Wojciech Witold Jaruzelski, a Lengyel Népköztársaság korábbi nemzetvédelmi minisztere, ekkor miniszterelnök és a Lengyel Egyesült Munkáspárt (a LEMP) főtitkára 1981. december 13-án, Luca napján a tv-ben elmondott beszédében kihirdette a hadiállapotot. A lengyelországi hadiállapot a szabadságjogok, így például a gyülekezési, a véleménynyilvánítási, az egyesülési jog felfüggesztésén túl az utcák katonai megszállását, az országhatár és a repterek lezárását, kijárási tilalom elrendelését, a gyárak katonai ellenőrzés alá vonását is jelentette, de ezzel párhuzamosan statáriumot is bevezettek. A lengyel független szakszervezet, a Solidarność vezetőit, így Lech Wałęsat, Anna Walentynowiczot, Bogdan List, továbbá Adam Michniket, Jacek Kurońt, a szakszervezet vezető értelmiségi tanácsadóit, a valahai Munkásvédelmi Bizottság (KOR) alapítóit internálták.
Ma már tudjuk, hogy a hadiállapot kihirdetését hosszas tervező munka előzte meg. Már 1980 augusztusának végén, a lengyel kormány (valójában a LEMP) és a Solidarność vezetői által Szczecinben és Gdańskban a szakszervezetet engedélyező és a lengyel társadalom demokratikus átalakulását ígérő megállapodások aláírásával egyidőben elkezdődött a hadiállapot bevezetésének előkészítése - ezt a lengyel hadsereg vezérkari főnöke irányította. A következő év alatt ezek a tervek egyre pontosabbá váltak, a lengyel Országos Védelmi Bizottság jóváhagyta őket, sőt elnyerték a szovjet KGB és a Varsói Szerződés szovjet vezetőinek egyetértését is.
Az előkészületek előre haladottságát az is jelezte, hogy elkezdődött a lakosság hozzászoktatása a katonák jelenlétéhez. 1981 októberében Operatív-Ellenőrző Katonai Csoportok jelentek meg ugyanis a gyárakban, üzemekben, nagyobb intézményekben az ország egész területén, azzal a céllal, hogy Jaruzelski (aki időközben honvédelmi miniszterből miniszterelnökké és pártfőtitkárrá lépett elő) első kézből tájékozódhasson a társadalom hangulatáról. Egy héttel a hadiállapot kihirdetése előtt, 1981. december 7-én a legfontosabb üzemekbe, intézményekhez még katona-komisszárokat is küldtek, hogy „elősegítsék” a munka folyamatosságát. Végül Luca napjára – és nem Luca székeként – 0 órakor valamennyi polgári telefonvonal elnémult, közel 30 ezer belügyes, 70 ezer katona, több ezer páncélos lepte el az utcákat. Közel ötezer személyt azonnal őrizetbe vettek, internáltak.
Ahhoz, hogy Luca napján minden gördülékenyen és meglepetésszerűen, mintegy egy csapásra történhessen, hogy az előkészületekről semmi ne szivárogjon ki, abszolút megbízható, a legfelső párt és belügyi, valamint honvédelmi vezetéshez haláláig hű tisztikarra és jól megfizetett, megfélemlített belügyesekre, katonákra volt szükség. Ez az a körülmény, amely a Magyar Honvédség tisztikarának „megfiatalításáról”, azaz NATO-talanításáról, a képzett, több nyelven beszélő, többnyire felvilágosult tisztek tömeges eltávolításáról eszembe juttatta 1981 kora telének Luca napját.
Erre az is okot ad, hogy visszaemlékszem: amikor az első közvéleménykutatások világosan bemutatták 2020 nyarán, hogy az ellenzéki szavazók háromnegyede az ellenzék egységes, közös listás indulását, a közös jelöltállítást és közös miniszterelnökjelöltet akarja (IDEA Intézet, 2020. július), a kormány sem ült tétlenül. A világjárvány magyarországi terjedését a teljhatalom megszerzésére használta ki, mégpedig a veszélyhelyzetek (menekültügyi és járványügyi) kihirdetésével. Az egymásba torlódó veszélyhelyzetek szabályozásának zavarossága, önkényessége és az elemi szabadságjogok korlátozása elleni szórványos tiltakozás hullámát „leszerelve” Orbán átszabta az Alaptörvényt (9. módosítás, 2020. december 15.), most már „letisztultan” megsokszorozva a rendkívüli helyzetekben ellenőrzés nélkül gyakorolható kormányhatásköröket.
A liberális értelmiség szemét – szintén a 9. módosításban - az LMBTQ elleni új szabályokkal, úgymond a házasság intézményének megerősítésével kötötte be, ők pedig ráugrottak a gumicsontra, ami a vidéki, idősebb szavazókkal való szembeállítás kiváló eszközének bizonyult. Az LMBTQ és a házasság takarásában elsikkadt az új fejezet a „különleges jogrendről”, ami bevezette a hadiállapotra, a szükségállapotra és a veszélyhelyzetre vonatkozó új szabályokat. Azzal, hogy ez a hármasság látszólagos letisztultságot tükrözött, sikerült gond nélkül elfogadtatnia, hogy a hadiállapot elrendeléséhez vezető helyzetek között feltűnt egy teljesen meghatározhatatlan "mintha" szabály, a szükségállapot bevezetésének követelményei közül pedig kikerült az alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekmények fegyveres és erőszakos jelzője. Ezzel akár egy kávéházi beszélgetés arról, hogyan kellene leváltani az Orbán-rendszert, alkalmat adhat - ad absurdum - a szükségállapot elrendelésére.
