Ha valaki repülővel utazik a démonikus Brüsszelbe, fejenként és kilométerenként 102 grammnyi széndioxid kibocsátása árán teheti ezt meg (ha a gép tele van), amihez még hozzáadódik 93 grammnyi olyan üvegházgáz-szennyezés, amely a nagy magasságban történő kibocsátásból adódik, és az üvegházhatást tekintve legalább annyi árt, mint a széndioxid. Nagyjából 200 gramm kilométerenként a saját magunk, a gyermekeink és az unokáink életét, jövőjét a leginkább fenyegető anyagból (ha Puytin úr világjobbító ötleteitől eltekintünk) – ez áll szemben azzal a 6 grammal, ami fejenként és kikométerenként a légkörbe kerül, ha ugyanezt az utat vonattal tesszük meg.
Nyilván szélsőséges demagógia, ha azt is idekeverjük, hogy ha másvalaki történetesen a szomszédos Szlovéniába, Mariborba repül, ami környezetgazdaságtani szempontból inklább belföldi utazásnak minősül, mivel közelebb van, mint a Tiszántúl, akkor ugyanez az érték 133+121 grammra módosul, szintén abban az esetben, ha minden hely foglalt. Amennyiben viszont emberünk a 150 személyes honvédségi különgépet veszi igénybe ugyanerre a célra, akkor már ezer grammokban számolhatunk, amit szintén a már említett 6 grammal kell szembeállítani – és akkor még a költségekről nem is beszéltünk.
Ehhez képest a hazai pártsajtóban, ami a tényeket tekintve a magyar közéleti média bő kétharmadát jelenti, eddig kétszer lett “ügy” csúcspolitikusok utazásából: a szenvedő fél mindkétszer Karácsony Gergely lett – aki előbb arra vetemedett, hogy az alapértelmezett bicikli helyett egy hibrid Toyota Priust használt alkalmilag, egyszer pedig vonaton közelítette meg az új Moszkvát -, és sohasem Orbán Viktor. Pedig a miniszterelnők jó ideje már sportot űz abból, hogy kis túlzással a Felcsút meccseire és a határszemlékre is lökhajtásos állami vagy magángép szállítja őt, akkor is, ha egyszerre van klímaválság, energiakrízis, meg 18 fokos fűtési limit az iskolákban.
Amúgy simán lehet, hogy egy fapados repülővel olcsóbb kijutni Brüsszelbe, mint vonattal (meg persze az is lehet, hogy nem: az európai vasúttársaságok is használják a fapados árképzést, tehát a jóelőre megvett jegy olcsó, az utolsó pillanatban vásárolt pedig valószínűleg drága). Viszont egyrészt Orbán Viktor soha nem jár fapadossal, és eddig nem is kérte ezt rajta számon senki, pedig neki még a magánútjait is az adófizetők fizetik – olykor sokkal drágábban, mint a hivatalos utakat, merthogy sokszorosan túlárazott állami megrendeléseket adnak érte cserébe a kormányfőt transzportáló baráti oligarcháknak. Másrészt még ha drágább is, akkor is elő kellene írni a vezető állami tisztviselőknek, mint ahogy néhány európai országban elő is írják, különösen, mióta kitört a háború, hogy legalább a rövidebb útjaikra vonattal menjenek. Mert az is számít, hogy 6 gramm vagy többezer. De az meg főleg nem mindegy, hogy milyen példát mutatnak a társadalomnak azok, akiknek az egész élete (leszámítva Hatvanpusztát, meg néhány ezer milliárd forintnyi, jelenleg strómanoknál pihenő magánosított közvagyont) a nyilvánosság kirakatában zajlik.