A minap kormánypárti laptársunk újra kettős mércével vádolta az Európai Bizottságot, mert lám, más országokban megengedi, hogy politikusok foglaljanak helyet a felsőoktatási intézmények kuratóriumaiban, felügyelő bizottságaiban, nálunk nem. A cikkben egy sor német példa szerepelt, s első látásra még akár meg is győzné az embert: Brüsszel megint velünk packázik, amit a németeknek szabad, azt nekünk nem. Persze manapság azért nem olyan nehéz utánamenni az információknak, másrészt a magyar alapítványi iskolák és a német felsőoktatási intézmények egyetemi autonómiája között meglehetősen nagy a különbség.
Az írásban a legismertebb név Heiko Maas volt szociáldemokrata külügyminiszteré, aki a cikk szerint a Saar-vidéki Egyetemi Klinika felügyelő bizottságában volt póttag, emellett más regionális politikusok nevét is felsorolta a szerző. Maas neve ugyan ma már nem szerepel az intézmény honlapján, nem is ez a gond. Kétségtelen: a földi halandó számára megtévesztő lehet a megjelölt intézményben szereplő „Universitätsklinikum”, azaz egyetemi klinika kifejezés, hiszen szerepel benne utalás egy felsőoktatási intézményre. Csakhogy jelentősebb német nyelvtudás sem szükséges ahhoz, hogy az ember rájöjjön: itt nem egyetemről, hanem kórházról van szó. A felügyelőbizottság feladata pedig, amint ez a honlapon is szerepel: „tanácsot ad és ellenőrzi a kórház igazgatóságát. Feladatai közé tartozik különösen a kórház alapszabályának módosítása, a kórház igazgatótanácsi tagjainak kinevezése és felmentése, az üzleti terv és az éves pénzügyi kimutatások elfogadása, valamint az éves eredmény megállapítása. A felügyelőbizottság jóváhagyja a klinikák, intézetek és egyéb egészségügyi létesítmények szerkezeti módosításait”. Nem folytatjuk az idézetet, mert ebből azért talán azok számára is kiderül, hogy egy korházat felügyelő testületről van szó, akik csak a kormánypárti sajtótermékeknek hisznek.
A cikkben több más „egyetemi klinikum” is szerepel, de további félreértések elkerülése végett megjegyezzük: ezen esetben is kórházakról, nem egyetemekről van szó.
Amint az írás címében megjegyzi, s ez még inkább nyomatékosítaná bennünk a brüsszeli „kettős mérce” érzetét, hogy még európai parlamenti képviselőket is beválasztanak egyetemi felügyelő bizottságokba. Példaként említik Andreas Schwabot. Igaz, ami igaz, EP-politikusról van szó, s a német kereszténydemokrata CDU tagjaként az Európai Néppárt padsoraiban ül. Egy a gond: nem a Freiburgi Egyetem kuratóriumában, hanem az intézmény tanácsadó testületében foglal helyet, amelynek nemigen van befolyása a konkrét egyetemi döntésekre. Ráadásul a testület felfüggesztette működését és más formában tervezi a folytatást.
A másik a cikkben megjelölt, szintén néppárti EP-képviselő Angelika Niebler, aki az írás szerint a Müncheni Műszaki Egyetem vezetésében van jelen. Nem, nem ott és nem úgy, bár a város németesen szólva stimmel: a müncheni Alkalmazott Tudományok Egyeteméről van szó, ahol az egyetemi tanács külső tagja. E tagokat az egyetemi szenátusnak is jóvá kell hagynia.
Remélhetőleg a cikk nem jutott német politikusok kezébe, mert az aligha szolgálná a magyar média hírnevének öregbítését.