Soha nem mért még olyan magas átlagbért a KSH, mint tavaly novemberben: a teljes munkaidős alkalmazottak bruttó átlagkeresete – a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél, valamint a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – 563 600 forint volt, ami adókedvezmények nélkül nettó 374 800 forintot jelent. Ekkora összeget a tavalyi évben szintén kiugró hónapnak számító februárban sem mért a KSH, pedig akkor a honvédelmi és a rendvédelmi hivatásos állománynak kiosztott, hathavi keresetnek megfelelő egyszeri juttatás igencsak megdobta a számokat: a bruttó átlag akkor 546 ezer forintra ugrott. Az év többi hónapjában viszont 500 ezer forint körül mozgott az átlagkereset.
A rendszeres - prémiumok, jutalmak és év végi bónuszok nélkül számolt - bruttó átlagkereset ugyanakkor a hivatalos átlagbérnél (aminek háromszorosában majd a képviselők fizetését is megállapítják) jóval alacsonyabb, mindössze 495 200 forint volt novemberben. Ez azonban 20,2 százalékos, vagyis az előző hónapinál, illetve az átlagbérek emelkedésénél is gyorsabb növekedést jelent. Ez pedig arra utal, hogy a munkáltatók nem csak bónuszokkal és egyszeri juttatásokkal igyekeztek kompenzálni az őszi hónapokban egyre jobban megugró inflációt, hanem az alapfizetéseket is emelték.
Még kevesebbet ér a fizetés idén MagyarországonAz átlagkereset novemberi 16,8 százalékos bérnövekedési üteme ugyanakkor már lassulást jelent az előző hónapok 18,4, illetve 17,8 százalékához képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy az utólagos bérkorrekciók ellenére sem sikerült utolérni a novemberben immár 22,5 százalékos pénzromlási ütemet, így a keresetek reálértéke 4,7 százalékkal csökkent. Vagyis immár harmadik hónapja veszítenek – egyre többet - értékükből a fizetések.
Virovácz Péter, az ING vezető makrogazdasági elemzője szerint az, hogy a bruttó bérek egy év alatt átlagosan 16,8 százalékkal emelkedtek, komoly lassulásnak és egyben negatív meglepetésnek számít. Felületesen szemlélve azt is mondhatnánk: ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a vállalatok nem bírják tovább emelni a béreket a munkavállalói igények ellenére. A rendszeres, prémiumok nélkül számolt bérek 20,2 százalékos növekedése ugyanakkor azt jelenti, hogy a vállalatok a prémiumok egy jelentős részét rendszeres bérré konvertálták - ezért tűnik úgy, hogy a bérnövekedés lassult. Pedig csupán annyi történt, hogy a 2021-es novemberi bónuszfizetéshez képest jóval kisebb lett a 2022-es bónuszösszeg, miközben a rendszeres juttatásokat igen jelentős mértékben tovább emelték a cégek - magyarázta.
Mindez azt sejteti, hogy erősödik az ár-bér spirál a magyar gazdaságban, és az elemző szerint a részletes adatok is ugyanerre világítanak rá. A versenyszférában a bruttó keresetek dinamikusabban nőttek novemberben, mind októberben. Vagyis - szemben a nemzetgazdasági átlaggal -, itt a bónuszokkal együtt számolt mutató is gyorsult. A medián bérek pedig valamivel több mint 20 százalékos bérnövekedést mutatnak a vállalkozások körében. Ez azt jelzi, hogy elsősorban az alacsonyabb keresetűek fizetését korrigálták a vállalatok a magas és erősödő infláció fényében. A nemzetgazdaság egészében kimutatott bérdinamika lassulásához eközben erőteljesen hozzájárult az is, hogy a költségvetési szférában 2021 decembere óta nem látott tempóra – 10,5 százalékra – lassult a béremelkedési ütem a korábbi állami bérrendezések kifutásával.
Mindeközben immár 4,7 százalékkal csökken a bérek vásárlóereje, és a következő hónapokban várhatóan folytatódik majd a zsugorodás. Látva azonban az ár-bér spirál jeleit, Virovácz Péter szerint könnyen előfordulhat, hogy a zsugorodás mértékel már nem lesz nagyobb, sőt némileg kedvezőbb képet is láthatunk. Mindezek függvényében az elemző úgy véli: egyre komolyabbá válik az a veszély, hogy az infláció tartósan magasan ragad. A vállalatok átárazási ereje tovább maradhat fent, ha úgy látják, nem esett össze drasztikusan a vásárlóerő, ráadásul ezt a lakosság a megtakarításaik felélésével még pótolja is - magyarázta.
