Mikulás napján, december 6-án este 21 óra 51 perckor szerkesztőségünk is meghívót kapott a Miniszterelnökségtől a kancelláriát vezető Gulyás Gergely és a Mol elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt fél tizenegyes sajtótájékoztatójára. A regisztrációt 22 óráig, vagyis kilenc percig biztosították. A bejelentés tartalmát sejteni lehetett. A kutak fele már üresen kongott, a másik fele előtt kígyózó sorok álltak. Sok helyen néhány literben korlátozták a kiadható mennyiséget. Kósza álhírek okoztak felvásárlási hullámokat, a hiány a prémium termékekre is kiterjedt.
Az összeomlás
A Mol, amely a 480 forintos nagykereskedelmi ársapka 2022. február végi meghirdetése után a hazai piac szinte egészének az ellátását „magára vállalta”, először az új kiskereskedő-ügyfelei üzemanyag-ellátását állította le novemberben. Ezután viszont már a régebbi, nagyobb vevők is hasonlókról panaszkodtak. Sőt, decemberre az olajvállalat több saját kútja is kiapadt. A magyarországi üzemanyag-ellátás ekkorra – van rá szó – összeomlott.
A drámai hangú tájékoztatón Gulyás Gergely a csak hozzáértőknek feltűnő logikai bukfencekkel indított. Szavai szerint az orosz kőolaj behozatalára előző nap életbe lépett uniós tilalom hatását minden autós megtapasztalhatta, annak ellenére, hogy Magyarország felmentést kapott a kötelezvény alól. Majd kifejtette: a Mol előző nap arról tájékoztatta Lantos Csaba újdonsült (és Mol-közelből érkező) energiaminisztert, hogy a továbbiakban nem tudja pótolni a hiányt, amelyet az import februári megszűnése okozott. Az olajcég tehát ekkor nem az uniós szankciókra hivatkozott. Később persze már mindketten beleálltak, kijelentve, hogy a magas energiaárakhoz és így az ársapkához a brüsszeli szankciók vezettek.
A hírek ellenére az EU sem addig, sem azóta nem döntött energiabehozatali tilalomról, leszámítva az orosz nyersolajra a megelőző naptól érvényes tilalom olajtermékekre vonatkozó, február 5-től érvényes „második részét”. Mi több, az ársapkát az Orbán-kormány 2021 novemberében, négy hónappal Ukrajna orosz lerohanása előtt vezette be. Ebben tehát semmiféle szankció nem játszhatott szerepet. (Az ellentmondást a miniszter azzal vélte feloldani, hogy bár az energiapiacok már kétségkívül 2021-ben kilőttek, a drágulás 2022-ben azért fokozódott, mert „az EU így reagált az orosz agresszióra”.) Hernádi Zsolt inkább az orosz olajtermékek február 5-ei – „véletlenül” Magyarországra is vonatkozó – behozatali tilalmának felkészülési nehézségeit ecsetelte.Mindenesetre december 6-án után néhány nappal – természetesen a 34, illetve 45 százalékos áremelés miatt is – a kiskereskedelmi ellátás helyreállt. Igaz, az iparág szerint a háttérben még mindig zajlik a „romeltakarítás”.
A hólabdahatás
December 6-a előtt piaci körök, visszatérően, üzemanyagkészletei visszatartásával vádolták a Molt. Az olajcég mindig cáfolt, mondván: képességeik határán felül dolgoztak, és még a pozsonyi finomítójuktól is rendeltek dízelt. Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára lapunknak akkoriban levezette azt a hólabdahatást, hogy amikor a tavalyi márciusi és májusi tilalmakig „fél Európa” nálunk tankolt, és a kormány – főként a kiskereskedelmi ársapkával tönk szélére sodort „kis kutasok” kérésére – a nagykereskedelmi árat is 480 forintban maximálta, a piac 30 százalékát ellátó importőrök egyszerűen levonultak. Szerepüket a Mol (nyilatkozatai szintjén) „önként” átvette. Az olajcég elhalasztotta százhalombattai finomítója áprilisi karbantartását, és kitárazta az üzemszünetek áthidalására tartott készleteit is. Az OMV schwechati finomítója, majd a csehországi egység váratlan hibái tovább tetézték a bajt. (Az osztrák olajcég cáfolta, hogy magyarországi behozataluk egy pillanatig is szünetelt volna, árnyalva az értékelést.) A pozsonyi és a dunai Mol-finomító nyári – akkor már „halaszthatatlan” – karbantartását a hatósági ár, országos ellátási zavarokkal, de túlélte. Az őszi százhalombattai újraindulást ugyanakkor kisebb, nem pontosított meghibásodás akadályozta, ami – minő véletlen – éppen a hatósági árak eltörlésekor javult meg. (Mellesleg február elején közölt adataink szerint a kezelhetetlen keresletugrás képzetét keltő adatok dacára a forgalom csak 6 százalékkal nőtt. Bár a fogyasztás újabb csúcsot döntött, az iparág korábban ennél nagyobb emelkedéseket is hang nélkül kezelt.)
