veszélyes;repülőterek;

- Riasztó repülőgép-leszállások

Nepálban - ahol a világ 14 legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc is megtalálható, rekord magas a repülőgép-balasetek száma, egyrészt a gyorsan változó időjárás, másrészt a hegyoldalakban található rendkívül takarékosan méretezett le- és felszállópályák miatt. 

A vasárnap 72 emberrel a fedélzetén lezuhant nepáli repülőgép-szerencsétlenségnek nincsenek túlélői. Hétfőn a hatóságok bejelentették, jó állapotban megtalálták a gép feketedobozát és a pilótafülke hangrögzítőjét. A gép gyakorlatilag darabokra tört.

Az ATR 72-es típusú gép a fővárosból, Katmanduból tartott az onnan 200 kilométerre nyugatra található Pokharába, helyi idő szerint délelőtt 10 óra 50-kor veszítette el a kapcsolatot az irányítással, körülbelül 18 perccel a felszállás után. Az interneten látható felvétel szerint a gép lakott terület felett meglehetősen alacsonyan repülve oldalára fordul, majd eltűnik a házak mögött és egy robbanás hallatszik. Ez volt a legsúlyosabb repülőgép-szerencsétlenség Nepálban azóta, hogy 1992-ben a pakisztáni légitársaság Katmanduba tartó járata zuhant le, fedélzetén 167 emberrel. Miközben az utóbbi években a nepáli légi közlekedés – részben a turizmusnak köszönhetően – fellendült, a gépek karbantartása és a biztonsági előírások továbbra sem elégségesek. Az Európai Unió biztonsági aggályok miatt korábban kitiltotta légteréből a nepáli repülőgépeket. A pilóta a leszállás előtt azt kérte, hogy az eredetlieg kijelölt hármas helyett az egyes leszállópályát használhassa, amire megkapta az engedélyt, azután, úgy tűnik, mindent megtett, hogy ne házakra zuhanjon, ehhez a folyóparton talált egy szűk sávot. Ettől függetlenül azonban nem jelentett semmi nehézséget. A vizsgálatokat a nepáliak és franciák folytatják, mert az ATR 72 francia cég gyártmánya.

Nepálban a világ 14 legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc is megtalálható, köztük a Mount Everest -, rekord magas a repülőgép-balasetek száma, egyrészt a gyorsan változó időjárás, másrészt a hegyoldalakban található rendkívül takarékosan méretezett le- és felszállópályák miatt. Itt találhatók a világ legtávolabbi és legbonyolultabb kifutói is, amelyeket hófödte csúcsok szegélyeznek, amelyek megközelítée még a tapasztalt pilóták számára is kihívást jelentenek, nem beszélve a szeszélyes időjárásról, a gyakori és sűrű ködökről.

A Pokharai Nemzetközi Repülőtéren ugyan nincsnek helyszűkéből adódó porblémák, de Nepálban található a Kuhla vagy Tenzing-Hillary Airport, amelyet tán a legveszélyesebbnek tartanak a világon. (Még Edmund Hillary, a Mount Everest első megmászójának felügyelete alatt épült az 1960-as évek elején.) 2 438 méter magasan fekszik a sziklás hegyoldalban, kifutópályája 527 méter hosszú, vége a semmibe, egy szakadékba vezet. Nincs lehetőség kitérőre sem – ha egy repülőgép végső süllyedésben van, le kell szállnia.

Veszélyes repülőtérért nem kell ennyire messzire menni, van ilyen Ausztriában, Innsbruckban is, ahol a pilótáknak többféle nehézséget kell leküzdeniük. Át kell repülniük egy 2400 magas csúcs felett, megküzdve az ottani szélrohamokkal, és attól függően, milyen a szélirány ráfordulni a leszállópályára. Még az is előfordulhat, hogy élesen meg kell dőlniük, hogy a völgyben való leszálláshoz megfelelő pozícióba manőverezhessenek.

Hegy sem kell ahhoz, hogy veszélyes legyen egy repülőtér, a London City Airport 10 kilométerre keletre van a város központjától, a repülők a felhőkarcolók felett fordulnak rá meredek szögben a pályára.

Látványos képek készíthetők a karibi Szent Márton-sziget Princess Juliana nemzetközi repülőterére leszállni készülő hatalmas utasszállítókról, amint néhány tíz méter magasan készülnek landolni a strandolók feje fölött, valamint a fürdőruhás, a repülőtér kerítésébe kapaszkodó bémészkodókról. Ez azért van, mert a kifutópályáknak legalább két és fél kilométer hosszúaknak kellene lenni ilyen méretű gépek számára, de itt csak valamivel több, mint két kilométer hosszúak. 2017-ben egy kerítésnél kíváncsiskodó nőt megölt a hajtómű szele. A fedélzeten ülők számára a felszállás valamivel ijesztőbb, mint a leszállás, mivel egyenesen a repülőtér mögött magasodó hegy felé tartanak.

A skóciai Barra-sziget nemzetközi repülőterének érdekességét - és veszélyét - az adja, hogy a rövid leszállópálya a vizes tengerparti homoksáv, és mint ilyen egyedülálló a világon.

Más izgalmakat kínál a gibraltári nemzetközi repülőtér, ennek pályája ugyanis keresztezi a forgalmas Winston Churchill sugárutat, amely, a spanyol határ felé vezet. A járműveknek minden alkalommal meg kell állniuk, ha repülőgép érkezik. Sorompók és jelzőfények irányítják őket.

Az Indiában található Leh városának reptere 3255 méter magasan van a tengerszint felett. A hegyek által körülvett, rövid kifutópályával rendelkező repülőtér délutánonként erős széllel küzd, ami azt jelenti, hogy a repülések csak délelőttre korlátozódnak. Széles törzsű és nehéz repülőgépek nem engedélyezettek, és minden itt leszálló pilóta speciális képzésben részesül.

Érdemes csekkolni a szelvényeket.