;

maszkviselés;

- Ki az igazán jó fej?

A végén, azaz a válasszal szeretném kezdeni: nem én, semmiképpen. Az egész onnan jutott eszembe, hogy a múlt évben kétszer tisztelt meg látogatásával a covid nevű hívatlan vendég. Mialatt gyógyulni igyekeztem, volt időm gondolkodni azon, hogyan viszonyulunk ehhez az egészhez, és általában egymáshoz.

Tapasztalataim szerint a többség úgy, mint a fociszurkolók a „baráti” szektorokban. Azaz minden kézenfekvő módon kifejezik az egymáshoz tartozást. Főként azzal, hogy nem hordanak maszkot ott sem, ahol indokolt lenne (pl. a nagyobb üzletekben, tömegközlekedési eszközökön), néha pedig úgy is, hogy barátságos, ámde kicsit lenéző módon viszonyulnak azokhoz, akik tartanak a járványtól, és azt gondolják, hogy egy maszk felvétele nem túl nagy ár a fertőzés elkerüléséért.

Az előbbiek azok, akik a tünetek megjelenésekor nem tesztelnek, mert a betegség „így is, úgy is elmúlik, nem érdemes foglalkozni vele”. Az pedig nem szempont, hogy esetleg másokat is megfertőznek, sőt, ezt az összetartozás egyik kifejeződésének tekintik. Ők a „jó fejek” – legalábbis a saját értékrendjük szerint.

Szerintem a legtöbben nem vallják be még maguknak sem, hogy például egy forgalmas üzletben vagy a buszon azért nem vesznek maszkot, mert nem akarnak kitűnni a nagy – maszk nélküli – többségből. Mielőtt elkaptam a covidot, jómagam is így tettem. Megmosolyogtató, de sokszor a zsebemben maszkkal léptem be egy helyiségbe, és akkor vettem csak fel, ha láttam, hogy nem én leszek az egyetlen. Na, ennek már vége!

Mióta tudom, mit kockáztatok, nem törődöm azzal, mit gondolnak mások. 

Ezen a téren (is) van tanulnivalónk a távol-keleti országok lakóitól, ahol a maszk már régen (a covid előtt is) a mindennapok használati tárgyává vált.

Apropó covid: az elmúlt időszakban meggyőződtem arról, hogy az ezzel kapcsolatos statisztikáknak közük sincs a valósághoz. Amikor a pozitív teszt révén meggyőződtem a fertőzésről, telefonáltam a háziorvosnak, ahol az asszisztens hasznos tanácsokkal látott el. Azaz nem készült dokumentum, miáltal nem kerültem be a „rendszerbe”. És a legtöbben még a telefont sem emelik fel. Tehát a statisztikák nagyságrenddel kevesebb beteget tartalmaznak (nyilván elsősorban az orvosi beavatkozást igénylő súlyosabbakat), mint a valóság.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.