A román népfelkelők 1849. januári vérengzésére emlékezett vasárnap este a romániai Nagyenyed magyarsága. Az eseményen a város román polgármestere is részt vett.
A megemlékezés résztvevői a Bethlen Gábor Kollégium udvarán gyülekeztek, ahol Demeter Szabolcs István iskolalelkész mondott áhítatot. Egy bibliai példával élt: Jeruzsálemet is, akár Nagyenyedet, felégették, népét lemészárolták. Mint fogalmazott, Isten azonban azt üzente lakóinak, építsenek házakat és lakjanak bennük, gondozzák a kertet és sokasodjanak. „Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, melyet őseinktől örököltünk, ha idegeneknek is néznek bennünket” - tolmácsolta az ige üzenetét.
Szőcs Gyula Kálmán, a város díszpolgára, a kollégium támogatója felidézte, hogy bár a város lakói mindig emlékeztek a mészárlásra, fáklyás felvonulást öt éve szerveznek. „Ki kell menni a falak közül, meg kell mutassuk magunkat a városban” - mondta. Fontos, hogy megismerjék a nagyenyedi magyarságot, közölte, mivel - mint fogalmazott - aki nem ismer, az fél, aki pedig fél, az agresszív is lehet.
A város román polgármestere, Oana Badea beszédében azt mondta, mindannyian, nemzetiségtől függetlenül képesek vagyunk megértéssel viszonyulni a történelemhez. „Jó pár éve önök mellett vagyok ezen az eseményen, és azzal a hittel teszem, hogy így lehet jövőt építeni. Ha megértjük egymást, ha esélyt adunk minden kultúrának és hagyománynak, hogy megnyilvánulhassanak” - fogalmazott az elöljáró. Oana Badea úgy vélte, a történelem nem könnyű, nem igazságos, de nem is igazságtalan, és a jelenben élőknek erkölcsi kötelessége, hogy jobb jövőt építsenek. A nagyenyediek épp ezt teszik, amikor január 8-án évente megemlékeznek - mondta.
Lőrincz Helga alpolgármester szerint a mindennapok történései az igazán fontosak, mivel minden nap történelmet írunk. „Mi itt Nagyenyedet magyarok és románok tesszük együtt széppé, színessé és érdekessé” - jelentette ki, és megköszönte a polgármesternek a közös munkát. Hangsúlyozta, bár Nagyenyedet jó példaként említik a román-magyar együttélésre, ez nem volt mindig így. A magyarság meg tudott bocsátani, de nem felejti el a tragikus eseményeket, mert akkor gyökértelenné válna. Ugyanakkor Nagyenyeden ma békésen és nyugodtan élnek az emberek - vélekedett az RMDSZ-es elöljáró azt kívánva, hogy ez nagyon sokáig így maradjon.
Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója pedig úgy fogalmazott: emlékezni akarnak, hogy a múltból tanulva a jelenben cselekedhessenek. Véleménye szerint azért jó közösen emlékezni, mert ilyenkor megtapasztalható, hogy „közös dolgaink vannak itt, ezen a tájon, ebben a városban, ahol mi kisebbségben ugyan, de jól élhetünk”.
A beszédek után a jelenlévők virágot helyeztek el a mártírok emlékművénél, majd fáklyákkal vonultak a sétatéri diákemlékműhöz, amelyet szintén megkoszorúztak. Itt Ladányi Árpád Csaba, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke mondott rövid beszédet. A fáklyás felvonulás résztvevői utána visszatértek a város főtérére, majd a magyar történelmi egyházak képviselőinek áldása után elhelyezték az emlékezés koszorúit a várfalon található emléktáblánál.
A 15 százalékos magyar lakosságával szórványnak minősülő Nagyenyeden minden évben megemlékeznek a 1849. január 8-án és a következő napokban elkövetett vérengzésről. Ekkor Axente Sever román népvezér csapatai megtámadták és kifosztották a katonai védelem nélkül maradt várost, legyilkolták a helyi magyarság jelentős részét. A vérengzés Fehér megye más magyarlakta településein is folytatódott.
