Hamarosan újabb 7-es erősségű földrengés következhet be Törökország nyugati térségében – figyelmeztet Dogan Perincek török szeizmológus: a Márvány-tengeren végzett megfigyelései szerint ez bármikor bekövetkezhet. Az Orosz Tudományos Akadémia professzora, Alekszandr Gorszkov pedig azt jelezte, hogy az Oroszország délnyugati részén fekvő Krím-félsziget egy napon a hétfői földrengéshez hasonló katasztrófával szembesülhet. A régiót utoljára csaknem száz évvel ezelőtt sújtotta nagyobb földrengés.
Tóth Lászlót, a Georisk Földrengés Mérnöki Iroda ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük, mennyiben lehet igaza a két szeizmológus szakembernek.
– Azt, hogy Törökországban valahol földrengés lesz, azt bátran ki lehet jelenteni. A valódi kérdés az, hogy mikor, amit viszont nem lehet megmondani.
Az elkövetkezendő 2-3 évben lesznek utórengések a térségben, ezek között akár nagyon erős 6-os, vagy 7-es, esetleg erősebb is lehet. Gondoljunk bele, a 2020 decemberi horvátországi, petrinyai földrengés 6,4-es erősségű volt, egész Magyarországon észlelték, utórengései a mai napig vannak. Egy ilyen 7,8-asnak, mint amilyen most volt Törökországban és Szíriában, még tovább tartó, még nagyobb utórengései várhatók, amelyek idővel ritkulni, gyengülni fognak - magyarázta a szakértő. Ha megnézzük az ábrát a törésvonalakról a térségben, az aktív lemeztalálkozások láttán szintén jelezhetők előre rengések, ezek a feljegyzések szerint megtörténtek az elmúlt évszázadokban is, és még várhatók az elkövetkezendő néhány millió évben.
Dogan Perincek török kutató viszont azt is mondja, több, mint tíz éve végez méréseket a Márvány-tenger térségében, és az utóbbi tíz napban fokozott szeizmikus aktivitást tapasztalt, amiből hamarosan bekövetkező nagyobb földrengést vár Canakkale kikötővárosban, ahol 287 éve volt utoljára hatalmas mozgás. A mérések segíthetnek megállapítani mikor várható újabb rengés, valóban tapasztalható valamilyen periodikusság nagyjából 250 évenként, ahogyan ő azt állítja? - érdeklődtünk. ,,Régóta próbálkoznak földrengések előrejelzésével, a szeizmológusok körében azonban általános a vélekedés, hogy ez nem lehetséges, és belátható időn belül nem is lesz lehetséges. Nincs az ilyennek komolyan vehető alapja. A földrengések időbeli megjelenésére a Poisson-eloszlás jellemző. Ez azt mondja ki, hogy ezek függetlenül történnek egymástól, tehát hiába volt most egy ilyen jelentős esemény a térségben, egy újabbnak ettől semmivel sem nagyobb, sem kisebb a valószínűsége. Ezek annak ellenére sem előrejelezhetők, hogy űrgeodéziával, a műholdakról végzett mérések által a földmozgások már évi néhány milliméter pontossággal nyomonkövethetők. Az azonban, hogy a földrengés mikor, milyen mértékű lesz, azért sem derül ki ebből, mert nagyon sok a változó. A rétegek nem homogének, eltérő lehet a sűrűségük, emiatt sem lehet például tudni, hogy egy nagy törés vagy akár több ezer kicsi következik be, ha végül elérkezik az ideje - tudtuk meg Tóth Lászlótól.
A földrengések kivédésére tehát még mindig a legjobb módszer a minél biztonságosabb házak tervezése.