Még inkább furcsa, hogy a hadiállapot elrendelésének okai között feltűnt egy teljesen ködös, új feltétel: a „hatásában külső fegyveres támadással egyenértékű cselekmény, valamint ezek közvetlen veszélye”. Ez a fogalom a valóság, azaz a háborús veszély és háborús helyzet mellett – ezek léptek a korábbi szabályozás: idegen hatalom fegyveres támadása és hadban állás = hadiállapot megállapítása helyére – a legnagyobb önkényre ad lehetőséget, mert teljesen tejfehér ködbe burkolja a hadiállapotra okot adó helyzeteket.
Így hatásában külső fegyveres támadással egyenértékű cselekmény lehetne akár az is, ha Jevgenyij Prigozsin, Putyin elnök szakácsa és az Ukrajnában emberirtásig fajuló cselekményeket elkövető Wagner csoport feje az USA elnökválasztásba történt informatikai beavatkozásához hasonlóan a magyar kibertér módosítását kísérelné meg. De hatásában külső fegyveres támadással egyenértékű cselekmény lehetne magának Putyinnak a gáz- és olajszállítások leállítására irányuló fenyegetőzése is. Legalábbis az Alaptörvény 2020 decemberében elfogadott 9. módosításának indoklása ilyen cselekményekre utalva magyarázza a hadiállapot kihirdetésének parttalanságát.
Persze, ezt a helyzetet akár úgy is elképzelhetjük, hogy Orbán felhívja Vlagyimir Vlagyimirovicsot, kérve, hogy Jevgenyij bátyó avatkozzon már be a magyar kibertérbe, hogy ezzel létrejöjjenek a magyarországi hadiállapot kihirdetésének feltételei, oszt jó napot. Nem nehéz ezt a közeli kapcsolatot feltételezni azok után, hogy a teljes titokban tartott Paks II. szerződést éppen egy hónappal a Putyin-barát korábbi ukrán rezsim (Janukovics) bukása (2014. február 22.) és kb. két hónappal a krimi orosz bevonulás (2014. március 18.) előtt írták alá Moszkvában (2014. január 13.): ekkor tájékoztathatta Orbánt a minden hájjal megkent KGB tiszt, Putyin a várható történésekről.
Tovább gondolva ezt a konteót, akár arra nézve is lehetnének sejtéseink, hogy miért nem kérte akkor Orbán – ahogy a balti államok – a NATO fokozott jelenlétét. Márpedig ha emlékszünk az 1981-es lengyel hadiállapot bevezetését megelőző, több mint egy éves gondos tervezésre, akkor aligha lehet kételyünk afelől, hogy az ellenzéki összefogást sürgető közvéleménykutatások, a romló járványhelyzet és a gazdasági visszaesés esetleges társadalmi változással fenyegető hírére Orbán hozzákezdett a stan wojenny előkészítéséhez.
Mire is ad felhatalmazást a mintha („hatásában külső fegyveres támadással egyenértékű cselekmény, valamint ezek közvetlen veszélye”) tényállás? Hadiállapot idején a kormány „dönt a Magyar Honvédség külföldi vagy magyarországi alkalmazásáról”, azaz a honvédséget bevetheti Magyarországon, de bevetheti külföldön is. A hadiállapotra vonatkozó új szabályozás – már nem utal arra, hogy a vonatkozó honvédelmi törvény szerint - minden nagykorú, magyarországi lakhellyel rendelkező, magyar állampolgárságú férfit, az aggastyánokat, a betegeket, a cselekvőképteleneket is arra kötelezi (kijelentő módban), hogy katonai szolgálatot teljesítsenek.
Alig néhány éve olvashattunk arról, hogy Nagy-Britanniában a benzinkutak ellátása érdekében mérlegelték, hogy a nagy tank-kamionok sofőrjeit behívják katonának, hogy ne tagadhassák meg a szolgálatot. Képzeljük el, milyen jól használható lenne a hadiállapot elrendelése tanári vagy orvosi polgári engedetlenség idején.
Persze a megfélemlítésnek akadna más módja is. Olvasóim emlékeznek, hogy mennyire „megnyugtató” volt a Covid idején a golyóálló mellényben, géppisztollyal a városban, bevásárlóközpontokban is cirkáló – nyilván éles lőszerrel ellátott - katonák látványa. Már előre hozzászokhatunk, hogy ugyanennyire megnyugtató lenne a géppisztolyosan cirkáló katonák utcai megjelenése, ha mondjuk hadiállapotot rendelne el Orbán a kibertérben zajló támadás, vagy a kormány ellen tüntető magánbenzinkutasok, tanárok, egészségügyisek vagy bárkik beígért sztrájkja miatt.
Nem is merek arra gondolni, mi történne, ha mondjuk a munkácsi turulszobor eltávolítása érne fel a külső fegyveres támadás közvetlen veszélyével... Ha a kormány ezt a hadiállapot kihirdetésére alkalmas helyzetnek minősítené, akkor erre egy NATO tagállamban kerülne sor, amely ilyenkor számíthatna a többi NATO szövetséges tagállam segítségnyújtására. Nem vicc ez, gyermek! - mondanám, ha nekem ilyennel példálóznának.
Ám, ahogy ezt Milne Micimackójából tudjuk: „Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor ez azt jelenti, hogy valaki vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske.”
A honvédtisztek fiatalítása, az Alaptörvénynek a „különleges jogrendre” vonatkozó 9. módosítása, azok az Unióból való kilépésről lamentáló mondatok, amelyek Orbánnak a jobboldali újságírókkal folytatott beszélgetésén hangzottak el, majd letagadták és szétmagyarázták őket, már túlmennek a zümmögés meg a döngicsélés határain. Ez már kezd abba a sorba illeszkedni, amit a Most szép lenni katonának című népdal második sora - kissé módosítva – kifejezne: „mert Orbánnak verbuválnak”.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.