- Kínos, szervilis, ízléstelen NER-ünnepéllyé alakult az Év Sportolója Gála

A gálaünnepségek hazánkban nem éppen a színvonalas produkciók felvonultatásáról szólnak, de az a showműsor, melyet az Év Sportolója Gála kreatív csoportja a Magyar Állami Operaház színpadára álmodott, szinte minden elvárást alulmúlt.

Hétfő este a hivatalos gála közvetítése előtt a sportolókkal készített interjúkkal hangolódott az M4 Sport az ünnepségre. Nem okozott nagyobb meglepetést, hogy a futballisták a saját góljukra emlékeztek 2022 kapcsán, és az is várható volt, hogy a néző figyelmét mindinkább a magyar labdarúgás eredményessége és a nyáron esedékes atlétikai világbajnokság felé terelik majd.

Lényegében nem esett szó arról, miért épp az Operában kap helyet a gála, eddig ugyanis a Nemzeti Színház biztosította a teret az ünnepséghez. Szabó László, a program kreatív producere a Nemzeti Sportnak adott interjújában a magas nézőszámmal indokolta a döntést – minden évben óriási a nyomás rajtunk a belépőjegyek miatt, kis túlzással mindenki szeretne ott lenni a gálán – hangsúlyozta Szabó László, aki sportbizottsági elnöki tisztségei mellett a színházi szférában is érdekelt, korábban a Nemzeti Színházzal is szoros kapcsolatban állt. Érdemes hozzátenni, hogy lapunk elsőként számolt be arról, az azóta Vidnyánszky Attila által megerősített tényről, hogy a Nemzeti Színház energiatakarékossági megfontolásból hétfőn és vasárnap zárva tart, a gála épp hétfőre esett, talán ez is közrejátszhatott a helyszínváltozásban.

Nyitányként a KFT zenekar adta elő a Bál az Operában című számát, enyhén szólva kiszámítható körítésként a dalban megjelenő karaktereknek öltözött táncosok kísérték a produkciót. Egyszerre azonban új, sportöltözetet viselő tánckartagok érkeztek, közben egy páholyból László Boldizsár operaénekes bukkant elő erős tenorjával megtorpanásra késztetve a KFT-t, őt végül arctalan biztonsági őrök ragadták el, így az 1984-es sláger befejeződhetett. Akinek nem lenne egyértelmű a produkció üzenete, annak a Szabó László-interjúból kiderül: a sport egy estére „átveszi a hatalmat” az Operában. Ez a kedélyborzoló műsorszám volt ráadásul a gála legerősebb pillanata.

A későbbiekben hallhattuk a Himnuszt az X-Faktor-felfedezett Paulina kissé felülintonált popos előadásában, amellyel végképp megszűnt az operaház szerepe a gálán, sem a komolyzene, sem az operahangok nem fordultak meg a színpadon többé. A musical viszont teret nyert magának, ízelítőt kaphattunk a Kőszívű – A Baradlay-legenda című musicalből (ennek producere Szabó László), ahol a huszárruhák kapucnis sportöltözetté válnak. Az épp 102. születésnapját ünneplő Keleti Ágnes köszöntése sem sikerült valami fényesre. Molnár Szabolcs bűvész egyszerű trükkjének csattanójaként a világhírű olimpiai bajnok tornász arcképének kellett volna kirajzolódnia a közönség soraiban elhelyezett papírlapokból, ám ez egész egyszerűen nem valósult meg.

Nem maradtunk Petőfi-utalás nélkül, sajnos. Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője a Kormorán A Költő visszatér című számára vonult be, majd beszédében Petőfit rocksztárként és sportikonként nevezte meg, mindezt Szálinger Balázs Sport című versének egy sorát idézve és azt kontextusából kiragadva támasztotta alá. Szöllősi György rengeteg jelenlévő kormánytagot köszöntött, külön kiemelve, hogy Novák Katalin köztársasági elnök is tiszteletét tette. A közönség nem fukarkodott, még Mészáros Lőrinc nevének említése után is tapsolt.

A fináléban a Fekete Vonat Hol van az a lány? és a ValMar-Úristen című dalainak egyvelege került színpadra Szikora Róbert közreműködésével, amely csaknem értelmezhetetlen ízléstelenséggé fajult.

Az egész gála alapvető hibája, hogy egyáltalán nem volt tekintettel saját jelöltjeire és azok fiatal életkorára. A nemzeti szintre emelt, kenetteljes, heroikus zenékkel operáló, egyoldalú ízlést tükröző műsorból hiányzott a sport vitalitása, az a teljesítmény felett érzett őszinte öröm, ami a sportolókból sugárzott.