Most Törökországban több olyan magas blokkház is összeomlott, amelyről építői azt állították, földrengésbiztosak. Azokon a helyeken, ahol nem a legerősebb volt a rengés, biztosan állva maradhattak volna, ha valóban a megfelelő technológiával építik őket. Japánban, ahol szintén igen gyakoriak a nagy erejű földrengések, évtizedek óta nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél inkább ellenálló technológiával építkezzenek. – Minden épületnek – még ha kicsi vagy ideiglenes építményekről is van szó – ellenállónak kell lennie – nyilatkozta Jun Sato, a Tokiói Egyetem docense a BBC-nek. Ezért az épületeket úgy tervezik meg, hogy a lehető legtöbb szeizmikus energiát képesek legyenek elnyelni. Az építményeket csapágyakra vagy lengéscsillapítókra helyezik, ezek lehetnek akár egyszerű, 30-50 centiméter vastag gumitömbök is, és az épületoszlopok ezeken a gumibetéteken ülnek. – Rengés esetén egy magas épület 1,5 méterrel is kilenghet, amit lehet csökkenteni, ha minden második emeleten csillapítókat helyezünk el – mondta Ziggy Lubkowski, a Londoni Egyetem szeizmológusa.
Ezek a lengéscsillapítók nagyjából úgy néznek ki, mint egy biciklipumpa, csak folyadékkal vannak feltöltve, és amikor összenyomódnak, a folyadék elnyeli a szeizmikus rezgések egy részét, így csillapítja a rengés hatását az épületre. Emellett használnak külső hálós szerkezeteket is az épületek teherbírásának növelésére.
További megoldás egy olyan ellensúlyrendszer, amely az épület mozgásával együtt lendül, hogy stabilizálja azt. A kisebb házak rugalmas alapokra épülnek, amelyek hat irányú mozgást képesek elnyelni, ezzel csökkentve a rengés hatásait.
A magasabb épületekben a szintek között is elhelyezik a pumpára hasonlító lengéscsillapítókat. Létezik ultramodern technológia is, a 2011-es földrengést és cunamit követően kidolgozták a „lebegő technológiát”, amelynek lényege, hogy a ház alapzatában található szenzorok földrengés érzékelésekor kompresszorral maximum három centiméterrel megemelik az épületet, melynek így nem kell elviselnie a földrengés okozta rezgéseket. A családi házakat nem téglából vagy betonból építik, szinte minden ház acélszerkezetből készül, könnyűszerkezetes technológiával. A földrengésnek ugyanis az acél és a fa, mivel rugalmas, képes ellenállni, ráadásul az új családi házak nagy része lapostetővel készül, ezzel is csökkentik az épületek tömegét, a doboz forma ugyanis a legalkalmasabb a különböző irányú erők elviselésére. Igaz, japánban megvan a technológia és a pénz, így érthető, az utóbbi időben a tízezres nagyságrendű halálos áldozatokat követelő földrengések a közel-keleti vagy a szegényebb ázsiai térségekben fordultak elő. Ezeken a helyeken nem léteznek vagy nem tartják be a földrengés-méretezési szabványokat, Törökországban is gyakran adtak felmentéseket betartásuk alól:
a környezeti és urbanizációs minisztérium 2018-as jelentése szerint az országban nagyjából a házak fele - mintegy 13 millió - a szabályok megszegésével készült. Az a tragédia képein is látszik, hogy nincs szerkezeterősítő acél a romok között.
Celâl Şengör geológus, Isztambuli Műszaki Egyetem oktatója azt is állítja, hogy török hatóságok tisztában voltak azzal, mekkora katasztrófát okozhat egy földrengés, ám nem törődtek ezzel. A nemzetközileg elismert szakember, az isztambuli egyetem geológia tanszékének korábbi professzora munkatársaival együtt készített egy térképet arról, az ország mely területei számítanak kiemelten veszélyesnek földrengés idején. A hétfő hajnali katasztrófa óriási károkat okozott többek között Kahramanmaras városában is, amelyről szintén összeállítottak egy földrengés-biztonsági elemzést. A tudós azt állítja, hogy évekkel ezelőtt adott egy térképet Kahramanmaras polgármesterének, Hayrettin Güngörnek. Megjelölte, hol nem biztonságos új épületeket felhúzni, illetve melyek azok a házak, amik sürgős átalakításra szorulnak, hogy ne dőljenek össze földrengés esetén. – Személyesen találkoztunk, a polgármester megnézte a térképet, majd kijelentette, nem hiszi el, ami azon látható, és nem csinált semmit – mondta Celal Sengör a ZDF német állami televíziónak. Sengör szerint a helyi korrupt döntéshozók akadályozták meg a kollégái által megfogalmazott javaslatok végrehajtását. Kritikájára eddig nem reagáltak a török hatóságok.
