Sok találgatás látott napvilágot arról, miként hat Ferenc pápaságára XVI. Benedek halála. Az emeritus egyházfőt ugyanis egyfajta ikonnak tartották a politikai értelemben is vett konzervatívok, így elvileg Ferenc pozíciója megerősödik. Hogy azonban ez nem olyan egyszerű, azt Georg Gänswein, XVI. Benedek titkárának csütörtökön megjelent könyve mutatja, amelyben nem fukarkodott a katolikus egyházfő bírálatával, s félő, hogy csak felerősödik a hatalmi harc a Vatikánban.
Hogy a könyv megjelentetése mennyire volt szerencsés vagy szerencsétlen, az nyilván megítélés kérdése, de azért az meglehetősen különös, hogy mindössze egy héttel Benedek temetése után jelent meg egy olyan munka, amely nyilvánvalóan azzal a céllal is íródott, hogy nehézségeket okozzon Ferenc pápának.
A könyv egyes passzusai már megjelenése előtt kiszivárogtak a sajtónak, ami magát Gänsweint is felbőszítette. Így már publikálása előtt értesülhetett annak tartalmáról a pápa. Sokatmondó mindenesetre, hogy hétfőre Ferenc magához hívatta a néhai egyházfő titkárát, s persze semmi sem derült ki megbeszéléseik tartalmáról, de alighanem nem csak Gänswein jövőjéről lehetett szó – találgatások szerint a Szentszék diplomáciai testületéhez kerül, esetleg később apostoli nuncius lesz -, hanem az egyházfő nyilván szóvá tette az őt ért kitételeket.
Az Il Messaggero című lap egyenesen úgy értékelt, hogy "Georg támadást intézett Bergoglio ellen".
Az olasz és a német sajtóban sokszor csak Georg atyának nevezik Gänsweint, bár mindenfajta egyéb jelzővel is illetik, nem egyszer például George Clooney-hoz hasonlítják a jóvágású papot. A Benedekhez hasonlóan bajor származású volt titkárt már a könyv megjelenése előtt többen figyelmeztették arra: jobban teszi, ha csendben marad.
Ő azonban nem hallgatott a bölcs szavakra és ragaszkodott a memoár megjelentetéséhez. A Vatikán részéről voltak erőfeszítések arra, hogy megakadályozzák a Mondadorinál Gänswein memoárjainak kiadását, de a kísérlet hiábavalónak bizonyult. A műből kiderült az, amit egyébként eddig is sejteni lehetett: voltak feszültségek Ferenc és elődje között.
Gänswein könyve a néhai pápa életének három szakaszába nyújt betekintést: a Hittani Kongregáció prefektusaként (1982-2005), a pápaként (2005-2013) és a pápaságról való váratlan lemondása utáni „emeritus pápaként" (2013-2022) eltöltött időszakát idézi fel.
A Semmi más, csak az igazság című memoár 336 oldalon keresztül nyújt betekintést a Vatikán világába. Már az első oldalakon világossá válik, hogy Gänswein évek óta készült az emlékiratok megírására. Beszámol például a legnagyobb olasz szabadkőműves páholy vezetőjének gratuláló üzenetéről, amely Jorge Bergoglio bíboros 2013. márciusi pápává választása után érkezett a Szentszékhez. A szerző ezzel óhatatlanul is azt sugallja, hogy az új pápát kedvelték az "egyház ellenségei", így a szabadkőművesek, míg az előző egyházfőt sosem zárták a szívükbe.
Gänswein, aki több mint 15 évig volt XVI. Benedek magántitkára, többek között azt állítja, hogy Ferenc "összetörte elődje szívét", mert ismét korlátozta a latin nyelv használatát a szentmiséken, amit ezzel szemben XVI. Benedek elősegített pápasága idején.
Gänswein ugyanakkor azt az ultrakonzervatívok által hangoztatott tézist is megcáfolja, amely szerint XVI. Benedek lemondása jogilag érvénytelen volt, ezért Ferenc pápa sem tekinthető Szent Péter jogos utódának. A konzervatív keményvonalasok ezért is vitatják a jelenlegi egyházi vezetés döntéseinek jogszerűségét. Gänswein részletesen leírja, hogy XVI. Benedek lemondó és búcsúbeszédébe hogyan csúszott be néhány kisebb hiba és nyelvbotlás, amelyeket ezek a csoportok szívesen használnak fel összeesküvés-elméleteik bizonyítékaként.
Másrészt Gänswein igyekszik cáfolni azt az állítást, hogy a volt pápa egyfajta konzervatív ellenzékiséget fejtett volna ki utódjával szemben. Aprólékosan leírja a régi pápa odaadó megnyilvánulásait az új pápa iránt, a kettejük közötti szívélyes találkozókat, az ajándékok cseréjét és még sok mást. Külön kiemeli, a régi pápa megkérte mindazokat, akik az új pápára panaszkodni jöttek hozzá, hagyják el a nappaliját. Az ellentmondásos mű középpontjában az áll, hogyan működött (vagy nem működött) együtt a két pápa, e tekintetben politikai, kánonjogi és dogmatikai szempontokat is vizsgál a szerző.
A munka nagy felzúdulást keltett a Vatikánban, mivel feltárja az egyház vezetőségén belüli feszültségeket és konfliktusokat, és potenciálisan akár szakadáshoz is vezethet.
Akadnak olyan vélekedések is, amelyek szerint a könyv a vatikáni hatalmi harcok része, s az elsődleges cél az volt, minél jobb helyzetbe hozzanak egy konzervatív jelöltet. Ezzel csak egy szépséghiba van: Ferenc pápa, minden egészségügyi gondja ellenére, egyelőre nem kíván lemondani.
