A legnépesebb arab országot vaskézzel irányító vezetőt azt késztethette erre, hogy egy véleménycikk felszínre hozta az ellentéteket a baráti kapcsolatokban, amelyeket a globális inflációs nyomás és az Ukrajna elleni orosz invázió jelentette gazdasági kihívások egyébként is próbára tesznek.
Az ominózus publicisztikát az Al-Gomhuria (A köztársaság) című állami tulajdonú egyiptomi napilap főszerkesztője, Abdel Razek Tavfík jegyezte. Az apropót az szolgáltatta, hogy a szaúdi uralkodóházhoz közel álló értelmiségiek a Szíszi-rezsimre nézve nem túl hízelgő észrevételeket tettek az egyiptomi gazdasági gyengélkedéssel kapcsolatban. Tavaly nyáron a Rijádhoz kötődő, Imad Eddin Adib prominens egyiptomi újságíró-üzletember burkoltan már felhívta a figyelmet a rendszer hibáira, de az utóbbi hetekben már nyíltabb bírálatok is elhangoztak. A Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös belső köréhez tartozó Turki Al-Hamad szaúdi politológus például a "hadsereg állami hivatalok feletti kontrollját” illetve "az elöregedő, változásnak ellenálló bürokráciát" azonosította az Egyiptom fejlődését hátráltató tényezőkként. Erre reagált két hete Tavfík egy Öböl-menti országok elleni kirohanással. “Az egykoron mezítlábasok és mezítelenek, akik csak nemrég kezdték el viselni a legfényűzőbb göncöket, nem sértegethetik Egyiptomot, a világ büszkeségét és édesanyját” - fogalmazott riposztjában. "Azoknak a miniállamoknak, amelyeknek a kora nem haladja meg a legkisebb fiamét, nincs joguk Egyiptomról beszélni, kivéve udvariassággal, alázattal és tisztelettel” - tette hozzá.
Bár Tavfík írásában nem nevesítette Szaúd-Arábiát, annak diplomatái számára is világos volt, hogy elsősorban kinek címezte szavait. A valamelyest független, Mada Masr egyiptomi hírportál értesülései szerint a szaúdi nagykövetség tolmácsolta elégedetlenségét a kairói vezetés felé, mire az néhány nappal később eltüntette a publicisztikát.
A történet ezután némileg abszurd fordulatot vett. Az Al-Gomhurai főszerkesztője az újság nevében, egyes szám harmadik személyben megszövegezett közleményben elnézést kért a neki "tulajdonított” véleménycikk miatt. Tavfík egyben újabb írást publikált, amelyben az arab világ dobogó szíveként azonosította Kairót és Rijádot, s arról értekezett, hogy az egyiptomi-szaúdi kapcsolatok történelmiek és örökkévalóak, valamint a régió stabilitásának és biztonságának alappillérei.
A távolról nézve komikus eset hátterében komoly feszültség húzódik. A Szíszi-rezsimen belül megütközést kelt, hogy Rijád nem hajlandó jobban kisegíteni a mély válságba sodródott Egyiptomot, dacára annak, hogy az ország 2016-ban két vörös-tengeri szigetről is lemondott Szaúd-Arábia javára, a vészterhes idők ugyanis a dúsgazdag olajmonarchiát is szűkmarkúbbá tették. Mohamed al-Dzsadán múlt hónapban a davosi Világgazdasági Fórumon (WEF) hangsúlyozta, hogy véget ért a feltétel nélküli segélyek és befektetések kora, reformokat várnak el a pénzükért cserébe. Ebben a kontextusban a szaúdi vezetés környékéről érkező kritikus kommentárok konkrét reformköveteléseknek értelmezhetik Kairóban, ez is hozzájárulhatott a heves reakcióhoz.
Egyiptomot ugyanakkor különösen érzékenyen érintette a külső környezet romlása: az egyiptomi font dollárhoz viszonyított árfolyama csaknem felére esett egy év alatt, az ország devizatartalékai rohamosan fogynak, miközben az Arab Barometer nemrég közzétett felmérése szerint a lakosság 68 százaléka bizonytalannak érzi élelmiszer-ellátását. A Szíszi-rezsim egyebek mellett a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott mentőcsomaggal és nagyszabású privatizációval lábalna ki a krízisből, utóbbi viszont az olajmonarchiák nélkül nehezen képzelhető el.
Az egyiptomi államfő ezért is próbálja nyilvánosan elsimítani a nézeteltéréseket. Hétfőn az AP szerint a hatékony kormányzásról szóló dubaji világkonferencián, hosszas monológban méltatta a segítőkész arab“testvéreit." Konkrétan a közönség soraiban helyet foglaló emírségeki vezetőkhöz szólt, de közvetve Szaúd-Arábiához és más Öböl-menti partnereihez is. Szíszi elismerte, hogy sikerei nem jöhetettek volna létre az arab testvéreitől kapott támogatás nélkül. Egyértelművé tette ezzel, hogy ő is érti: Egyiptom ki van szolgáltatva az olajmonarchiák jóindulatának.
