Körülbelül úgy hatnak, ahogy rájuk hat az az „atombomba”, amit Brüsszel „dobott le” azzal, hogy az Erasmus-programban nem vehetnek részt az érintett diákok, a Horizont programból pedig nem kaphatnak pénzt az alapítványi egyetemek, amíg kuratóriumaik élén kormány-emberek ülnek örök életre bebetonozva. Hát, tessék, ilyen érzés az, amikor a pénz nem úgy folyik, mint a bővizű patak!
Lett is nagy felháborodás, hogy mit nem képzel ez a Brüsszel, még, hogy aggályos, hogy nem átláthatóan kezelik a forrásokat, meg az, hogy a kuratóriumokba politikai kinevezettek kerültek?! Navracsics Tibor, uniós források felhasználásáért felelős miniszter is gyors habogásba kezdett: „a korábbi tárgyalások során az Európai Bizottság említett aggályokat, de ezeket kezeltük, ezért nem értjük a mostani lépésüket.” Az pedig diszkriminatív, hogy a nem alapítványi egyetemek diákjai részt vehetnek az Erasmus-programokon, az alapítványiak pedig nem. „Korábban, a kérésüknek megfelelően, módosítottuk a törvényt, módosítottuk a szabályokat, mind a két pontot teljesítettük, amelyeket ezzel kapcsolatban korábban kifogásoltak. A Bizottság korábban ugyanis két követelést fogalmazott meg a kormánnyal szemben: az egyik az volt, hogy a közérdekű alapítványok beszerzései is tartozzanak a közbeszerzési eljárás hatálya alá. A másik követelmény arról szólt, hogy a kormány dolgozzon ki egy szigorú összeférhetetlenségi szabályrendszert.” A magyar miniszternek az még csak meg sem fordult a fejében, talán a saját kormányával kéne először beszélni, ugyan vonja már vissza a kuratóriumokból az oda örökre bebetonozott kormány-embereket.
Az, hogy a Fidesz-hívők ennyire szűk látókörűek, nem különösebben meglepő. Az egész NER-rendszer fenntarthatatlan lenne, ha nem azok lennének. Ami meglepő, az a magyar ellenzék néhány tagjának felháborodása. Merthogy szegény magyar diákok elesnek életük nagy lehetőségétől, hogy megtapasztalják az egész nyugati kultúrát, és szegény, szegény egyetemek, mi lesz így a tudományos programjaikkal?!
Levelet írt az Európai Bizottság, búcsúzhatnak az Erasmustól a fideszes irányítás alatt álló alapítványi egyetemekGulyás Gergely: Elfogadhatatlan, amit az Európai Bizottság művel, az Orbán-kormány kész a perre Erasmus-ügyben – Kormányinfó percről percre!Pedig sem nekik, sem a Fideszen csüngő középosztálybelieknek nem ezen kéne sápítozniuk, hanem azon, hogy a magyar kormány hogyan tehette meg, hogy egyik pillanatról a másikra lenyúlta az egyetemek vagyonát, azt odaadta saját embereinek, akiket még azzal a hatalommal is felruházott, hogy beleszóljanak egy autonóm intézmény életébe. Pénz és hatalom biztosítva. És még az egyetemi vezetők többsége is szívesen lenyelte a békát, részint mert örült, hogy végre megszabadulhatott az előzőleg ugyancsak a Fidesz-kormány által ráerőltetett kancellária-rendszertől, részint mert nem akart konfliktusba keveredni a hatalommal – mégiscsak jól fizető állás rektornak lenni –, az ejtőernyővel érkező „főemberrel” meg biztosan lehet majd tárgyalni. Úriemberek között így szokás. Főleg fehér, keresztény úriemberek között. A fideszesektől, és a Fidesz-közeliektől ezt szoktuk meg.
De most már tényleg az egész ország megbolondult?
Egy ellenzéki gondolkodó tollából olvasom: a helyzetért természetesen az Orbán-rendszer tehető felelőssé, de ez nem jelenti azt, hogy az Európai Bizottság (EB) bármilyen értelemben is jó megoldást választott. Ez a felsőoktatás tragédiája, legalább akkora tragédia, mint amire válaszul ez a lépés született: az autonómiát súlyosan sértő alapítványi rendszer. Paradox, hogy az EB a magyar társadalom számára olyan szintű káros döntést hoz, mint amilyen az autoriter orbáni politika, amire elvileg reagálni akar.
