Hetvennyolc éves korában meghalt Jeff Beck világhírű angol gitáros, a Yardbirds egykori tagja. Szerteágazó életművében bejárta a blues, a rockés a fúziós jazz, és a pop tájait, valószínűleg ő volt a gitárosok gitárosa, aki soha nem aratott közönségsikert a dalaival, mégis megkérdőjelezhetetlen hatást gyakorolt az utána következő generációkra.
Jeff Beck 1944. június 24-én született a dél-londoni Wallingtonban. Templomi kórusban énekelt, amióta csak az eszét tudta, gitározni akart. Lenyűgözött az a darab fa a húrjaival meg a kapcsolóival – vallott egy interjúban erről. Az első gitárját kölcsönzési csalással szerezte, mivel tinédzserként nem volt még annyi idős, hogy a zeneboltban odaadják neki a hangszert, az egyik haverja játszotta el az apja szerepét. Végül lebuktak, de megkapta az áhított hangszert. A The Yardbirdsbe – a zenekarba, amellyel világhírű lett, és amely arról ismert, hogy rajta kívül Eric Clapton és Jimmy Page is itt bontogatta a szárnyait – 1965 márciusában szállt be, hogy aztán egy album és húsz hónap múltán egy amerikai turné közben ki is rúgják. Ennek okáról a fáma úgy szól, hogy nem mindig volt hajlandó időben megjelenni a megbeszélt helyeken, amikor pedig megtette, a perfekcionizmusát és a hangulatváltozásit nem tudták elviselni a többiek.
Nem érdekelnek a szabályok. Az igazság az, hogy ha nem sértem meg őket minden dalomban legalább tízszer, nem is végzem jól a munkámat
– mondta egyszer.
Első szólóalbuma, az 1968-as Truth a hard rock és a blues ötvözetét kínálta – a The Guardian írja róla, hogy a heavy metal előszele lehetett –, aztán alapított egy saját zenekart, The Jeff Beck Groupot, a viszonylagos sikert azonban csak a fúziós jazz felé kacsintgató 1975-ös Blow by Blow hozta el neki, amely az amerikai eladási listák negyedik helyéig kúszott fel. Ehhez az ihletet az a kitérő adta, amelyet John McLaughlin és a Mahavishnu Orchestra felé tett turnégitárosként. Ezt még két kísérletező, instrumentális album követte, az 1976-os Wired és 1980-ban a There and Back, a '80-as években azonban nagyrészt eltűnt szem elől, elérte ugyanis a zenészvilág egyik nagy átka, a tinnitus, vagyis a fülzúgás.
Rengeteg pályatárssal játszott együtt, 1967-ben egy időn át úgy nézett ki, hogy átveszi Syd Barrett helyét a Pink Floydban, de erre végül felkérni sem merték, 1969-ben, Brian Jones halála után pedig a Rolling Stones találta meg egy ajánlattal, hogy gitározzon a zenekarban. 1973-ban David Bowie-val, 1981-ben egy koncertsorozaton Eric Claptonnal lépett fel. Jon Bon Jovi 1990-es albumának, a Blaze of Glorynak ő játssza a szólóját. A The Yardbirds tagjaként 1992-ben, alanyi jogon 2009-ben került be a Rock and Roll Hall of Fame-be. Hatszor nyert Grammy-díjat instrumentális rock kategóriában, egyszer pedig instrumentális pop kategóriában. Nemrég még Johnny Depp-pel lépett fel, akivel az utolsó albumát is készítette. A család képviselői annyit árultak el, váratlanul bakteriális agyhártyagyulladást kapott, abban hunyt el még 2023. január 10-én kedden, azt viszont, hogy hol, nem közölték. A rock kiemelkedő alakjai most Tony Iommitól Mick Jaggeren és Rod Stewarton át David Gilmourig egy emberként méltatják az emlékét és búcsúznak tőle.
