Felfelé tört a Népszava Kupa: a motorversenyt 1953-ban elvitték a viadalt a Városligetből a Hármashatárhegyre. Huszonöt ezer néző kaptatott fel, hogy lássa a 320 résztvevőt, köztük a 125 köbcentis géposztályban vetélkedő nőket. A győztesről a Kossuth-díjas Sándor Pál 1968-as filmje ötlik az eszembe: Szeressétek Ódor Emíliát! Tizenöt évvel korábban a győztes kiléte alapján az lehetett volna a jelmondat: Szeressétek Orosz Emíliát!
Két keréken, de motor nélkül – ez volt a lényege az 1956 júliusában tartott kerékpárviadalnak, amelyen a SZOT és a francia FSGT (Federation Sportive et Gymnique du Travail) kerékpárosai pedáloztak a Népszava Kupáért a Millenárison. A francia munkások sportszövetségével az ötvenes években több vonalon is szoros volt a kapcsolat, így utazott el a Vasas 1954-ben Franciaországba, ahol Szilágyi Gyula öt gólt vágott be a Cannes-nak (7:0), majd a piros-kék csapat legyőzte az Olympique Marseille-t (2:1) és a Racing Paris-t is (4:2). Ráadásul a társaság ellátogathatott Pablo Picasso Cannes-hoz közeli vallaurisi házába, ahol a mester saját készítésű vázákkal ajándékozta meg Sárosi Lászlót, Bundzsák Dezsőt, Berendy Pált, Raduly Józsefet és a többieket. Évtizedekkel később Végh Antal rémes rosszindulattal azt tudta írni, hogy e relikviákat a piros-kék futballisták kidobálták a vonat ablakán...
Az író nevezését aligha fogadták volna el a fair play-versenyre, amelyet e napilap szerkesztősége 1962 tavaszán alapított az NB I-es labdarúgócsapatok számára. A sportszerűségi Népszava Kupát elsőre a Salgótarján együttese nyerte el, ám a bajnok Vasas nem cserélt volna a tabella 11. helyén kikötő SBTC-vel. Amúgy a Vasas korántsem tömte ki a „Stécét”: Salgótarjánban csak Bundzsák 11-esével győzött 1:0-ra, míg a Fáy utcában Machos Ferenc duplájával nyert 2:0-ra.
Több gól esett öregfiúk teremkézilabda-torna mérkőzésein, amelyek a Népszava Kupáért 1963 februárjától zajlottak a Honvéd Tüzér utcai csarnokában. A házigazda klub nagy korszaka éppen 1963-ban kezdődött meg a férfi kézilabdázásban – a piros-fehér csapat 1968-ig szériában hat aranyérmet nyert –, ám old boy bajnokai csak 1952-ből voltak.
Atlétikában is aratott a Honvéd: mind a férfi, mind a női pontversenyben elnyerte az 1966-ban kiírt Népszava Kupát. A teljes magyar élgárda mellett 42 külföldi versenyző is szerepelt a viadalon, és a teljes magyar élgárda akkoriban módfelett értékes volt, mert az az évben szintén a Népstadionban megrendezett Európa-bajnokságon honfitársaink egy arany- (Varjú Vilmos, súlylökés), négy ezüst- (Mecser Lajos, 10 000 m, Zsivótzky Gyula, kalapács, Munkácsi Antónia, 400 m, Szabóné Nagy Zsuzsa, 800 m) és három bronzérmet (Tóth Gyula, maraton, Kalocsai Henrik, hármasugrás, Kulcsár Gergely, gerelyhajítás) nyertek.
Arról már nem tehettek, hogy a Népszava Kupa első napján kánikula, a másodikon heves esőzés volt, ezért legföljebb ötezren látták a viadalt. Bizony elkél majd a szervezés az idei budapesti atlétikai vb-re, mert hol van ennyi kitűnőségünk manapság?
Kalocsai 1967-ben 40 ezer néző előtt döntött magyar rekordot hármasban egyedül (16,73). Azért volt ennyi néző, mert a Népszava Kupa után rendezték az FTC–Vasas futballderbit – ahogyan a Népszava írta: „a rangadók rangadóját” –, bár a két csapat tagjai csalódottan tapasztalták, hogy mindössze fél ház van a találkozón. Noha Puskás Lajos már a harmadik percben vezetést szerzett a tartalékos angyalföldieknek, Katona Sándor egyenlített, majd Albert Flórián a fekvő Mészöly Kálmán kezére gurította a labdát. Bruno de Marchi olasz játékvezető nem adhatott mást, mint büntetőt, a 11-est pedig Szőke István értékesítette (2:1).
Lehetett tűnődni: aznap a 100 m-es síkfutás és a sztárvendég kubai Enrique Figuerola világcsúcs-beállítása (10,00) vagy az 1967-ben aranylabdás „Császár” ötlete volt-e nagyobb szám?
Két évvel később a kalapácsvetés került a középpontba. Az 1964-ben olimpiai bajnok szovjet Romuald Klim világrekorddal (74,52) nyert, az 1968-ban ötkarikás aranyérmes, a világcsúcsot az 1969-es Népszava Kupáig 73,76 méterrel tartó Zsivótzky Gyulát a másik szovjet, Anatolij Bondarcsuk is megelőzte.
Ám azon a napon – június 15-én – a legszomorúbb hír az volt, hogy a koppenhágai vb-selejtezőn a futballválogatott 3:2-re kikapott a dán csapattól, ráadásul Knud Engedahl kapus brutális belemenése következtében – 1:1-nél – Albert súlyos sérülést szenvedett, legközelebb 1970. április 26-án lépett pályára tétmérkőzésen. (Bajnoki találkozón a Népstadion 30 ezres közönsége előtt: FTC–Salgótarján 2-0).
Az 1969-es atlétikai versenyen némely néző is nyert: tombolán kisorsoltak Kijev fényképezőgépet, 1000 forintos vásárlási utalványt, Minivizor tv-készüléket, Doxa karórát, Szokol kisrádiót.
A szurkolók számára nem a márkás svájci időmérő volt a legértékesebb. Azon – ellentétben a Szokollal – nem lehetett a labdarúgó-körkapcsolást hallgatni.
