A földrengést követő negyedik napon a hideg, az éhség és a kétségbeesés kerített hatalmába több százezer embert csütörtökön Törökországban és Szíriában, miközben szertefoszlóban a remény, hogy még több embert találnak életben a romok között. Az Egészségügyi Világszervezet attól tart, hogy menedék, víz, üzemanyag, áram és alapvető higiéniás feltételek biztosítása nélkül sok túlélő életét veszti. A humanitárius szervezeteknek az elkövetkezendőkben az a legfőbb feladatuk, biztosítsák, hogy a földrengést túlélő emberek továbbra is életben maradjanak. ,,Fennáll a veszélye egy másodlagos katasztrófának, amely több embernek okozhat kárt, mint a földrengés" - nyilatkozta Robert Holden, a WHO incidensek kezelésének menedzsere. A földrengések áldozatainak száma csütörtökön a két országban meghaladta a 20 ezret.
"Emberek százai vannak még mindig a romok alatt. De nincs elég felszerelésünk, hogy kihozzuk őket" - mondta az Idlíb kormányzóságban dolgozó Ismail Alabdullah, a Fehér Sisakosok önkéntese kedden az Al Dzsazíra pánarab televíziónak nyilatkozva, és a helyzet tegnapra sem javult látványosan.
Abdullah szerint a mentőcsapatok túlterheltek, az erőforrások nem elegendőek, a túlélők az utcán táboroznak fagyos hidegben, lényegi segítség nélkül.
Az egyetlen jó hír, hogy csütörtökön átlépte a török-szír határt és megérkezett a földrengés által leginkább sújtott észak-szíriai régióba az első hat teherautónyi, takarókat és higiéniai készleteket tartalmazó ENSZ segélyszállítmány. Az elkövetkező napokban érkező konvojok orvosi ellátmányt és élelmiszereket fognak szállítani az ENSZ Biztonsági Tanácsa által segélyszállításra jóváhagyott egyetlen határátkelőn, Bab al-Hawán keresztül. Törökország ugyan engedélyezte, hogy a nemzetközi humanitárius segélyek két további átkelőn, a Bab al-Szalama és az al-Rai átkelőn keresztül is eljussanak Szíriába, de ezek még nem használhatók, mert a törökországi Gaziantepet az ENSZ Hatayban lévő átrakodóközpontjával összekötő út járhatatlan.
A szíriai humanitárius helyzet már a földrengés előtt igen súlyos volt, de a nemzetközi közösségnek nincsenek erre vonatkozóan megbízható adatai. Az országot romba döntő, 2011-ben kezdődött polgárháború legvéresebb szakasza ugyan lezárult, de villongások máig vannak. Szíria nagyrészét az Aszad rezsim uralja, amely nem közöl ilyen adatokat. Az ellenzék által felügyelt Északnyugat-Szíriáról többet tudni, mert a lázadók és a polgári védelemként dolgozó Fehérsisakosokként ismert civil szervezet együttműködik a nemzetközi szervekkel. Közlésük szerint mintegy 4,1 millió ember szorult humanitárius segítségre a földrengés előtt, a hétfői tragédia következtében segítségre szorulók száma pedig egyelőre felmérhetetlen. ENSZ adatok szerint 2022-ben havonta mintegy 600, segélyekkel megrakott teherautó haladt át Törökországból, amelyek átlagosan 2,6 millió szíriai lakoshoz jutottak el, és ez is kevésnek bizonyult.
A mentést és segítségnyújtást egyaránt nehezíti az ország megosztottsága, még a halottakra és sérültekre vonatkozó adatokat is külön-külön közli a hivatalos kormányzat és a lázadók képviselete.
A török hivatalnokok szerint 13,5 millió ember érintett a katasztrófában az nyugati Adana és a keleten lévő Diyarbakir városok közötti 450 kilométeres területen. A segélyezést tovább lassítja, hogy az Antakyába vezető főútvonal bedugult, mert azok, akiknek sikerült üzemanyagot szerezniük arrafelé hagyják el a katasztrófazónát, miközben ott közlekednek a segélyszállító teherautók is.
Hogyan dolgoznak a mentőcsapatok?