A magyarországi ellátást érdemben zavaró fejlemény a hatósági árak eltörlése óta sem vált ismertté. A Mol szakértői január végi háttérbeszélgetésükön világossá tették: a kormány és az olajcég brüsszeli, „tisztázó” megbeszélésein a február 5. utáni orosz olajtermék-behozatali tilalom hátrányos hatásait sikerült elhárítani. Éspedig annak fejében, hogy a pozsonyi finomító nem orosz kőolaj-feldolgozási képességét 5-ről 66 százalékra emelik idén. (A tilalom egyébként alig érinti a hazai piacot, mivel a Mol évek óta nem vesz orosz dízelt.) A háttér-tájékoztatón az is elhangzott, hogy a december 5. utáni kőolaj-behozatali tilalom nem okozott fennakadást az EU-tagállamok ellátásában. A brüsszeli intézkedés második fokának hatálybalépése után néhány nappal – talán lekopoghatjuk – kijelenthető ez az orosz kőolajtermék-behozatalra is.
A Dunai Finomító egyébként nagyjából lefedi a magyarországi igényeket. Így a Mol érve, miszerint a 30 százaléknyi import kiesését csak márciustól decemberig „bírták”, csak annak ismeretében válik érthetővé, hogy a cég körülbelül 30 százalékot szállít Százhalombattáról külföldre (például saját hálózatába). Ezt a kormány a „veszélyhelyzetre” hivatkozva fennen hirdetett, valójában üres „energiaexport-tilalom” dacára sem akadályozta. Ha az Orbán-kabinet a „háborúra” tekintettel megtiltaná a kivitelt a Molnak, a Dunai Finomító az egész országot elláthatná, némi benzinimporttal megtámogatva.
Az olajfoltozók
Az ilyen és hasonló intézkedések – így kiváltképp a hatósági ár – ellen joggal berzenkednek a szabadpiac hívei, különösen az ársapkával tönk szélére sodort, pénzügyi tartalék nélküli „kis kutak”, de a tőkeerősebb, jóval nagyobb kárt elszenvedő „multik” is. Ugyanakkor az elvi kifogásokon túl érdemi ellenérvet nem hallottunk arra a felvetésünkre, hogy az állam a „veszélyhelyzetben” az összes szereplőnek – Mol, importőrök, kiskereskedők – az ellátás egyensúlyához szükséges, tisztes bevételt biztosíthatna. Igaz: ez az ágazat évi több száz milliárdos támogatását igényelné. (Grád Ottó becslése szerint tavaly az ársapkán az iparág félezer milliárdot veszített.) Az összeg szinte megegyezik a Mol többletnyereségével, amelyet az olcsó orosz olaj behozatalán elért. Ennek 95 százalékát december 6-a óta adóként vonja el az állam a lapzártánkig tavalyra akár kétezer milliárd közeli eredményt sem kizáró olajcégtől. (E sarc egyébként alighanem észrevétlenül a több ezer milliárdos orosz gázszámlánkba olvad.) Az ötlet már csak azért sem ördögtől való, mert jól-rosszul, de évtizedek óta így működik a közműágazat. A kormány az idén háromezer milliárdot közelítő „rezsialapot” is annak a hatalmas pénzügyi hiánynak a betömésére képezte, amelyet a hatósági díjak részbeni fenntartása miatt szenvedett el az energiaellátást intéző, állami MVM. Az az összeg tehát, amiből az üzemanyag-ágazat a veszélyhelyzet alatt fenntarthatná a hatósági áras ellátást, az állam rendelkezésére áll a Moltól elvont adó formájában. Amúgy pedig nagyságrendekkel csökkenthetné egy átgondolt hatósági árrendszer forrásigényét, ha a kabinet, szokásától eltérően, csak a szociálisan rászorulók üzemanyagárait „stoppolná be”.
Összességében a számos piaci zavar – de különösképp a kormányzati kapkodás és készségszintű igazságkerülés – nem vezethetett volna a teljes hazai üzemanyag-forgalmazás összeomlásához. Legalábbis a bizonyított adatok alapján. Azóta a központi propaganda sulykolása ellenére ismét szabad a pálya az iparág előtt. Már csak azért is, mert lapzártánkkor az irányadó nemzetközi olajárak hordónként 86 dolláron álltak, tehát lényegében az ársapka 2021. novemberi bevezetése idején mért szintjükön. Nálunk viszont az autósok még mindig 135-160 forintot fizetnek a 480-as ársapkára literenként. Ennek fő oka a forint gyengülése, de az extraadók is beépültek a tarifába. Így viszont az ársapka újbóli bevezetése sem tűnik felvethetetlennek.
Ehhez képest a Fidesz-propaganda változatlanul azt a valótlanságot ismételgeti, hogy Brüsszel miatt kellett eltörölni az ársapkát. Az egyszeri autós pedig annyit érzékel, hogy ha van ársapka, nincs benzin. (Nyilván ennek köszönhető a Publicus Intézet felmérésének első látásra meghökkentő eredménye, miszerint a többség helyesli az ársapka 34-45 százalékos áremeléssel járó megszüntetését.) Bár felvetéseink ellen minden, általunk megkérdezett szakértő tiltakozott, érdemi ellenvetést nem hallottunk azon az érven túl, hogy a szabadpiac egészségesebb a hatósági árasnál. Az utóbbi tétel ugyan tagadhatatlan, de az energetika „más”. Ezt a közművek hatósági árrendszere is bizonyítja. Ráadásul a piac keretek közé szorítása éppen az Orbán-kormányra jellemző, amely azonban a Mol és a szakma követelését saját politikai szempontjaival megolajozva inkább újból liberalizálta a hazai üzemanyagpiacot.
