Ferenc ismét megtapasztalhatta, hogy fekete Afrikában más szokások uralkodnak az istentiszteleteken, mint Európában. Igazi népünnepélyként élik meg az emberek, énekelnek, táncolnak.
Pedig a mindennapi életben nem sok okuk van a boldogságra, a Kongói Demokratikus Köztársaság a világ legszegényebb államai közé tartozik, az emberek napi két dollárnál is kevesebb pénzből tengődnek, a fővárosi, kinshasai szegénytelepen, a bidonville-ben pedig leírhatatlan nyomor uralkodik. Ezért is nagy esemény a helyiek számára, hogy 37 évvel II. János Pál vizitje után Ferenc is eljött országukba.
Miért választotta épp Kongót, majd péntektől Dél-Szudánt látogatásának célpontjául a katolikus egyházfő? Elvégre biztonsági szempontból ritkán látott kihívás volt a két út megszervezése a helyi hatóságok számára, már csak azért is, mert a KDK nyugati részén 120 lázadócsoport terrorizálja az ott élőket. A kongóiak segítséget is kértek nem csak a Vatikán biztonsági szolgálatától, hanem az amerikai FBI-tól is. A pápát azonban az intelmek általában hidegen hagyják, egyházfői programjának fontos eleme, hogy reményt adjon – ahogy sokszor fogalmaz – a peremen élők számára. Ezt hangoztatta szerdai szentmiséjén is, amit 22 nagy kivetítőn közvetítettek. A pápa úgy véli, hogy éppen a „perem” jelenti a kereszténység jövőjét. Ezért is törekszik jó kapcsolatokra az ázsiai országokkal, köztük Kínával, s ezért iktatta be mostani programjába a két afrikai államot is.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban nagy a katolikus egyház befolyása, azon számosnak nem nevezhető intézmények közé tartozik, ami viszonylag jól szervezett. A mintegy 90 milliós lakosság több mint 40-45 százaléka katolikus. Igaz, hogy pontosan hányan élnek Kongóban – olvasni több mint 100 milliós lélekszámról is –, senki sem tudja, az utolsó népszámlálásra rég került sor.
A pápa szentbeszédében az ország egységéért, a különböző felek közötti párbeszédért szállt síkra, amit nem lesz könnyű megvalósítani, a keleti országrész mintha idegen test lenne a hatalmas államban. Ráadásul a szomszédos Ruandát is azzal vádolja Kinshasa, hogy a lázadókat segíti. A pápa eredetileg azt tervezte, hogy a ruandai határnál lévő, biztonsági szempontból különösen veszélyes városba, a Kivu-tó partján lévő Gomába is ellátogat, ezt azonban kivették a programból. Amint Ferenc egy interjúban elmondta, nem a saját biztonságát féltette, hanem az ott élőkét, attól tartott, hogy vizitjét a lázadók merényletekkel bosszulják meg.
Ami a katolikus egyház kongói befolyását illeti, nem csak a szociális szférában és az oktatásban játszik fontos szerepet, hanem a politikában is. Amikor 2018-ban tüntetéshullám rázta meg a KDK-t, s az akkori elnök, az országot autoriter módon irányító Joseph Kabila lemondását követelték, a püspökök is demokratikus választás megtartását sürgették. Így az egyháznak is köszönhető, hogy sikerült leváltani Kabilát és Félix Tshisekedi került az elnöki székbe. Az ellenzék azonban az ő vezetésétől sincs elragadtatva, s azzal vádolják, hogy a pápalátogatást választási kampányához használja majd fel. Aligha állnak távol a valóságtól: Kinshasában számos óriásplakátot helyeztek el, amin a mosolygó elnök a pápa mellett látható. Jó reklám az év végén esedékes voksolás előtt.
Ferenc pápa több százezer ember előtt tartott szentmisét a kinshasai repülőtéren (galéria)