- Megelőzhető lett volna? Mit kellene tenni, hogy többé ne történhessen ilyen? – Rendőröket kérdeztünk az intézkedő kollégájuk meggyilkolása után

Mint magyarázták, „kiemelt címnek” azt nevezik, amikor súlyos, életellenes bűncselekmény, vagy fegyverrel rendelkező, agresszív bűnöző miatt érkezik riasztás. Azt, hogy mi történt volna másként, ha csütörtök este, a Lecke utcai riasztás „kiemelt címként” jut el a rendőrséghez, nem tudni. Ami biztos: egy őrjöngő férfi miatt indultak járőrök a helyszínre, és a férfi – mint arról már írtunk – a bilincselés közben kést rántott, megsebesített három rendőrt. A 29 éves Baumann Péter főtörzsőrmestert szívtájékon szúrta meg, és a fiatal rendőr a kórházba szállítás után életét vesztette. Két társa később az utcán, láblövés után tudta csak ártalmatlanítani a férfit.

A tragédia nyomán a Zsaruellátó Facebook-csoporton keresztül kerestünk meg rendőröket, akiket arra kértünk, segítsenek választ adni a tragédia után sorakozó megannyi kérdésre: Megelőzhető lett volna a tragédia? Mit kellene tenni, hogy többé ne történhessen ilyen eset? Megfelelő-e a rendőrök kiképzése, felszerelése ahhoz, hogy ilyen esetekben legalább minimálisra lehessen csökkenteni a kockázatokat?

Többen is azzal kezdték, hogy gyakorta már a riasztások bejelentésénél kódolva van a veszély. – A lakossági bejelentések, segélyhívások az esetek 90 százalékában teljesen pontatlanok – mondta egy rendőr, aki szerint a telefonálók általában súlyosan eltúlozzák a veszélyt, de sokszor annyira megrémülnek, hogy képtelenek a rendőrség számára fontos, olykor életbevágó információt közölni. – Egy támadásnál, betörésnél az átlagember érthetően teljesen sokk alá kerül, és jellemzően csak annyit hajtogat, hogy segítsenek, jöjjenek, amilyen gyorsan csak lehet – fogalmazott, megjegyezve, hogy jó eséllyel kimarad a közlésből, rendelkezik-e fegyverrel a támadó.

Laikusként felvetődhet, ha vakrepülésben vannak, miért nem viselnek minden kicsit is veszélyesebbnek tűnő esetnél minden védőfelszerelést?

– Ha rajtam múlik, egy az újbudaihoz hasonló, garázdaságos bejelentéshez nem vennék a védőmellényt – fogalmazott az egyik rendőr. Nem ő volt az egyetlen, aki így vélekedett. Többen is azt mondták, hogy egy 18-20 órás szolgálatban gyakorlatilag képtelenség minden helyszínre védőöltözetben menni. Különösen azért – emelték ki – mert a mellények egy része 20 kilogramm körüli, télen hideg, nyáron pedig forró. Volt, aki azt mondta, sokszor már a méretgondok miatt sem veszik fel: – Egyszer egy XL-es méretűvel kellett kimennem egy zúzós helyszínre, ami olyan nagy volt rajtam, hogy jóformán vezetni is alig tudtam tőle. Tény viszont az is, erősen kétséges, hogy egy golyóálló mellény, mennyiben jelent érdemi védelmet egy késes támadóval szemben, hiszen nem pengék ellen fejlesztették ki. Egy forrásunk megjegyezte: szerinte a mostanában rendszeresített, új mellények már „sokat fognak” a szúráson is.

A lapunknak nyilatkozó rendőrök fenntartásaikat hangoztatták a többi, rendszeresített védőeszközzel kapcsolatban. Mint mondták, a tonfa vagy a gumibot kényelmetlen, nehézkes, helyette viperára, „teleszkópos botra” lenne szükség, ám ezzel utcai rendőrök jobbára nem rendelkeznek. Szerintük a gázspray hatékonysága visszafogott, a mostanság rendszeresített elektrosokkoló, a Taser kevés pedig utcai járőrhöz jutott el eddig. Ez utóbbit azzal magyarázta egy rendőr, hogy egy Taser-patron ára 35 ezer forint körül mozog,

