A vita elszomorító volt, már a stílus is, de a legszomorúbb, hogy az nem a jövőről szólt, mindenki a múltba tekintve egymást támadta. Arról azonban nem esett szó, hogy merre van az előre - a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke értékelte így az oktatás helyzetéről tartott tavaly novemberi parlamenti vitanapon elhangzottakat. Az alternatívát hiányolta korábban a PSZ elnöke is, aki szerint az ellenzéki pártoknak ideje lenne megmutatniuk elképzeléseiket.
Az MSZP-t éppenséggel nem érheti vád, hiszen a szocialisták a legutóbbi választásokra is elkészítették programjukat. Kérdés persze, hogy a tervezet alkalmas-e a közoktatás korszerűsítésére. Eredménytelen felzárkóztatás, tömeges leszakadás; a pedagógusok, diákok túlterheltsége; elavult tartalom; a diákok rákényszerítése felesleges ismeretek elsajátítására; a személyre szabott képzés megvalósíthatatlansága - ezek a rendszer legsúlyosabb problémái, amelyekre választ kéne adni. A párt szakértői megoldásul az alábbi intézkedéseket javasolják:
1. Az alsó tagozat 5 évfolyamossá bővítése - cél a felzárkóztatás eredményesebbé tétele.
Az, hogy nem világos, szerintük emellett megmaradjon-e a 4 éves felső tagozat - netán csökkentsék azt 3 évre -, illetve hogy a program további pontjai 8 éves általános képzést feltételeznek, azt valószínűsítik, hogy a változtatásra a párt kormányra kerülése esetén is csak a távoli jövőben kerülhetne sor. Sokat nem veszít ezzel az ügy, mert egyik megoldás sem jó. A Civil Közoktatási Platform legalább 10 évfolyamon át tartó, egységes általános képzést tart szükségesnek, nem véletlenül. Rövidebb időbe egyszerűen nem sűríthető bele az összes teendő. Az eredményes felzárkóztatás - amihez kell a 6 évfolyamos alsó tagozat - és az általánosan szükséges tartalmak mennyisége igényli a 10 éves képzést. Bár az érvényes tananyagban vannak elhagyható részek (hittan-erkölcstan, a matematika, a nyelvtan egy része, stb.), léteznek bevezetésre érdemes korszerű tartalmak is, illetve olyanok, amelyek jelenleg a gimnáziumok tananyagában kapnak helyet, noha általánosan szükségesek.
2. A tankötelezettség kiterjesztése 18 éves korig - cél az esélyegyenlőség biztosítása.
Ez a minden ellenzéki párt programjában szereplő és amúgy helyes lépés a problémát újratermelő, sikertelen felzárkóztatás következtében látszatmegoldás lenne, hisz az érintettek nem fogják két év alatt bepótolni azt, amit életkörülményeik vagy a nem megfelelő oktatás miatt tíz év alatt nem tudtak elsajátítani.
3. A nyolcadik évfolyamra és az alapfokú érettségi vizsgára vonatkozóan a kötelező minimum kompetenciakövetelmények (standardok) rögzítése szövegértés, matematika, természettudomány, digitális és angol nyelvi kompetenciákra - cél a tartalmi túlszabályozás megszüntetése, a személyre szabott oktatás lehetőségének megteremtése.
Az intézkedés némi szabadságot biztosítana a pedagógusoknak munkájukban, de a személyre szabott oktatás kialakítására nem alkalmas, hiszen a követelmények minden tanulóra egységesen vonatkoznának. A diákok terheit sem csökkentené, mert ugyanoda kellene eljutniuk tanulmányaikban, mint most, az ugyanis nem valószínű, hogy a felsőoktatási intézmények enyhítenek a felvételi követelményeken. Amúgy meg értelmetlen csodákat várni a szakmai autonómia helyreállításától - sokan beleesnek ebbe a hibába -, hisz 2010 előtt sem élt azzal a tanárok legalább 95 százaléka, de a maradék sem talált ki semmi újat, külföldi, sokszor százéves módszereket adaptáltak
4. Az adaptív készségek - alkalmazkodó képesség, egyéni és társas problémamegoldás, kritikus gondolkodás, kreativitás, kommunikáció és együttműködés másokkal - fejlesztését szolgáló közismereti tárgyak minél hosszabb idejű oktatása - cél a korszerű tartalmak megjelenítése.
Nem világos, milyen közismereti tárgyakra gondoltak a program írói, mert például jelenleg nincs olyan tantárgy a közoktatásban, amely alkalmas lenne a kreativitás eredményes fejlesztésére. Az alkotóképesség magától értetődően az alkotó tevékenység gyakorlásával fejleszthető, amelynek kereteit egy új - tárgyakkal, szerkezetekkel, formázással, modellezéssel foglalkozó - tantárgy bevezetése biztosíthatná.
Ugyanígy nincs tere a vállalkozószellem fejlesztésének sem. A megoldás a diákok által iskolai diákvállalkozásokban végzett, gyakorlati vállalkozói tevékenység általánossá tétele lenne.
A gondolkozás fejlesztését a tevékenység alapú oktatás kialakítása szolgálhatja. Az iskolákban helyet kell kapniuk mindazoknak a fontos tevékenységeknek - szükség szerint leegyszerűsítve -, amelyek az életben várják a fiatalokat, s ezekhez kell kapcsolódnia minél több ismeret elsajátításának. Az ezen tevékenységek gyakorlása közben felmerülő problémák megoldása fejlesztené a diákok gondolkozását, problémamegoldó képességét, és - mivel a legtöbbjük társas cselekvés - alkalmazkodó, kommunikációs, kollaborációs képességét is.
A tervezet készítői nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a dologgal, amelynek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az észt oktatási reform elsődleges célja a kreativitást, az együttműködést és vállalkozói szellemet ösztönző pedagógiai módszertan bevezetése volt.
Az MSZP - és más ellenzéki pártok - elképzeléseinek megvalósulása nem oldaná meg a közoktatás problémáit. Újra kéne gondolniuk programjaikat, már csak a saját érdekükben is. A korszerű oktatásnak két kritériuma van: korszerű tartalom és személyre szabott képzés. A fennálló 8+4-es struktúra keretei között egyik feltétel sem biztosítható, ezt csak az iskolaszerkezet és a tartalom egyidejű átalakításával lehet elérni. Át kell térni a 10+3-as (6+4+3-as) struktúrára, az oktatás középpontjába pedig a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztését kell állítani.
Ezeknek a változtatásoknak a meghirdetése nemcsak a szakszervezeti vezetők hiányérzetét szüntetné meg, hanem lehetőséget nyújtana a baloldali ellenzéknek egy vonzó, megalapozott jövőkép felmutatására - ami nélkülözhetetlen a választók megnyeréséhez is.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.