Szeretem ez a plakátot. Egyelőre ugyan csak kisebb méretűeket látok belőle, igaz abból pár négyzetméterenkét legalább négyet, szóval az óriás méret még várat magára, de ne legyek – legyünk – türelmetlenek, hamarosan megjönnek azok is. És, ha még nem találkoztak vele, higgyék el: tényleg szerethetőek. A maguk egyszerűségében, a könnyű üzenetben, és hát ez tényleg nekünk szól, rólunk szól. Mondanám persze, hogy ennyire még soha nem kezelt bennünket alul a kormányzat, ennyire nem nézte ostobának a magyar embereket, bár e téren eddig sem nyújtott lebecsülendő teljesítményt a kabinet.
Ez a plakát ugye arról szól, hogy a magyarok 97 százaléka elutasítja a brüsszeli szankciókat, a nemzeti konzultáció tanúsága szerint. A hatalmi kommunikátorok tehát úgy döntöttek, hogy nem bíbelődnek holmi matematikai feladványokkal, nem fogják kiszámolni, hogy az 1.4 millió visszaküldött, bár sem számában, sem tartalmában nem ellenőrzött kérdőívek valójában a választókorú lakosság hány százalékát jelentik – mondjuk 17 százalékát -, ez a nép úgy is oly egyszerű lelkek sokasága, bizonyára elégedett lesz a 97 százalékos végeredménnyel. Meg tán’ Brüsszel sem fog számolgatni, egyébként is, hogy jönnének ahhoz az uniós bürokraták, hogy megkérdőjelezzék a magyarok döntését.
Szóval szerethető ez a plakát, még akkor is, ha az üzenetében van valami lekezelő, hogy egyesek úgy fognak rá tekinteni, hogy lebecsül bennünket. Nem, ez a plakát egyáltalán nem becsül le bennünket, ellenkezőleg: megkoronázása az elmúlt tizenhárom évnek. Mondhatni: a kvintesszenciáját adja. Igen: Orbánék mára eljutottak a teljes felismerésig: a magyar nép sosem fogja kutatni, hogy az általános alany kiket takar, hogy személy szerint része-e a népnek, beletartozik-e a kilencvenhét százalékos halmazba, sőt azt sem fogja mérlegelni, becsapják-e amikor azt állítják, jobban keres. Soha, de soha nem volt még ennyire eltalált hirdetése a kormánynak, soha, de soha nem mutatta meg még a maga meztelenségében, hogy mit is gondol rólunk. Nem véletlen, hogy Orbán Balázs éppen most nyilatkozott ilyen leplezetlen őszinteséggel a médiaviszonyokról, illetve arról azért nem, ott egy picit csúsztatott, de arról igen, hogy a hatalom mit is gondol a nyilvánosság uralásáról. Tudom, Hargitai kollegám már fentebb utalt erre kijelentésre, de nem árt ismételni, így hangzik: „A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot.” És hát erről van szó. Aki uralja az adott ország médiáját, uralja az ország gondolkodását, és ezen keresztül az országot is.
Kapcsolják, hát bátran össze ezt a mostani kampányt (97 százalék!) Orbán Balázs gondolataival. Legfeljebb annyit tegyenek hozzá, hogy Orbán szerint most tartanak ötven százalék körül; mi lesz itt még, ha elérik a kilencven százalékot. Ja, bocs: már most ott tartanak, üzenem Orbán Balázsnak. Uralják az országot, uralják a gondolkodásunkat.
Kilencvenhét százalékban mindenképp. Maradt nekünk három. Az vajon mire lesz elég?