A konkrét eszközök mellett az intézkedő rendőrök védelmét szolgálná a speciális kiképzés is. Noha késes támadókkal gyakrabban kerülnek szembe, forrásaink szerint legfeljebb minimálisan készítik fel őket kiképzéseken. – 20 év alatt két esetre emlékszem, de csak azért, mert kiképzőként dolgoztam – mondta el egy rendőr. Tény viszont az is, hogy a legjobb kiképzés mellett is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek azok a rendőrök, aki az újbudai esethez hasonló szituációban találják magukat. „A kés zárt helyiségben, néhány méteren belül a létező leghalálosabb fegyver.” – mondták többen is. Ennek kapcsán több rendőr is meglehetősen indulatosan osztotta ki a „fotelszakértőket”, akik kollégáik felkészültségét bírálták, amiért egyetlen ember három rendőrt is meg tudott szúrni, vágni. Annak megértéséhez, hogy milyen veszéllyel néztek szembe a járőrök, egy kiképzőként is dolgozó forrásunk azt mesélte: „Egy szituációs gyakorlaton kipróbáltuk, hogy védőpajzzsal, védőeszközzel felszerelt fél tucat kollégára ment rá egy jó kondiban lévő társunk egy késutánzattal. Öt perc kellett a lefogásához, és ha igazi lett volna a kés, akkor addig négy kolléga kapott volna halálos szúrást.”

Az eset kapcsán visszatérő kérdés, hogy az újbudai esetnél intézkedő rendőrök miért nem használták már korábban a fegyverüket. Forrásaink szerint „kívülről” erre nagyon nehéz választ adni, de azt elmondták: ha egy szűk folyóson valaki néhány méterről késsel támad, akkor nincs idő elővenni, kibiztosítani a fegyvert és lőni vele. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy a szűk helyen a kollégák is ott vannak, vagyis ügyelni kell, véletlenül se a társát találja el, aki lő. Az, hogy valaki ilyen helyzetben is lőjön, rendkívül képzettség esetén is „necces”. Ráadásul a hazai rendőrök lőtudása finom szólva sem nevezhető rendkívülinek. Többen is azt mondták, hogy jelenleg évi 8-10 lövés jelenti a gyakorlást. Ehhez képest egy kommandós forrásunk szerint csak a lőtudás szinten tartásához havi 300-400 lövésre van szükség.

A fegyverhasználat kapcsán a kérdezett rendőrök közül többen is azt említették: a jelenlegi szabályozás miatt a rendőrök nagyon „el vannak bizonytalanítva”.

 – vallott erről az egyik rendőr. Magyarországon ugyanis rendőr akkor használhat éles lőfegyvert, ha közvetlen, életet érő támadás elhárítására lenne szükség. Az újbudai esetben a házból már kirohant késes elkövetőt az üres villamosmegállóban érték utol a megsebesített járőrök. Sokadik felszólítása sem tett eleget és futni kezdett, ekkor lőtték lábon. Bár meghökkentően hangzik, forrásaink szerint „ügyészi, jogi logikából” az következik, hogy amikor már nem állt fenn a közvetlen életveszély, még megszurkált, sérült rendőröknek is vissza kell térniük a hagyományos, fizikai erővel történő elfogáshoz.

Arra, hogy a lőfegyverhasználat milyen abszurd „jogi mellékhatásokkal” járhat, jó példa a 2020-as újpesti eset. Egy nagy termetű, dühöngő férfi által megtámadott család kérte a rendőrök segítségét. A férfi a kiérkező rendőrökre is kést rántott, és úgy összeszurkálta az egyik járőrt, hogy életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A társa pisztolyt rántott, majd amikor az elkövető a rendőrnőre is rárohant, akkor több lövéssel leterítette. Az egyik golyó átment a megtámadott az egyik lakás ajtaján, mire a tulajdonos kártérítési pert indított.

nem tudott kialakítani egyértelműen erőfölényes helyzetet és ezért fordulhatott elő, hogy az eljárás alá vont erőszakkal lépett fel a rendőrrel szemben. Azt, hogy a rendőrök milyen ingoványos területen kell megvédeniük az állampolgárokat és magukat, arról mindet elárul egyik forrásunk abszurd esete:

– Egy drogos külföldihez vonultunk ki. Az illetőt nem hatotta meg a mundér, egy ütéssel arcon vágta a kollégát. Elvileg simán megállhatott volna hivatalos személy elleni erőszak, de az elkövető így is csak valami felfüggesztettet kapott volna. Ellenben a rendőrt elmarasztalták volna szakszerűtlen intézkedésért, a legjobb esetben is hónapokig járhatott volna ügyészségre, bíróságra. Végül a kolléga úgy döntött, hogy munkabalesetként tekint az esetre és azt állította: azért sérült meg, mert elcsúszott a lépcsőn.