A KSH egy másik kiadványából, az év első 9 hónapjának adatait vizsgáló Fókuszban a megyék című kiadványból eközben az is kiderül, hogy az átlagbért csak két vármegyében keresik meg az alkalmazottak (a KSH megyékről, nem pedig vármegyékről ír – igaz, tavaly még így is hívták őket). Az év első háromnegyedévére számolt bruttó átlagbér 503 600, a nettó 334 920 forint volt. Ekkora vagy ennél nagyobb összegnek azonban csak Budapesten, és Győr-Moson-Sopron vármegyében örülhettek a dolgozók. A fővárosban 413 351, Győr-Moson-Sopron vármegyében pedig 346 190 forint volt a nettó átlag. A harmadik, illetve negyedik legtöbbet kereső alkalmazottak Komárom-Esztergom, illetve Fejér vármegyében élnek: de ők már rendre csak nettó 327 300, illetve 323 550 forintot kerestek tavaly. Szabolcsban pedig a nettó átlagbér 60 százalékát sem viszik meg a dolgozók: itt a nettó átlag mindössze 238 420 forint. Békésben ennél csupán tízezer forinttal többet, 249 939 forintot kerestek a munkavállalók. Jócskán átlagon aluli, mindössze 261 875 forint a nettó átlagbér Nógrádban is, Borsodban pedig nettó 264 834 forint.
Az alacsony jövedelem a hitelfelvételi esélyeket is rontja, a nettó jövedelem igazolása ugyanis az egyik alapvető feltétele az igénylésnek. A bankok egyrészt elvárnak egy minimumjövedelmet, másrészt vizsgálják, hogy az adott jövedelem mekkora törlesztőrészletet „bír” el, azaz hogyan fér bele az úgynevezett adósságfékszabályba. Az első pont már önmagában jelentős szűrő, a bankok ugyanis az elvárt minimum jövedelmet régiótól függetlenül határozzák meg – hívta fel a figyelmet a Bank360.hu. Az elvárt jövedelem bankonként eltérő, de jelenleg 150 ezer forint körül mozog, vagyis az alapfeltételeket a szegényebb régiókban is teljesíteni tudják a leendő adósok.
Minél alacsonyabb ugyanakkor egy leendő ügyfél jövedelme, annál drágábban kínálják számára hiteleiket a bankok. A kedvezőbb kamatokhoz általában legalább 300 ezer, de több banknál akár 400 ezer forintos jövedelmet is elvárnak. A visszafizetendő összegben és a havi törlesztőrészletekben így már jelentős különbségek adódhatnak jövedelemtől – azaz régiótól is - függően.
A Bank360 kalkulátora szerint a szabolcsi átlagbérrel egy 5 millió forintos személyi kölcsön 84 hónapos futamidő mellett 17,43 százalékos teljes hiteldíjmutatóval (thm) igényelhető, így a havi törlesztőrészlet 100 ezer forint körül alakul. Ugyanez a kölcsön budapesti átlagbérrel már 14,29 százalékos thm-mel elérhető, így a törlesztő is 8 ezer forinttal kevesebb havonta, összességében pedig több mint 600 ezer forinttal lesz olcsóbb.
Alacsonyabb bérrel a felvehető hitelösszeg is kisebb, mivel a jövedelemarányos törlesztőrészlet (jtm) szabály értelmében egy, a futamidő végéig fix kamatozású hitel havi részlete nem lehet több, mint az adós nettó jövedelmének a fele. Ez a szabolcsi átlagbér esetén 119 210 forintot jelent, ami 84 hónapos futamidővel számolva legfeljebb 6 millió forint személyi kölcsön felvételét teszi lehetővé. Egy átlagos nettó keresetű budapesti igénylő viszont akár 10 millió forint személyi kölcsönt is felvehet így, hiszen még a drágább személyi kölcsönök többségénél sem megy a törlesztő 200 ezer forint fölé.
A szabolcsi igénylő legfeljebb 13 millió forintos lakáshitelt tud fölvenni 20 évre, 9,39 százalékos thm-mel, így a havi törlesztőrészlet 117 647 forint. A budapesti átlagjövedelem viszont akár 22,5 millió forint lakáshitelre is elég, itt a havi törlesztő 203 619 forint.
Árnyalja a képet, hogy a fővárosi lakásárak a dupláját teszik ki a szabolcsiaknak: Budapesten tavaly a harmadik negyedév végén 934 ezer forint volt az átlagos négyzetméterár, Szabolcsban viszont csak 442 ezer forint, vagyis, ha lakóhelyükön szeretnének vásárolni, akkor - a lakásárak és a jövedelem alapján felvehető hitelösszeg arányát nézve - éppen a budapestiek vannak nehezebb helyzetben.
