A 19. században a filozófusok az önéletrajzot a történelmi tudás legtökéletesebb formájának tekintették, mivel egybeesik az elbeszélés alanya és tárgya. Számos életrajzot említhetnénk, amelyek az irodalom műremekeivé váltak. Ezek közé tartozik például Goethe alkotása, a „Dichtung und Wahrheit” (Költészet és Igazság), de zseniális alkotások fűződnek Tolsztoj, Kassák Lajos, Márai Sándor és sok más szerző nevéhez.
Ma már az önéletrajzok, vagy inkább, önvallomások irodalmi jellege messzemenően háttérbe szorult, miközben a műfaj virágzását éli. Csak idén három nagy visszhangot keltett önvallomás látott napvilágot. Ezek közé soroljuk a SAT1 programját: a német csatorna félmillió eurót fizetett az egykori teniszcsillag, a brit börtönt is megjárt Boris Beckernek, hogy számoljon be élete zaftos részleteiről. Georg Gänswein, a néhai XVI. Benedek titkára múlt héten megjelent műve önvallomás helyett inkább a Ferenc pápával való leszámolás. Harry herceg könyve viszont más szint, a Netflixen megjelent sorozatért, illetve a könyvért összesen mintegy 150 millió eurót kerestek feleségével, Meghannel. Minden idők egyik legsikeresebb könyvéről van szó, olyannyira, hogy a kiadó már a második kiadáson töri a fejét.
Csak a pénz járt-e Harry fejében, amikor papírra vetette gondolatait? Meghan manipulálja-e őt, ahogy ezt sok brit bulvárlap állítja? Nyilván nem tudhatjuk, de egyértelmű, hogy Harry sérülékeny személyiség, erre ő maga is utalt a könyvben: nehezen heverte ki édesanyja, Diana hercegnő halálát, a tragédia után pszichológus segítéségére is szorult.
Harry könyve, ugyan helyenként tárgyi tévedéseket tartalmaz, mindenképpen új fejezet a brit királyi család életében. Hogy semmi sem lesz a régi, azt már II. Erzsébet halálakor sejteni lehetett, de arra sem számított senki, hogy ily mértékben megváltoznak a királyi család körüli viszonyok. Harry persze maga is sejtette a könyv megjelenésekor, hogy a tradíciókhoz váltig ragaszkodó, azokra oly büszke britek körében nem arat osztatlan sikert: a könyv megjelenésével népszerűsége sosem látott mélységekbe, 25 százalékra csökkent hazájában. A királyi család ugyanis olyan jelkép, ami az angolok önmeghatározásának alapvető eleme. Cseppet sem zavarja őket, hogy a pletykalapok ugyanazon a héten képesek egymásnak teljesen ellentmondó „híreket” közölni. Mert nem a cikk tartalma a lényeg, hanem az, hogy megint a királyi családról olvashatnak valamit.
Harry azonban tabut döntött le. A munkából ugyanis kiderül, hogy a királyi család tagjai nem rokonszenves emberek gyülekezete. Vilmos herceg és felesége, Kate sem a tökéletesség megtestesítői, ahogy ezt ezek a lapok rendre sugallni próbálják. Kiderült, hogy Diana halála után nem volt összetartás a testvérek között, hanem erős rivalizálás indult, amikor például Harry bátyját követte a patinás Eton College-ba, Vilmos arra kérte testvérét, tegyen úgy, mintha nem is ismernék egymást.
A könyv hatását jelzi: a briteknél hirtelenjében 30-ról 35 százalékra nőtt a monarchia ellenzőinek száma, kivált a fiatalok szkeptikusak. Harry könyve természetesen nem irodalmi remekmű, de olyan könyv, aminek akár politikai szempontból is következményei lehetnek.