Itt kezdtem el azon gondolkodni, tényleg csak az autoriter orbáni politikára reagált az EU? Nem lehet, hogy az ellenzéki pártokat is ösztökélni akarja, lépjenek ők is az ügyben? Vagy bármilyen más ügyben, de végre ők is lépjenek már?!
Körbenéztem, hogy az ellenzéki pártok miként reagáltak a hírre. Nos, a DK felszólította „az alapítványok élén milliókért ülő fideszes politikusokat, hogy azonnal mondjanak le a kuratóriumi pozíciójukról, hogy a magyar hallgatók újra részt vehessenek az európai csereprogramokban”. Látom, ahogy ettől a fideszes politikusok fejvesztve rohannak lemondani.
Törvényjavaslatot nyújt be a Demokratikus Koalíció, hogy politikus többé ne felügyelhessen egyetemet MagyarországonA Momentum egy fokkal kreatívabb volt: „Erasmust a fideszes alapítványok helyett! Írd alá a petíciónkat! Ne hagyjuk, hogy elvegyék a magyar diákok jövőjét!” Cseh Katalin Donáth Annával együtt levelet írt az Európai Bizottság illetékeseinek, „amiben arra kérjük őket, hogy a megfelelő eszközöket találják meg a jogállamisági követelmények és az intézményi függetlenség betartatására – anélkül, hogy a magyar egyetemisták legyenek ennek a vesztesei.”
Így, egyesével, önmagukban, saját magánügyüknek tekintve bármilyen lépést, reagáltak az ellenzéki pártok. A többi néma csend, ha meg is szólaltak, csak magukban beszéltek. Eszükbe sem jutott, hogy, ha egyszerre és közösen lépnek fel, azt hatásosabban tehetik. Vagy ha pillanatnyilag nem is lett volna hatásos, biztosabban eljutott volna a választókhoz,
akik hiába hagyják ott a Fideszt, hiába várják, hogy legalább egy jelzés érkezzen az ellenzéktől, csak a sötét űrt látják maguk körül. Mert azért tegye minden ellenzéki politikus a szívére a kezét, azt igazán nem lehet jelzésnek venni, ha valaki végre tettre szánja el magát ebben a büdös, januári zárványban, és mondjuk, legyalogol 180 kilométert azért, hogy nyomatékot adjon a pedagógusok követelésének egy jobb oktatásért, az ország jövőjéért való harcának, és amikor már majdnem beérkezik a célba, az ellenzéki politikus „csatlakozik” hozzá, esetleg zsíros kenyérrel traktálja. Hogy azt a látszatot keltse, mintha ő is végigjárta volna az utat.
Volt az MSZP-nek egy politikusa, Kósáné Kovács Magda, aki azt mondta: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Én pedig a mai viszonyokra ezt úgy fordítanám le: nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni. Summa summarum, elegem van a látszatpolitizálásból, a látszatpolitikusokból! A „majd én megmondom, mert én vagyok a legerősebb, a legszebb, a legfiatalabb, a leg, leg, leg, én akarok diktálni” effektusból.
Én meg, sok millió választótársammal együtt azt akarom, hogy legyen végre olyan ellenzéke az országnak, amelyik igenis leváltja Orbánt és rendszerét! Ez már nem kompország, az egész ország már Kharón, az alvilág révészének a hajóján utazik, és tart egyenesen az alvilágba! Nincs több idő, tessék összefogni! Nem „megegyezéses”, hanem valódi összefogásra gondolok. Mondjuk, ki lehetne próbálni az MSZP ajánlatát az előválasztásról, mert akkor nem kellene az ellenzéki pártoknak megmutatni, illetve bizonygatni a saját maguk nagyságát, nem kellene okosabbnak lenniük a választóiknál! Elvegyülni, és kiválni, ez legyen a jelszó. Csak egy ötödikesnél kell okosabbnak lenniük, hogy tudják, értsék, ezt a Fideszt csak egy egységes ellenzéki kihívó tudja leváltani. És azt is, ha hiteles emberek szólítják meg a szavazókat, akkor a szavazók köréjük is fognak gyűlni.
