilisi ítélet ellen fellebbezett az alperes Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, és az egykori Emberi Erőforrások Minisztériuma után tavaly óta a szociális területért is felelős Belügyminisztérium.
A pert eredetileg a TASZ indította 2017 decemberében az édesanyák és gyermekeik képviseletében, mert a családok hiába vártak segítséget az államtól. A 6 elkeseredett szülő azt szerette volna, ha évtizedek óta tartó otthonápolás után valódi otthonban élhetnének súlyosan fogyatékos felnőtt gyermekeik – mondta korábban Boros Ilona, a TASZ jogásza.
Nem a fővárostól 2-300 kilométerre lévő, több száz fős tömegintézetben, hanem kis létszámú, úgynevezett támogatott lakhatásban tartják ezt elképzelhetőnek. Az állam által felajánlott, jellemzően a határ menti, régi kastélyokból átalakított épületeket megnézték ugyan, de amit ott tapasztaltak, traumatizálta őket. – Szedált emberek vegetáltak a nagyipari léptékű intézményi keretek között – mondta. A szülők azt mondták, amíg ők élnek, a gyerekük biztosan nem kerül ilyen helyre.
A másodfokú, mellettük szóló ítéletet sikerként könyvelték el a családok, ám az életük egyáltalán nem lett könnyebb azóta. Az egyik édesanya, Schilling Magdolna korábban azt mondta: az áprilisi ítélet után az állam ki akarta fizetni az 5-5 millió forintot, de a szülők közösen, jogi tanácsra úgy döntöttek, megvárják a per végét. Mert ha a Kúria másképpen dönt, akkor kamatos kamattal kell visszafizetni a megítélt összeget. Ezt pedig nem merték vállalni – mondta.
Ezért továbbra is segítség nélkül pelenkáznak, etetnek, fürdetik gyerekeiket a jellemzően 60-80 éves szülők, akik közben egyre betegebbek, évről évre nehezebben bírják a fizikai terhelést. Van olyan anya, aki 70 éves elmúlt, az édesapa pedig 83 éves. Egy másik szülő a súlyosan fogyatékos, autista gyermeke mellett 40 éve egyetlen éjszakát sem aludt át. Többségük egyedülálló nő, akit elhagyott a férje éppen a gyerekük fogyatékossága, az ezzel járó nehézségek miatt. Mindannyian nehéz anyagi körülmények között élnek. A halmozottan sérült gyermekeik állapota is romlik, egyikük a pereskedés alatt meghalt.