Amikor a mentőcsapat megérkezik egy helyszínre, felmérik, melyik összeomlott épület alatt a legvalószínűbb, hogy túlélőt találnak. Megkeresik, lehetnek-e üregek nagyobb gerendák, épen maradt falrészek a lépcsők alatt. A teljesen leomlott házak alatt kicsi az esély a túlélő mentésére, ezeket a végére hagyják. Azt is számításba kell venniük, hogy az épület tovább omolhat, gázszivárgás, vízömlés, vagy más veszélyes dolog lehet, például azbeszt a tetőben. Miközben a mentők dolgoznak, segítőik figyelik, nem mozog-e tovább a rom, nem hallanak-e veszélyesnek ítélhető zajokat. A nagy betontömböket markolókkal távolítják el, így látható lehet, vannak-e emberek alatta, ehhez videóberendezéseket is használnak, hosszú, hajlékony póznákon. Az üregek felderítéséhez speciális hangberendezést használnak, amelyek a dobbantások leghalkabb visszhangjait is észlelik. Szén-dioxid mérőkkel pedig olyan túlélőket vehetnek észre, akik öntudatlanok, ehhez hőérzékelőket is használnak. És persze sokat segítenek a kutyák is. Miután a nagyobb törmelékdarabokat a gépek eltávolították, a mentők kisebb kéziszerszámokkal vágják, fűrészelik el az útjukba kerülő akadályokat. Ekkor sokszor már helyi lakosok is beszállnak a mentésbe. Amint kiderül ugyanis, hogy túlélő lehet valahol, a nehéz gépeket leállítják. A további törmelékeltávolítást már kézzel, komoly védőkesztyűvel végzik.
Élet a borzalom földjén
Covidnál nincs rosszabb?
Mehmet és Selda orvosok, Iskenderunban élnek, ahol sok épület rommá vált, köztük a forgalmas kórház, ahol Selda dolgozik. Most „halotti anyakönyvi kivonatok kitöltésével” tölti a napot. Jelenleg egy másik kórházban dolgozik, ahol túlélőket kezel. „Sok csonttörést, nyaktörést, fejsérülést láttunk. És rengeteg haláleset” – mondta. „Úgy gondoltuk, hogy a Covidnál nincs rosszabb – éjjel-nappal dolgoztunk, és rengetegen haltak meg. De ilyet még nem láttam."
Élet-halál
Antakyában az egyik szupermarket parkolója sokak otthonává vált. A fagy ellenére az emberek a szabadban alszanak, néhányan az autójukban. Fát égetnek, és a kályhák körül ülnek éjszaka. Negyedik napja nincs fűtés, villany és folyóvíz. De kevesen mernek visszamenni otthonukba. Tegnap néztem, ahogy egy férfi megkérdezte a mentőket, hogy be tud-e mászni a részben összedőlt lakóházába, gyógyszerre van szüksége – mondta. „Csak ha élet-halál kérdése” – mondták neki. Bólintott, és átmászott a törmeléken, hogy összeszedje, amire szüksége van. Négy nap telt el a földrengés óta, és Antakyában nincs sok különbség az élet és a halál között.
Szekrényekből készült koporsók
Osmaniye-ben a holttestek folyamatosan érkeznek a főtemetőbe. Szerdán 400 embert temettek el. A mobil hullaházként szolgáló fehér hűtőkonténerek mellett egy halom újonnan épített koporsó várakozik. Némelyik fenyőből, néhány MDF-ből, néhány régi gardróbból készült – bármilyen anyag megteszi, ami kéznél van. A legtöbbet többször használják. Törökország minden részéből önkéntesek érkeztek a városba, amely körülbelül kétórás autóútra van a földrengés epicentrumától, hogy mindent megtegyenek, hogy segítsenek. Ételcsomagokat osztanak szét, forró teát szolgálnak fel, temetésre mossák a holttesteket.
A mentők három napig nem értek el hozzánk
Resat Gozlu, aki jelenleg a délkelet-törökországi Adiyaman tartományban egy zsúfolásig megtelt sportkomplexum padlóján tartózkodik családjával azt mondja, hogy a mentőcsapatok csak három nappal a földrengés után érkeztek meg, és azt állítja, hogy a koordináció hiánya miatt megakadtak. Sokan még mindig a romok alatt rekedtek, és vannak akik egyszerűen kihűltek. Míg a cégek és magánszemélyek élelmet és vizet biztosítottak, az alapvető kényelmi szolgáltatások, például a WC-k nem állnak rendelkezésre. „Az emberek az utcákon vagy az elhagyatott épületekben járnak. Ha ez így folytatódik, súlyos egészségügyi problémák és betegségek léphetnek fel.
Összeállítás a BBC alapján