Lehetne tanulni a pedagógusoktól, diákoktól, sőt a szülőktől is! Ők már megértették, nem bábuk, együtt, és nem egymás ellen kell játszaniuk, ha sikert akarnak elérni. Meg lehetne tanulni tőlük, hogy a sikerért igenis áldozatot kell hozni, s ha a tett pillanatnyilag még el is bukik, a szikra, a remény szikrája ott marad, és megmarad a bizalom abban, hogy van és lesz, aki mer tenni az egész magyar közösségért. Mert a hit abban, hogy változtatni tudunk/merünk, hogy nem félünk, folytatjuk, hogy nincs hatalmuk fölöttünk, csodákra képes. Csodákra is, tettekre is, hogy visszaszerezzük végre a bitorlóktól saját országunkat!
El lehet kezdeni az egész Erasmus-ügyet felhasználni erre a célra. Nem Brüsszelt hibáztatni, saját diákjaink, egyetemeink sorsán búsongani, hanem közösen, kreatívan kitalálni valamit, ami nagyot szól. Ha nem megy, ha már mindenki belefásult a „jólvanazúgy"-ba, akkor beengedni az újakat, a fiatalokat, a civileket. A tenni akarókat!
Azért megnyugtatásul ideírom: a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) közleményben tudatta, hogy a jelenleg futó és 2023-ban az egyetemek által pályáztatott felsőoktatási hallgatói, oktatói csereprogramokat nem érinti az Európai Bizottság tavaly év végi döntése, vagyis az Erasmus+ programok idén is megvalósulhatnak. A 2024-es programokra idén március végéig kell megkötni a szerződéseket, a kormánynak eddig van ideje arra, hogy rendezze a helyzetet.
No, meg az ellenzéki pártoknak is, hogy érdemben ösztökéljék a kormányt, igenis tegye meg a megfelelő lépéseket. A labda mindenképp a magyar térfélen pattog. Magas labda az ellenzéknek, közösen, együtt kell leütni! Például úgy, hogy mindegyikük elmondja: nem igaz, amit Navracsics állított. Az EB szóvivője elküldte az RTL Híradónak azt tavaly november 20-án kelt dokumentumot, amelyben a magyar kormány intézkedéseit értékelték. Ebben azt írják, hogy a kormány javaslatára a parlament elfogadott ugyan új összeférhetetlenségi szabályokat a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra, de a magas rangú politikai tisztségviselőket nem zárták a kuratóriumokból, szemben a tárgyalásokon a Bizottság által megfogalmazott kéréssel. Azaz a dokumentum szerint a Bizottságnak volt ilyen kérése. Azt is írták, hogy elégtelennek tartják a magyar kormány korrekciós intézkedéseit ebben a kérdésben.
Mindennek a végére megint csak egy dolgot tudok írni: mindezzel a kormány csak egy újabb ziccert, játszmalabdát adott az ellenzéknek.
Tessék együtt leütni!
Saját forrásból fizetnének
A múlt heti Kormányinfón Gulyás Gergely az Erasmus-ügyről azt mondta: ami az Európai Bizottság részéről zajlik Magyarország ellen, az elfogadhatatlan, tűrhetetlen. Békés megoldást keresnek, de ha az egyeztetések nem jönnek össze, a kormány pert indít az Európai Unió Bíróságánál. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint ahogy a múltban, úgy most is nyitott rá a kormány, hogy kikerüljenek a kormánytagok az egyetemi kuratóriumokból. Az, hogy politikai tisztviselők ülnek az egyetemek kuratóriumaiban, szerinte általános európai gyakorlat, ennek ellenére hajlandóak engedni az ügyben, viszont egyenes kommunikációt várnak Brüsszeltől. Navracsics Tibor egyeztetni fog, s remélik, hogy csak félreértésről van szó, és gyorsan tisztázható a kérdés. Ha nem sikerülne megállapodni, akkor a kormány saját forrásból kifizeti a jövő évi Erasmus-ösztöndíjak költségét, mintegy ötmilliárd forintot.
